Nyár van a télben.

A kert előkészítésével már egészen jól állok. A csemegekukorica helyének kivételével az egészet felástam. Meg kell mondanom, hogy elég sok szép hólyag és bőrkeményedés van a tenyeremen, de remélem, hogy megérte. Ez a talaj már 5 éve nem volt megművelve, vagy trágyázva, és mindenki azt mondja, hogy semmit nem fogok tudni megtermelni, mert nincs elég tápanyag. Na kis vetőmagjaim, remélem, hogy összeszeditek magatokat, és megmutatjuk, hogy igen is képesek vagytok kinőni ilyen földben is. Egyenlőre még nincsen hordóm, amiben az esővizet szeretném gyűjteni, szóval még azt szereznem kell. Na de itt az első ásónyomokat megörökítő kép:

Ja, el sem meséltem, sikeresen levizsgáztam :) juhúú, és jelessel! Hála az égnek, elbujdostam volna szégyenemben, ha nem lesz ötös. Ennek örömére ma az egész nap kirándulással töltöttük. Reggeltől ebédig a Kurca parton voltunk, döglött halakat szedtünk ki a vízből botokkal, utána játszótér következett. Majd ebéd után kimentünk a Tiszára, ahol egészen 3-ig voltunk, majd meglátogattuk mamit. Ezután kimentünk a ligetbe, és mivel már kezdett a nap lenyugodni, mi pedig rövidnadrágban voltunk (megjegyezném, hogy február 16-a van) szóval rövidnadrágban voltunk, és fáztunk, ezért haza indultunk. Nagyon jó volt.

Bio Gardening - Szentes Part. 1.

Fejemből kipattant ötlettől vezérelve bio kert létrehozásának alapjaiba kezdtem. Megpróbálom majd időről időre dokumentálni, hogy mik történtek, mit sikerült elérnem. Persze ez hosszútávú dolog, és majd csak augusztus-szeptemberre lesz leghamarabb bármilyen eredménye, de most nagyon lelkes vagyok. 

S hogy miért is kezdtem bele? Nos az csak egy dolog, hogy diplomák vannak a kezemben, és szorult némi gógyi belém. Csakhogy, ha történik bármi a világban, és megszűnik az összes vállalat, és szakma, akkor a paraszt emberek életben maradnak, mert megtermelik az élethez szükséges táplálékot, míg az irodisták mind éhen halnak nagyon gyorsan. Szóval innentől kezdve olyan irodista leszek, akinek nem is ki a kapa a kezéből. Ez a próbaévem lesz, és valószínűnek tartom, hogy évtizedekig tart majd, amíg kitanulom a kertészkedés csínját-bínját, de valahol el kell kezdenem. Azt hiszem, hogy most jött el hozzá az idő. 

Kicsi gyerek koromban sokat kertészkedtem tatával, de ez nem jelenti azt, hogy tudnék bármit is a növénytermesztésről. Minden esetre a célom az, hogy olyan terményeket ültetek egymás mellé, melyek segítik egymást a növekedésben. Semmilyen vegyszert nem fogok alkalmazni. Csupán a két kezem és a kapa lesz a felszerelésem. Lehet, hogy a lóbogarak kieszek a veteményeskertemet, de szeretnék teljesen egészséges, bio kiskertet létrehozni. 

2014.02.07. Péntek

Megvettem a vetőmagokat: paradicsom, padlizsán, zöldborsó, gyökér, répa, karfiol, karalábé, bimbóskel, brokkoli, sárgadinnye, metélőhagyma, csemegeuborka, spárgatök, kapor, turbolya, majoránna, bazsalikom, csemegekukorica. Ezen kívül van itthon fél zsák hagyma, amit szintén el fogok ültetni.

2014.02.08. Szombat

Összeírtam, hogy melyik növényt mikor kell elvetni. Melyiket kell előtte palántálni, milyen mélyre kell elültetni. Csináltam egy ütemtervet, és egy táblázatot, hogy mit mi mellé fogok ültetni.

2014.02.09. Vasárnap

Kistesóimmal elkezdtünk ásni. Vagyis én ástam, ők meg ott bohóckodtak körülöttem. 2 óra alatt felástam az általam tervezett terület felét. Aztán a nagy göröngyöket szétvertük, a talajt elsimítottuk.

2014.02.10. Hétfő

Felástam a maradék területet. A kapa felmondta a szolgálatot, így a nagy göröngyöket nem tudtam maradéktalanul szétverni, de legalább az egész terület már fel van ásva. Vagyis kivéve a csemegekukorica területe, mert azt még előtte meg kell tisztítani. Ott egy csomó gaz, és gally van, amit oda hordtunk, szerintem majd csak pár nap múlva fogok hozzá kezdeni, mivel tanulnom kell a vizsgáimra. A tenyerem már csupa hólyag, némelyik kidurrant, és az ásó nyele tovább gyötörte azt a részt, így a bal tenyerem vérzik, de túlélem. Mindent a zöldségeimért. :) Képeket is csináltam, de majd később feltöltöm, ha már több lesz. 

Vonatozás

Kedd este egy igen megrázó eseménynek lehettem részese, mely igen nagy hatást gyakorolt rám, és most életemben először láttam halott embert.

Mivel szerdán nagyon korán reggel kezdődött a vizsgám, ezért már kedden este felmentem Budapestre. Nagyon örültem, hogy Kiskunfélegyházán elértem a csatlakozást, gondoltam, innentől már nem lehet semmi gond. Csakhogy megálltunk Vecsésnél, és mondták, hogy nem tudni meddig, de itt fogunk vesztegelni, mivel gázolás történt. Kb. fél óra múlva feljött egy hölgy, és mondta, hogy még eltart egy ideig a helyszínelés, és amíg legalább az egyik pályát fel nem szabadítják, addig nem mehetünk. Végül is kb. 1, órát álltunk ott, mert pont az előttünk lévő vonat agyongázolt egy bácsit. Ahogy elindultunk, lépésben haladva, gyök kettővel mentünk. És képzeljétek, láttam a halott bácsit, vagyis azt, ami maradt belőle. Ekkor pakolták le a rendőrök a számokat, amivel a bizonyítékokat jelölik. Először ott volt egy pár sötét bakancs, utána kb. 10 méterrel tovább egy kupac ruha, majd újabb 10 méter múlva az ember maradványa. Nem látszódott a feje, és a végtagjai sem, ezek vagy alá voltak gyűrődve, vagy pedig leszakadtak, ezt nem tudom. Amit láttam, az a teste volt, magzati pózban, a háta volt felfelé. Nem volt rajta ruha, teljesen csupasz volt, és a bőre lenyúzva, meg csupa vér. Fú, nagyon durva volt. Tisztára rosszul voltam utána.
Viszont nagyon érdekes volt ezalatt az egész idő alatt megfigyelni az embereket. Először a hír hallatán volt egy csomó ember, aki azonnal pánikba esett, és telefonált a budapesti rokonoknak, hogy azonnal jöjjenek értük, mert mi itt fogunk sokáig vesztegelni, és úr is hatalmas baleset, világvége... Szóval ezek az emberek el is mentek a rokonokkal. Volt, aki gyorsan interneten megnézte, hogy hogyan lehet eljutni onnan a buszhoz, mert valami busz Vecsésről bevisz a Köki-hez, és onnan aztán tovább. A maradék emberek között egy pillanat alatt osztálykirándulás hangulat jött létre. Mindenki mindenkinek barátja lett egyszeriben csak. Előkerültek az uzsonnás zacskók, kis vacsora csomagok... szóval nagyon jó hangulat volt. Aztán egy idő után újra két embertípus lett. Az ott maradók egy rész, köztük én is halál nyugodtan ült, vagy feküdt, hiszen tenni úgy sem tudunk semmit, rá is érünk, nem siettünk. Viszont egy másik réteg már elkezdett pattogni, hogy dolgozni menne, vagy a családjához, vagy mittudom én valami miatt haladna, de nem tud, és kezdett ideges lenni. 

Érdekes élmény volt ez a 2 óra, örülök, hogy részese lehettem, egy új tapasztalattal lettem gazdagabb.