Most annyira nem jó :(

Ha meghal valaki, legyen az akár egy ismerős, vagy egy ismeretlen, mindenki szomorú lesz, ami úgy gondolom, hogy egy természetes dolog. Ez egy igazán erős, fájdalmas érzés, melyet mindenki megtapasztal az élete során. Pedig senki sem tudja, hogy rossz-e ez a folyamat. Mert nem tudjuk, hogy mi volt, és azt sem tudjuk, hogy mi van a földi létünk után. Nem ismertelek drága bolgár író bácsi, de remélem, hogy jó helyen vagy, és jó ott neked. Talán nem kéne ezzel az érzéssel foglalkoznom, de mégiscsak kell, azért, mert ma a bánatot és a szomorúságot láttam egy számomra nagyon fontos ember szemében, és ettől rossz érzésem van. Mert én nem tudok semmit tenni annak érdekében, hogy neki jobb legyen, és ez vacak érzés. Rossz érzés mást szomorúnak látni, akkor én is szomorú leszek, pedig nekem semmi okom nincs rá, de mégis. A legrosszabb pedig az, hogy most senki nincs, akivel beszélhessek. A lakótársam nem tudom, hogy hol jár, facebook-on nincs online olyan ember, akivel beszélgetnék arról, hogy mit érzek. Te maradtál kicsi blogom, és azt meg kell vallani, hogy igazán jó hallgatóság vagy, csak a válaszokkal fukarkodsz egy kicsit. Vagy talán mégse, talán ha veled beszélek blogom, akkor el kell gondolkodnom azon, hogy mit is mondok, és azon, hogy milyen választ várok, így ezen folyamat végén önmagamban megtalálom a megoldást. - Nem vagyok elmebeteg, még mielőtt mind azt hinnétek. Csak olyan jó lenne, ha most tudnék valakivel beszélgetni. A halál ugyanolyan része az életnek, mint a születés, a lélegzet, vagy egyéb egyszerű lényeges vagy lényegtelen dolgok. Ami viszont biztos, hogy elkerülhetetlen.
Igazából nem kéne szomorúnak lennem, mert eddigi létem egyik legfantasztikusabb napját éltem meg, amikor is együtt énekeltem Rossi Ros-sal és Krasimir Kunchev-vel. Ez egyszerűen hihetetlen! Nem tudok elég hálás lenni a sorsnak. Ez az év nem csak egy egyszerű EVS, ez az életem legjobb része! Rossi-nál kedvesebb, jobb, érző szívűbb emberrel még sosem találkoztam, kivéve az Anyukámat, akinél jobb a világon nincsen! Bármennyi időt is töltsek Szófiában, és bármit is hozzon az élet útja elém, mindig szeretni fogom Bulgáriát, mert itt olyan szeretetet és törődést kapok, melyet sok ember még távolról sem ismer.