Vonatozás

Kedd este egy igen megrázó eseménynek lehettem részese, mely igen nagy hatást gyakorolt rám, és most életemben először láttam halott embert.

Mivel szerdán nagyon korán reggel kezdődött a vizsgám, ezért már kedden este felmentem Budapestre. Nagyon örültem, hogy Kiskunfélegyházán elértem a csatlakozást, gondoltam, innentől már nem lehet semmi gond. Csakhogy megálltunk Vecsésnél, és mondták, hogy nem tudni meddig, de itt fogunk vesztegelni, mivel gázolás történt. Kb. fél óra múlva feljött egy hölgy, és mondta, hogy még eltart egy ideig a helyszínelés, és amíg legalább az egyik pályát fel nem szabadítják, addig nem mehetünk. Végül is kb. 1, órát álltunk ott, mert pont az előttünk lévő vonat agyongázolt egy bácsit. Ahogy elindultunk, lépésben haladva, gyök kettővel mentünk. És képzeljétek, láttam a halott bácsit, vagyis azt, ami maradt belőle. Ekkor pakolták le a rendőrök a számokat, amivel a bizonyítékokat jelölik. Először ott volt egy pár sötét bakancs, utána kb. 10 méterrel tovább egy kupac ruha, majd újabb 10 méter múlva az ember maradványa. Nem látszódott a feje, és a végtagjai sem, ezek vagy alá voltak gyűrődve, vagy pedig leszakadtak, ezt nem tudom. Amit láttam, az a teste volt, magzati pózban, a háta volt felfelé. Nem volt rajta ruha, teljesen csupasz volt, és a bőre lenyúzva, meg csupa vér. Fú, nagyon durva volt. Tisztára rosszul voltam utána.
Viszont nagyon érdekes volt ezalatt az egész idő alatt megfigyelni az embereket. Először a hír hallatán volt egy csomó ember, aki azonnal pánikba esett, és telefonált a budapesti rokonoknak, hogy azonnal jöjjenek értük, mert mi itt fogunk sokáig vesztegelni, és úr is hatalmas baleset, világvége... Szóval ezek az emberek el is mentek a rokonokkal. Volt, aki gyorsan interneten megnézte, hogy hogyan lehet eljutni onnan a buszhoz, mert valami busz Vecsésről bevisz a Köki-hez, és onnan aztán tovább. A maradék emberek között egy pillanat alatt osztálykirándulás hangulat jött létre. Mindenki mindenkinek barátja lett egyszeriben csak. Előkerültek az uzsonnás zacskók, kis vacsora csomagok... szóval nagyon jó hangulat volt. Aztán egy idő után újra két embertípus lett. Az ott maradók egy rész, köztük én is halál nyugodtan ült, vagy feküdt, hiszen tenni úgy sem tudunk semmit, rá is érünk, nem siettünk. Viszont egy másik réteg már elkezdett pattogni, hogy dolgozni menne, vagy a családjához, vagy mittudom én valami miatt haladna, de nem tud, és kezdett ideges lenni. 

Érdekes élmény volt ez a 2 óra, örülök, hogy részese lehettem, egy új tapasztalattal lettem gazdagabb.