Szürke felhők elfoglalták Szófia határát,
érzed az eső csodás illatát?
Az eső és a föld, csodás erők,
nevelnek fűt, fát, bokrot, erdőt.
Sötétben az eső is máshogy ragyog,
mert nem látja senki a csodás napot.
Nem simogat bársonyos kezével,
s nem világít meg téged fényével.
Szeretem a sötétedő éjszakát,
mikor elcsendesedik a világ.
Csak az illatok maradnak veled,
míg a hold vigyázza léptedet.
A sötétben csak a lényeg marad,
míg minden lényegtelen tovább halad.
Ilyenkor hallhatod a lelked hangját,
s hallhatod szíved minden dobbanását.
Ilyenkor érzed, hogy ki az aki szeret,
hogy ki az, aki fontos, hogy itt legyen veled.
Mert ilyenkor a szemed helyett a szíved lát,
s így sokkal szebb lesz a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése