Próbálok visszaemlékezni, hogy mi is volt ezen a héten. Lássuk csak, szerda volt az első munkanap, de ekkor nem volt semmi feladat, így csak pár órát töltöttem bent az irodában, és utána elmentem lődörögni. Csütörtökön az Uki-ban voltam, ahol végre befejeztem a listát Neli-nek, és kaptam új feladatot Szandrától. Fénymásoltunk, és fénymásolatokat válogattunk, és mappákba rendeztük. Jajj istenem, hogy milyen ismerős volt ez a helyzet. Főiskola után a fél éves szakmai gyakorlaton is ezt csináltam. Újra előtört az érzés, hogy milyen hasznos diplomát szerezni :) de azért mókás volt, mert Krászival csináltam. Pénteken kiválogattuk a jelentkezőket, akik ifjúsági cserére jelentkeztek, és értesítettük őket a jó/rossz hírről. Utána együtt indultunk haza a kis mentorommal, koordinátorommal. De előtte még kimentünk egy kicsi parkba, ahol volt egy kis pincsi kutya, aki tudott magyarul, mert beszéltem hozzá, és odajött, azt is hagyta, hogy megsimogassam, cuki volt. Szombaton is az Uki-ban voltam, mert Petya lányának volt banzája, és ott segítettem, mosogattam, pakoltam, beszélgettem az emberekkel, igazán jó volt. Ja, meg muszáj volt enni :) jó volt. Portás bácsival is tudtam bandázni, igazán jó fej, bírom a kisöreget. Bemutatott egy bandás társának, aki tudott angolul, így tudtunk beszélgetni. Alex 69 éves, nagyon jó fej bácsi, egy csomót beszélgettünk, aztán azt mondta, hogy nagyon örülne neki, ha én lennék a lánya. Mondtam, hogy ha ez boldoggá teszi, akkor leszek a lánya, hát így lett nekem 27 évesen egy bolgár apukám. Sokat járt Magyarországon még a rendszerváltás előtt. Elmesélte az egész életét, aranyos volt. Örömében ugrándozott, és azt mondta, hogy rettentően örül neki, hogy találkozott velem. Nem tudtam, hogy ilyen örömet okozok neki azzal, hogy beszélgetek vele 1-2 órát. Milyen jó, ilyen kis dolgok is sokat jelentenek másoknak. Vasárnap, vagyis ma reggel elmentem felfedezni egy új részt. Nincs is olyan messze, kb. 20 perc, van ott egy aranyos kis ortodox templom, játszótér 2 tevével, vidámpark, és nyüzsgő élet. Tetszik ez a hely, biztos sokszor el fogok még oda menni. Ja, és találtam piacot is, jó volt, tisztára Szentesen éreztem magam. Ahogy jöttem vissza, akkor meg találtam még egy piacot, ami csak kb. 10 percre van a másiktól. Ez tele volt irtó olcsó cuccokkal -gondolom mennyire eredeti márkák- :P de azért jó, tetszett. Elmentem villamosozni, hogy fentről is lássam a világot, mert eddig csak metróval mentem be a központba. Előtte megnéztem a térképen, hogy kb. hová kell érkeznem, de mivel azt az utcát nem ismertem, így csak reménykedtem, hogy megtalálom a Vithosa-t, mert onnan már tudok tájékozódni. Jelentem, ügyes vagyok :) köszi oroszlánok a bíróság bejáratánál. Szóval most már villamossal is be tudok jutni, bár lassabb, mint a metró, de azért én szeretem. Aztán kb. fél órája hazaért a lakótársam, így meg tudtam köszönteni, mert ma van a születésnapja. Tök jó volt, mert örült az ajándéknak, szerencsére eltaláltam a színét, egy lila fülbevalót készítettem neki, örült, és ez jó érzés volt. Most pedig a felhő ellopta a hegyemet, teljesen eltakarta, nem látom, pedig olyan szép. Na nem baj, majd előbújik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése