Painting home

Miután részt vettem három festőesten, úgy éreztem, hogy menne ez nekem magamtól is. Így megspórolnám a részvételi díjat. Festékem és vásznam pedig amúgy is volt itthon, felkészülve arra, hogy egyszer hátha festek egy képet. Az elsőt egy kedves barátommal együtt festettük. Igazából ez a kép indította el a folyamatot. Mert ez volt az első, ahol nem állt mellettem valaki, hogy így és így... vagy senki nem akart egy konkrét irányba terelni. Szabadságvágyam pedig ezt sokkal jobban díjazta.

Akril 50*40 cm

Ezt a kép indított el egy olyan folyamatban, ami függőséget okoz. Ha már egy-két napig nem festek, akkor már úgy érzem, hogy hiányzik. Érdekes ez az érzés. Két héttel ezelőtt még nem is tudtam, hogy szeretek festeni. Ma meg már alig várom, hogy hétvége legyen. Vagy hétköznap az alvást csökkentem le, csak hogy tudjak festeni. Az elmúlt két hetem termése:

Az első témám a hegyek voltak. Igazából az első kép, amit itthon csináltam egyedül, ez a hegy volt. Nem feltétlenül hegy kellett, hanem egy szikla. Ezt a főnökömnek készítettem, mert a beszámoló nehéz időszak volt, és szerettem volna, ha tudja, hogy erősebb, mint egy szikla - legalábbis a szememben.

Akril 30*40 cm

A második egy munkatársamnak készült. De valahogyan nem olyan lett, mint amit szerettem volna. Egy kicsit haragszok erre a képre, mert nem sikerült a hegy úgy, ahogy szerettem volna.

Akril 30*40 cm

Mivel nem voltam kibékülve a naplementés heggyel, így rögtön utána készítettem egy újabbat, ez már sokkal jobban tetszik, bár a hegy itt sem sikerült. 

Akril 30*40 cm

 A hegyeket követte egy közös festés a két kishúgommal. Ez egy picike és egyszerű kép, nagyon tetszik, ezért ezt lehet, hogy megtartom.

Akril 20*25 cm

A hét közben még két kicsi képet készítettem. A tájkép tetszik, és örültem, hogy sikerült egy olyan színt kikevernem, amit Plitvicén láttam eddig csak a világban. A lovas sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Akril 20*30 cm

Akril 20*30 cm

Ezeket a képeket követi két szívemnek kedves kép. Az egyiket múlt héten vasárnap, a másikat ma festettem. Lehet, hogy beviszem őket a munkahelyemre, mert a többiek mondták, hogy vigyek be képet, csak olyan fura helyzetnek érezném, hogy kirakom a képeimet valahová, ahol rajtam kívül még 5-6 ember ül, és én nem szeretném önkényesen megváltoztatni a szoba kinézetét, még ha a többiek talán pozitívnak is értékelnék.

Akril 30*40 cm

Akril 30*40 cm

És a bejegyzés legutolsó képe egy olyan darab lesz, amit tegnap este készítettem. Öt órába telt, és nagyon teszik. Ez egy kedves kis barátomé lesz, ha majd levizsgázik.

Akril 40*50 cm

Most itt tartok. Rendeltem a héten 15 vásznat, és van még némi festékem is. Így szeretnék még pár képet festeni. Utána viszont - részben anyagi okok miatt, részben az újdonság miatt - szeretném kipróbálni az aquarell technikát is. Addig viszont vászon és akril a két legjobb barátom.

Fess, alkoss, gyarapíts...

Azt hiszem, hogy az idei év legújabb és legkedvencebb hobbija számomra az akril festés. Tudom, hogy nem áll tőlem távol a művészet, de most egy olyan területre keveredtem, ami jobban vonz, mint eddig bármi, és olyan érzés ez, hogy képes lennék, akár minden nap festeni egy-egy képet. Persze sem időm, sem pénzem nincs erre, szóval a világnak nem kell aggódni, nem leszek kismillió képet gyártó festő. Most még csak tanulgatom, de talán egyszer elérek majd egy olyan szintre, hogy mások is meg akarják nézni a képeimet.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves munkatársammal elmentünk élményfestésre. Az első képem egy utcajelenet Párizsból. Nem állítom, hogy túl jó lett, de elsőre annyira nem is rossz. Második alkalommal egy flamingót festettem, ami nem nagyon sikerült, vagy nem úgy néz ki, ahogy szerettem volna, hogy kinézzen, nem vagyok vele kibékülve a mai napig. Harmadjára pedig egy balerina volt, ami viszont szerintem nagyon jó lett. Ez olyan kép volt, amit igazán szerettem volna megfesteni, a színei, az összkép, a jelenet miatt.

Szóval az egész itt kezdődött a festőesteken, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ha valaki a nulláról indul, és még azt sem tudja, hogy milyen ecset kellene, akkor ez egy tökéletes lehetőség ahhoz, hogy megtanuljuk az alapokat. 

Azért van negatív oldala is, vagyis amit én tapasztaltam az, hogy mivel közösen festünk, és az idő is limitált, így ha valaki valahol lemarad, akkor elvesztheti a fonalat, és saját magát fogja bosszantani. Utána ha még javítod a képedet, akkor nem látod, hogy mit és hogyan csinál az oktató, ennek megfelelően még több részlet a homályba veszik, ettől még jobban megzavarodsz. Attól, hogy mutatják a folyamatot, mindenki azonosan próbálja meg az ecsetet irányítani, így a képekben nem tükröződik teljes mértékben a személyiség. Hiszen a kézírásunk is teljesen egyedi, festeni is mindenki máshogy fest. De ezek apróságok. És összességében nézve nagyon jó, és nagyon hasznos lehetőség egy ilyen festőesten részt venni. Csak ajánlani tudom!