Ha le tudnám írni, hogy mit érzek, akkor megértenétek, hogy mennyire jó nekem itt Szófiában, de ezt nem tudom egyszerű szavakba önteni, mert olyan csodás. Az, hogy egy híres és népszerű bolgár énekesnővel, Rossi Ros-szal töltöttem a napomat, több, mint fantasztikus, és ráadásul együtt énekeltem vele, ami olyan nagyon boldoggá tett, mint nem is tudom micsoda. Borzasztó jó érzés az, hogy ismerem őt. Annyira nagyon aranyos, és annak ellenére, hogy híres csak úgy viselkedik, mint mindenki más. Vagyis sokkal jobb, mint mindenki más, mert ő nagyon nagyon kedves, és mindig mosolyog, nagyon aranyos, beszélget velem, figyel rám, egyszerűen olyan pozitív energia sugárzik belőle, mint csak kevés emberből, igazán szeretem őt, olyan, mint mondjuk Terike a kórusban. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen embereket ismerek, annyira nagyon jóóó. Sok ember van, akit szeretek itt Szófiában, mert itt sok aranyos ember él. Nagyon jó itt lenni, egyszerűen csak olyan, mintha egy véget nem érő nyaraláson lennék (persze tudom, hogy sajnos egyszer véget ér, bárcsak örökké tartana).
Érdekes, hogy amikor otthon voltam, akkor még féltem egy kicsit. Nem tudtam, hogy hová jövök, hogy kik lesznek itt, hol fogok lakni, mindenki idegen lesz, nem értem majd a nyelvet, nem ismerem a várost, és egyedül leszek. De ez egyáltalán nincs így. Olyan érzésem van, mintha ez lenne az otthonom, mintha mindig is ide tartoztam volna, és ezután is itt leszek. Nem gondoltam volna, hogy másik várost, ami ráadásul másik országban van tudok majd otthonomnak tekinteni. Persze ehhez nagyban hozzájárul az, hogy itt van Sznezsi, akivel majdnem minden nap találkozok, és csak pusztán a társaságában lenni is olyan jó, mert itt ő áll hozzám a legközelebb, és kell valaki, akit a családomnak tekintek, és ezt a személyt benne megtaláltam, szeretem őt. Aztán itt van a portás bácsi az Uki-ban, vele sokat beszélgetek, és segít bolgárul tanulni, szeretem őt is. Meg ott van Nelli, Szandra, Kraszi is az Uki-ban, őket is szeretem. Nelli nagyon aranyos, mindig mosolyog, és nagyon kedves, olyan kis pozitív beállítottságú és ez nagyon szimpatikus. Szandra is nagyon aranyos, jó vele beszélgetni, és olyan kis ügyes. Kraszi vicces, és annyira nem tud magyarul, így igazán mókás vele dolgozni, szeretem a kézzel-lábbal mutogatós napjainkat. Másfél hete ismerkedtem meg Rossi-van, és annyira nagyon jó, hogy ő is itt van, őt is szeretem, olyan, mintha a nővérem lenne. Nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy boldog legyek, és itt szerencsére minden nap történik valami, ami miatt jól érzem magam. Boldog vagyok, ha kiülünk a parkba Sznezsivel, nem kell, hogy bármit is tegyünk, csak ott üljünk és kész, még beszélgetni sem kell, csak olyan jó ott vele. Boldog vagyok, ha az Uki-ban lehetek, mert ott mindenki olyan aranyos, nem számít, hogy napokon keresztül listát gépelek, vagy fénymásolok, bármit is csináljak, jó ott lenni. Boldog vagyok, ha énekelhetek, mert ez fontos nekem, ha pedig mással együtt énekelhetek pláne jó. Boldog vagyok, ha Rossi-val beszélgetek, mert jó érzés a társaságában lenni. Boldog vagyok, ha látom, hogy az CVS irodában valami sikerül, sokan jelentkeznek, vagy sikeres egy EVS kérelem, vagy nyert egy pályázat, mert akkor Sznezsi boldog, és annyira cuki, mikor ugándozik örömében. Boldog vagyok, amikor rámmosolyog a szomszéd bácsi, vagy valamelyik szomszéd néni, és megsimogatnak, és mondanak valamit bolgárul, amit nem értek, de nem számít, mert aranyosak. Boldog vagyok, ha van időm megetetni a galambokat, főleg az enyémet, amelyik a kezemből eszik. Ezek itt a legfontosabb dolgok nekem. Köszönet a sorsnak, hogy erre irányította az utamat, ezért hálás leszek életem végéig. Szeretlek Szófia így, ahogy vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése