Már hetek óta tanulok, nagyon sokat. És ma egyszeriben csak egy érdekes, kellemes érzés támadt bennem. Örülök annak, hogy tanulok, hogy egyre több tudás száll a fejembe. Ettől többnek érzem magam, és boldog is vagyok tőle. Nincsen rá különösebb okom, sőt elég sok nehézség vesz közvetetten körbe, de mégis vidám vagyok. Jó érzés.
Azért az elején, amikor elkezdtem az utazásügyintéző okj-s képzést, először nagyon megrettentem. Hirtelen egyik napról a másikra olyan mennyiségű tananyag zúdult rám / ránk, hogy egy teljes őskáosz kavargott a fejemben. Úgy éreztem, hogy képtelen vagyok bármit is megtanulni, mert az egész teljes mértékben új nekem. Hiába dolgoztam már ebben a szakmában, és lehet, hogy gyakorlatban sok mindent tudok, de az elméleti része, hát húzós. Kellett hozzá némi idő, mire elkezdtem reményt látni abban, hogy képes leszek a tananyagok tucatját megtanulni. Mindig is rendesen készültem a vizsgákra, mármint a saját értékítéletem szerinte rendesen. Általában nem töltöttem annyi időt tanulással, mint a csoporttársaim, de mindig átnéztem az anyagot egyszer-kétszer. Már nem aggódok azon, hogy mindent meg kell tanulnom, hiszen ezt már beláttam, hogy képtelenség. Két hét múlva lesz az első vizsgám, kb. 2000 oldalnyi anyagot kéne hozzá fejből tudnom. Szerintem lehetetlenség. Egyszerűen csak arra törekszem, hogy józan paraszti ésszel meg tudjam válaszolni a kérdéseket. Nem magolok, soha nem is tettem. Nem is fogom megtanulni a jogszabályok részeit, és a sok felsorolásos dolgot. Mindenből megpróbálom csak a lényeget értelmezni, és ezek alapján a saját gondolataim alapján rendszerezni a dolgokat. Hamarosan kiderül, hogy mire megyek vele.
De addig is, minden nap tanulok, és minden egyes elolvasott könyv után úgy érzem, hogy megérte, mert valami új ismerethez jutok belőle. És tudom, hogy minden egyes iskolában átszenvedett nap hozzájárul ahhoz, hogy egyszer megvalósítsam az álmomat. Azt hiszem, jó úton vagyok. :)
