Tegnap volt pontosan 5 éve, hogy nagypapám itt hagyta ezt a világot, és tovább állt az élet következő fokára lépve. Nem tudhatom pontosan, hogy a földi halálunk után milyen kapcsolatban maradunk az itt élőkkel, ezt majd csak akkor fogom tudni, ha már én is ott tartok, de minden esetre igazán érdekes, hogy sokszor érzem azt, mintha tata velem lenne. Pl. 5 évvel ezelőtt nem esett hó a télen, és már nagyon nagyon vártam a havat, és születésnapom reggelén, amikor felhúztam a redőnyt, megláttam, hogy havazik. És aznap egész estig el sem állt. Most táborba mentünk Mártélyra, és egészen eddig nem volt hó, most viszont egy délután alatt, több mint 10 centi hó esett, így a gyerekek nagyon boldogok voltak. De ennél jóval több, nagyon érdekes dolog történt előző este.
Érdekeset álmodtam, és az álmomnak három szereplője volt: a nagypapám, egy kicsi fiúcska és én. Egy légüres térben voltunk, lebegtünk a semmiben. Előttem állt tata és vele volt egy pici fiúcska kék ruhában. Tata azt mondta, hogy ő lesz majd a kisfiam, és arra vár, hogy lejöhessen a földre, addig pedig, amíg nem jön el ez az idő, addig ő vigyáz rá. A kisfiúnak nagy, élénk szemei voltak, és kék ruhácska volt rajta. Az az érdekes benne, hogy én egyáltalán nem akarok gyereket szülni, csak szeretnék örökbe fogadni egy vagy két kislányt, de semmiképp nem fiút.
Ezt az álmot kétféle módon tudom értelmezni:
Mégis csak kéne szülnöm gyereket, ezt mondja tata. És ha egyszer véletlenül gyereket szülnék, és az fiú lenne, akkor tuti, hogy az álmomban lévő kisfiú lesz az. Ebben az esetben viszont valószínűnek tartanám, hogy egy ősömről van szó, mivel a közeli vérrokonok örökké együtt maradnak. Arra gondolok, hogy a nagypapám testvére lehet. Mert neki két testvére, egy kisfiú Sanyika, és egy kislány - akinek sajnos elfelejtettem a nevét - pár napos, vagy pár hónapos korában meghalt. Akkoriban még nem olyan orvosi körülmények voltak a 20. század elején.
A másik értelmezésem szerint viszont valahol vár rám egy kisfiú, akin segítenem kéne, akit örökbe kell fogadnom. Lehet, hogy már él, lehet, hogy csak később születik meg. Minden esetre, ha még egyszer meglátnám azt a kisfiút, akkor azonnal felismerném, és tudni fogom, hogy őt a nagypapám küldte.
Jó, tudom nagyon sok ember nem hisz a halál utáni életben, vagy bármilyen kapcsolatban élők és holtak között. Én viszont teljesen biztos vagyok abban, hogy számtalan életem volt már ezelőtt, és lesz még ezután is, és abszolút elképzelhetőnek tartom azt is, hogy a világok között igen is létezik kommunikáció, ha nyitottak vagyunk rá.
Nem terveztem ezt másokkal megosztani, de mégis leírom, csak azért, hogy ha a jövőben fog történni valami, akkor legyen hová visszanyúlnom, legyen rá bizonyíték, hogy már korábban tudtam róla. Ugyanis számtalanszor történt már velem, egészen kislány korom óta, hogy az álmaimban a jövőről álmodtam látomás szerűen. Akkor persze ez mind érthetetlen volt, de 10-20 év múlva történt meg az, amit korábban megálmodtam. Szóval izgatottan várom a jövőt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése