Fess, alkoss, gyarapíts...

Azt hiszem, hogy az idei év legújabb és legkedvencebb hobbija számomra az akril festés. Tudom, hogy nem áll tőlem távol a művészet, de most egy olyan területre keveredtem, ami jobban vonz, mint eddig bármi, és olyan érzés ez, hogy képes lennék, akár minden nap festeni egy-egy képet. Persze sem időm, sem pénzem nincs erre, szóval a világnak nem kell aggódni, nem leszek kismillió képet gyártó festő. Most még csak tanulgatom, de talán egyszer elérek majd egy olyan szintre, hogy mások is meg akarják nézni a képeimet.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves munkatársammal elmentünk élményfestésre. Az első képem egy utcajelenet Párizsból. Nem állítom, hogy túl jó lett, de elsőre annyira nem is rossz. Második alkalommal egy flamingót festettem, ami nem nagyon sikerült, vagy nem úgy néz ki, ahogy szerettem volna, hogy kinézzen, nem vagyok vele kibékülve a mai napig. Harmadjára pedig egy balerina volt, ami viszont szerintem nagyon jó lett. Ez olyan kép volt, amit igazán szerettem volna megfesteni, a színei, az összkép, a jelenet miatt.

Szóval az egész itt kezdődött a festőesteken, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert ha valaki a nulláról indul, és még azt sem tudja, hogy milyen ecset kellene, akkor ez egy tökéletes lehetőség ahhoz, hogy megtanuljuk az alapokat. 

Azért van negatív oldala is, vagyis amit én tapasztaltam az, hogy mivel közösen festünk, és az idő is limitált, így ha valaki valahol lemarad, akkor elvesztheti a fonalat, és saját magát fogja bosszantani. Utána ha még javítod a képedet, akkor nem látod, hogy mit és hogyan csinál az oktató, ennek megfelelően még több részlet a homályba veszik, ettől még jobban megzavarodsz. Attól, hogy mutatják a folyamatot, mindenki azonosan próbálja meg az ecsetet irányítani, így a képekben nem tükröződik teljes mértékben a személyiség. Hiszen a kézírásunk is teljesen egyedi, festeni is mindenki máshogy fest. De ezek apróságok. És összességében nézve nagyon jó, és nagyon hasznos lehetőség egy ilyen festőesten részt venni. Csak ajánlani tudom!