Nagyon jó részt fedeztem fel :)

Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is volt ezen a héten. Lássuk csak, szerda volt az első munkanap, de ekkor nem volt semmi feladat, így csak pár órát töltöttem bent az irodában, és utána elmentem lődörögni. Csütörtökön az Uki-ban voltam, ahol végre befejeztem a listát Neli-nek, és kaptam új feladatot Szandrától. Fénymásoltunk, és fénymásolatokat válogattunk, és mappákba rendeztük. Jajj istenem, hogy milyen ismerős volt ez a helyzet. Főiskola után a fél éves szakmai gyakorlaton is ezt csináltam. Újra előtört az érzés, hogy milyen hasznos diplomát szerezni :) de azért mókás volt, mert Krászival csináltam. Pénteken kiválogattuk a jelentkezőket, akik ifjúsági cserére jelentkeztek, és értesítettük őket a jó/rossz hírről. Utána együtt indultunk haza a kis mentorommal, koordinátorommal. De előtte még kimentünk egy kicsi parkba, ahol volt egy kis pincsi kutya, aki tudott magyarul, mert beszéltem hozzá, és odajött, azt is hagyta, hogy megsimogassam, cuki volt. Szombaton is az Uki-ban voltam, mert Petya lányának volt banzája, és ott segítettem, mosogattam, pakoltam, beszélgettem az emberekkel, igazán jó volt. Ja, meg muszáj volt enni :) jó volt. Portás bácsival is tudtam bandázni, igazán jó fej, bírom a kisöreget. Bemutatott egy bandás társának, aki tudott angolul, így tudtunk beszélgetni. Alex 69 éves, nagyon jó fej bácsi, egy csomót beszélgettünk, aztán azt mondta, hogy nagyon örülne neki, ha én lennék a lánya. Mondtam, hogy ha ez boldoggá teszi, akkor leszek a lánya, hát így lett nekem 27 évesen egy bolgár apukám. Sokat járt Magyarországon még a rendszerváltás előtt. Elmesélte az egész életét, aranyos volt. Örömében ugrándozott, és azt mondta, hogy rettentően örül neki, hogy találkozott velem. Nem tudtam, hogy ilyen örömet okozok neki azzal, hogy beszélgetek vele 1-2 órát. Milyen jó, ilyen kis dolgok is sokat jelentenek másoknak. Vasárnap, vagyis ma reggel elmentem felfedezni egy új részt. Nincs is olyan messze, kb. 20 perc, van ott egy aranyos kis ortodox templom, játszótér 2 tevével, vidámpark, és nyüzsgő élet. Tetszik ez a hely, biztos sokszor el fogok még oda menni. Ja, és találtam piacot is, jó volt, tisztára Szentesen éreztem magam. Ahogy jöttem vissza, akkor meg találtam még egy piacot, ami csak kb. 10 percre van a másiktól. Ez tele volt irtó olcsó cuccokkal -gondolom mennyire eredeti márkák- :P de azért jó, tetszett. Elmentem villamosozni, hogy fentről is lássam a világot, mert eddig csak metróval mentem be a központba. Előtte megnéztem a térképen, hogy kb. hová kell érkeznem, de mivel azt az utcát nem ismertem, így csak reménykedtem, hogy megtalálom a Vithosa-t, mert onnan már tudok tájékozódni. Jelentem, ügyes vagyok :) köszi oroszlánok a bíróság bejáratánál. Szóval most már villamossal is be tudok jutni, bár lassabb, mint a metró, de azért én szeretem. Aztán kb. fél órája hazaért a lakótársam, így meg tudtam köszönteni, mert ma van a születésnapja. Tök jó volt, mert örült az ajándéknak, szerencsére eltaláltam a színét, egy lila fülbevalót készítettem neki, örült, és ez jó érzés volt. Most pedig a felhő ellopta a hegyemet, teljesen eltakarta, nem látom, pedig olyan szép. Na nem baj, majd előbújik.

Hétvége Gabrovo-ban :)

Szombaton reggel indultunk Gabrovoba, és délben már meg is érkeztünk a világ közepére, Gabrovo-ba. Ezen a délután volt a híres Carneval, ahol számos csoport felvonult, és közben bemutatták tudásukat. Volt tánc, monocikli, gólyalábasok, pom-pom lányok, fúvós zenekarok, mindenféle csapat számos más országból is. Az utcán a gyerekek jelmezt viseltek, és rengeteg ember gyűlt össze, hogy részt vegyen ezen a városi rendezvényen. Este koncertekkel folytatódott az ünneplés, melyet követően nagyon szép tűzijátékot láthattunk. Találkoztam a Youth Exchange-ről Ivánnal és Denivel, olyan jó volt újra látni őket. Szombaton pedig Sznezsi apukája elvitt minket Uzanába, jajjj de nagyon szép hely. Annyira nagyon jó volt, együtt bandáztunk Sznezsi legjobb barátjával, és egy darabon Hópehely vezette az autót :P túléltük, ügyesen vezetett. Este az anyukája főzött vacsorát, és együtt lehettem a családjával, ott volt az anyukája, apukája, a tesója, a sógornője, és a pici babóci - jajj, nagyon cukiiii. Hétfő reggel indultam vissza Szófiába. Nagyon jó volt, elhoztak kocsival, mert Sznezsi anyukája elintézte - köszi - így részem lehetett egy veszett jó beszélgetésben. Négy órán keresztül be nem állt a szám, nagyon jól éreztem magam. Aztán még következett egy óra tömegközlekedés, és már itt is voltam drága Lyulin-ban. Jajj, szeretem a kis szobámat, itt tényleg otthon érzem magam. Holnap nem kell dolgozni, zsír :) tudok újra sütni valami finom sütit. 

nagyon-nagyon zsír

Nagyon sok mesélni valóm van, azt sem tudom, hogy mivel kezdjem. Na lássuk csak, csütörtökön annyira nagyon király napom volt, hogy ehhez fogható még nem is volt. Reggel mentem szépen dolgozni a Magyar Intézetbe – elfelejtettem, hogy oda megyek, és nem ott szálltam le a metróról, mert már beidegződött, hogy Serdika-ba jövök; szóval gyalogoltam egyet, mert már nem volt kedvem visszamenni, és metrózni. Aztán beszélgettem a portás bácsival – ez mindig jó része a napnak. Aztán jött egy srác és egy csajszi gitárral, bementek gyakorolni, nem hallatszott semmi. De amikor a srác elment, akkor nyitva hagyta az ajtót, és hallottam, hogy a lány magyarul énekel egy dalt. Megkérdeztem a portás bácsit, hogy bemehetek-e hozzá, mert hiányzik az éneklés, és amúgy is magyarul énekelt, muszáj megismernem. Portás bácsi nagyon rendes, beengedett hozzá. Kiderült, hogy ő egy bolgár énekesnő, és még magyarul is tud. Nagyon tuti. Aztán elkezdtünk énekelgetni, és utána próbáltunk megtanulni egy dalt. Amikor már elég jól ment, akkor elénekeltük a portás bácsinak, meg az igazgató bácsinak. Nagyon jó érzés volt ám újra énekelni. De a legjobb még most jön. Június 1-én lesz fellépése itt Szófiában a Magyar Intézetben, és én is vele fogok énekelniiiiiiiii. El sem hiszitek, hogy mit éreztem, fel-le tudtam volna pattogni örömömben. Olyan nagyon király. Bár addig még meg kell tanulnom a közös dalunkat, mert nem ismerem, de van 1,5 hét, addig simán megtanulom.

Aztán jött a délután, és jöttem át a CVS irodába, este pedig itt bandáztunk, mert nagyon cuki emberek vannak itt, és welcome partit rendeztek nekem. Köszi csajok. Szeretlek titeket. Utána pedig elmentünk arra a városrészre, ahol Sznezsi lakik, hogy keressünk egy bárt a további bandázáshoz. Elmentünk először Sznezsihez felszedni pár motyót, és utána irány a karaoke bár. Na jó, mi nem énekeltünk, ahhoz többet kell inni, de még majd sort kerítünk rá. Utána hajnalban mentem a drága kis mentoromhoz, mert volt olyan rendes, hogy befogadott, és nála aludtam. Aztán reggel megint irány Sznezsihez, majd vissza a központba és haza. Jó nap volt igazán.

Holnap pedig megyünk Gabrovo-ba, nagyon király lesz, és majd találkozok Hópelyhecske egész családjával, majd mesélek ...

Gyógyulj meg Sznezsi!

Vigyázz a hópelyhekre, mert csodát rejtenek,

A csillagok közül, az égből jöttek.

Törékeny testük hozzánk jön a Földre,

Ha találsz egyet, vigyázz rá örökre.

Ha a földi lét miatt, úgy látod, hogy beteg,

Nyújtsd lassan felé kicsi tenyeredet.

De vigyázz nagyon, ha hozzáérsz elolvad,

S már nem fog tudni ragyogni holnap.

Az angyalok könnye van minden hópehelyben,

Megfagyva érkezik hozzánk a hidegben,

Mert az emberek szíve sokszor jég hideg,

S nem értékelik testvéreiket.

De ha szeretsz másokat, az angyalok is érzik,

S a hópelyhek ilyenkor  az örömöt regélik.

De egy hópehely is lehet néha beteg,

S ilyenkor az angyalokat kell megkérnetek,

Hogy vigyazzanak rá, legyenek vele,

Mert számotokra fontos az ő élete.

=]

Nagyon-nagyon jó hétvége volt. A szombat király volt köszönhetően Mirának. Vasárnap meg az édes semmittevés miatt (délben fél 1-kor ébredtem fel). Ma nagyon jó voltam, és tanultam bolgárul /egy kicsit csak, hogy meg ne ártson/. De a legeslegeslegeslegjobb az volt, mikor megláttam, hogy Nagy János tanárbácsi írt nekem e-mailt. Nagyon szeretem a kórust, és tanárbácsit is. De itt is sok embert, és sok mindent szeretek. Szeretem a csöves kutyákat; azt, hogy a repülők mellettem szállnak el; szeretem a hegyeket, a milka metrót, a piros kakast; a nagy parkot, és a messzi parkot; a lakótársamat, a portás bácsit, Nellit, Sznezsit, Mirát, a CVS irodát, a macskaköves utcákat, a tulipánokat az ндк közelében, a szobámat, a nagyon finom bolgár szamócás joghurtot; a szomszéd néniket, akik mindig mosolyognak rám; szeretem a légkeveréses elektromos sütőt a lakásban, a nagy liftet és a kicsi liftet, az ágyamat, az állatos szekrénykilincseket ... szeretem Szófiát :)

Leégett az arcunk, sütött a nap, hiányzott rólunk a napkalap :)

Na nézzük csak, mi történt mostanában. Természetesen a legfontosabb, hogy Sznezsi megkapta a magyar szakos diplomáját! :) annyira okos koordinátorom van; és persze a kis mentorom is megkapta a magyar szakos diplomáját! pussz nekik :) Este találkoztam a volt osztálytársaikkal, és utána éjszaka a legaranyosabb kis osztálytársukkal indultam haza, aki Magyarországon tanul. Tök sokat beszélgettünk még vacsora után, mikor sétáltunk, meg vártunk a metróállomáson. Igazán jó volt arról beszélgetni, hogy ő mit érez Magyarországon bolgárként, és én mit érzek Bulgáriában magyarként. Nagyon aranyos csajszi. Ja, és a főutca közepén teli torokból énekeltük ketten Fluor Tomitól a Mizut :) zsír volt, bár már éjszaka negyed 12 felé járt az idő, de azért voltak az utcán elegen, és minket néztek, vicces volt.Ja, és még előtte találkoztunk két kisbaba csöves kutyával, nagyon cukik voltak, a Vithosa-n sétáltak.
Ma szinte egész nap Mirával voltam, tök jó volt, szeretek vele lenni, olyan jó volt egész nap beszélgetni, miközben feküdtünk a napon. Nagyon aranyos, őt is szeretem. Egy gyerekeknek, fiataloknak való rendezvényen voltunk az egyik állomás. A gyerekeknek meg kellett találni a nagy parkban az összes állomást, és utána ajándékot kaptak. Kipróbálhattak mindenféle sportot, és volt rengeteg játék, meg előadás is. Igazán jó volt, és ma végre elérkezett a szép napos idő, amilyennek eddig is lenni kellett volna. Aztán sütöttem sütit is, előtte Mirával próbáltam megtanulni, hogy mi bolgárul a joghurt és a sütőpor, mert sok hasonló dolog közül nehéz kiválasztani, hogy mit is szeretnék, de nagyon jó tanárnőm volt, mert mindent megtaláltam.
Szófia nagyon jó, minden nap van valami, ami miatt nagyon jó érzés itt lenni.

Portás bácsi téged is szeretlek

Szeretlek téged Уки, ahol a portás bácsi nagyon tuti.

A lába már kicsit öreg, ezért csak lassan tud futni.

Mesélt nekem mindenről, amit csak tudni kell,

És akármit kérdezek, Ő mindenre felel.

Aztán ott van még Nelli is, nagyon kedves,

Seg ít nekem mindenben, mert igazán rendes.

Csak olyan munkát ad, amibe nem kell belehalni,

Könyveket rendbe rakni, listát leadni.

Az igazgató bácsi mellett van Szandra,

Szegény, nem tud sokat járni a strandra.

Mert sokat dolgozik a Magyar Intézetben,

S ezért van ott minden igazán rendben.

Szeretem, hogy ott sokan jönnek-mennek,

S közben megfigyelhetem az embereket.

Beszélgetnek velem, és igazán kedvesek,

Pedig bolgárul még csak pár szót mekegek.

Nagyon jó Szófia, pont nekem való,

S az utcákon néha elnyargal egy-egy ló.

Bár kicsit bolond itt nagyjából mindenki,

A közlekedési szabályokat szeretik nem betartani.

Magukra figyelnek, és utat törnek előre,

Nem figyelnek se gyerekre, se férfira, se nőre.

A cirill betű megnehezíti az életem,

De a város szépsége megszépíti létem.

CVS-Bulgária irodájában ülve,

Munka helyett a betűkbe merülve,

Írom le nektek, milyen jó itt nekem,

CVS, Sznezsi, Szófia – ezt mind szeretem.

Lehet ennél jobb helyen lakni? Annyira szép! Szeretem!

:)

Jajj, ma nagyon szupi volt. Délben elmentünk ebédelni a parkba, ott olyan jó, mintha a Kossuth téren lennék otthon, és megetettük a galambokat, és volt egy, amelyik elfogadta a kezemből az ételt. Bocsika, de ma megint itthon hagytam a telefont, így nem tudtam képeket csinálni, előbb-utóbb majd csak rakok fel megint :) csak várjátok türelemmel. Aztán találkoztam a kis mentorommal, és magyarul beszélgettünk, meg hármasban bandáztunk a kis koordinátorommal, és mentorommal. Szeretem a nagy parkot, de a nevét mindig elfelejtem. De borzasztó jó érzés, hogy magyarul tudok velük beszélni. Az ég világon semmi nem hiányzik Magyarországról, csak az, hogy magyarul beszélhessek, de ők nagyon aranyosak, és beszélgetnek velem magyarul, szeretem őket. Ennél jobb helyen nem is lehetnék.

Hogy segítsek???

Hogy mit érzel, nem tudom, honnan is tudhatnám.
Hangod nem hallom, mert messze vagy.
Ha bármit tehetnék, hiddel megoldanám,
hogy ott legyek, ahol most te vagy.

Kicsi lelked ha szomorú, veled sírok én is.
Nem tudom, mit tegyek, hogy neked jobb legyen.
Nem vagy egyedül, de aggódom érted mégis.
Bárcsak ott lennék, veled azonos helyen.

Remélem, hogy az angyalok veled lesznek mindig.
Vigyáznak rád, s nem hagyják, hogy baj érjen.
Rendbe jön minden, csak ne felejts el benne hinni,
Hogy mindig van, aki segítsen az égben.

Olyan jó, hogy van, akivel magyarul beszélhetek

Nézem a hegyet, mely a végtelenbe lát,

álmaimban keresem a szivárvány kapuját.

Csodaszép világ vár mindenkire,

De az emberek csak haladnak tovább.

Reggel a nap a sugarát bontja fent,

miközben mindenki munkába rohan lent.

Ha megállnánk egy-egy pillanatra,

látnánk, hogy a világ milyen sok csodát rejt.

Hiszen otthon vagy, bárhol is legyél.

A szeretet a szívedben él.

Lehetsz te más országban,

de a nap reggel ugyanúgy keleten kél.

Ugyanaz a szél fújja az arcodat,

Ugyanaz a hold őrzi álmodat.

Lehet, hogy messze vagy, s talán egyedül.

De mindenhol ugyanolyan szép az alkonyat.

Mindenhol van, aki vigyáz rád, és szeret,

ha kell, akkor megfogja a kezed.

Ha úgy érzed nem találod az utad,

hegyen-völgyön át vezet.

Lehet, hogy csak egy pici csoda van veled,

de a kis dolgok nagyon lényegesek!

Nekem van segítő "Hópelyhem" szerencsés vagyok.

Ezért neki nagyon sok köszönet.

...hogy lássátok, hogy hol vagyok...

Обичам София

Jajj, hát itt nagyon szupi ám! Ma nemzeti ünnep van, bár pontosan nem tudom, hogy mit ünneplünk, de jó volt. Katonai felvonulásra mentünk a német kis lakótársammal, nagyon szép volt, és úúúú olyan fúvoszenekaruk van, mint otthon, tisztára Szentesen érzem magam, azt leszámítva, hogy százszor nagyobb város :) sok millió emberrel. Jöttek a helikopterek, és utána elmentünk sétálni, és megtaláltam az irodát. (Köszi piros kakas, szeretlek téged.) Nekem van a legkirályabb szobám, az ablakom a hegyekre néz - ilyet Szentesen nem látni :) este pedig a csillagokat látom, azért a 12. emeletről szép ám a kilátás. Reggel már csodaszépen sütött a nap, ééééés van 'itthon' internetem :P

almatlan ejszaka, hegyen volgyon at lattam a felhok arnyekat

UUU meg csak egy fel nap telt el, de mar annyi mindent csinaltunk :) Voltunk a hivatalokban, ahol vegul is semmit nem kellett csinalni, voltunk a Magyar Intezetben, az egyetemen, jo volt magyarul beszelgetni, utaztunk metroval, villamossal, trolival, busszal. Lattunk katonai intezetet, operat, templomokat, meg ezer dolgot. Egyetlen helyet sem tudnek elmondani, hogy merre volt, vagy hogyan jutottunk oda, de nagyon jo volt. Szegeny Sznezsinek annyi gondot okozok, egesz nap miatt/ velem rohangal. Igazan rendes tole. Most bent vagyunk az irodaban egy kicsit, utana megyek majd vissza a lakashoz. Egesz nap esett az eso, de fel oraja abbahagyta, olyan rendes. Nagyon cuki kobor kutyak vannak, val beloluk sok, de azert annyi nem, mint Romaniaban. Igazan jo ez a Szofia :)

itt vagyoook

Jajj, vegre itt vagyok, a busz egy kicsit hosszu volt, de azert tulelheto, bar most azert nem indulnek vissza. Sznezsi nagyon cuki, jott elem a buszmegalloba, es elmentunk az ideiglenes otthonomba. Van egy kis nemet lakotarsam, kis aranyos, szerintem jok leszunk mi igy ketten. O mar telen jott, itt van egy ideje, szoval majd szepen mindent megmutogat. Voltunk metrozni, es most bent vagyunk a CVS-Bulgaria irodajaban, igy tudok blogot frissiteni :) Kicsit nehezen megy a gepeles, az itteni billentyuzet miatt, meg ekezetes betuk sincsenek, de azert igy is megertitek, bizom a kepessegeitekben. Majd csinalok kepeket, meg minden, de ma rohangalos napunk lesz, hogy minden hivatalos dolgot el tudjunk intezni.
Hamarosan jelentkezem. :)

Egyetlen nap

Már csak egy nap, és utána indulok :) Örülök neki, és várom már Bulgáriát, és megnyugtatásként igen, jó leszek, igen, vigyázok magamra, igen, gondolok rátok, igen, eszek majd rendesen, igen, nem csinálok hülyeséget, igen, visszajövök hozzátok. Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan szerettek, és ilyen sokan vártok vissza, és ilyen sokan sajnáljátok, hogy elmegyek. Az a legjobb dolog abban, hogy elmegyek, hogy -bár eddig is éreztem, hogy szerettek- most talán még több szeretetet kapok mindenkitől. Az, hogy aggódtok értem, és folyton megölel és megpuszil valaki nagyon jó ám :) Majd igyekszem rendesen írni itt, hogy mi történik velem, és ne aggódjatok, a szívemben éltek, sohasem leszek egyedül. Szeretlek titeket!