Vedd észre, akkor is, ha kicsi!

Szomorú hírt kell veletek közölnöm, valaki galád módon, mit sem törődve egy élettel, eltaposta a csigámat. Itt élt csupán pár méterre a házunktól, és reggelente találkoztam vele. Gyönyörű csiga volt, talán a legszebb, amit eddig láttam. Hatalmasra nőtt, mintha valami afrikai fajhoz tartozna, a háza pedig olyan szép volt, mintha a 'Vízipók csodapók' mesében lenne ő is, csíkos volt, és a barna több árnyalatában pompázott. Szerettem őt, aranyos állatka volt.

Miért jó másoknak segíteni
(Kis csíkos csiga emlékére)

Egyszer majd talán mindenki megérti,
hogy miért nem kell semmi vagyonunknak lenni.
Hogy miért jó tisztességesen élni,
és miért jó másoknak segíteni.

Mert amid ma van, mindet elveszítheted,
ami pedig nincs, mind megnyerheted.
Mert semmi nem marad örökre veled,
Csak a lelkedben őrzöd az értékeket.

Csak az számít, amit másokért teszel,
így talán másnak is értékes leszel.
S ha más életébe örömöt viszel,
Visszakapod az élettől tízszer.

Jó érzés másnak örömet szerezni,
Jó érzés másokat boldognak látni.
Hiszem, hogy egyszer majd mindenki megérti,
a boldogsághoz nem kell vagyonunknak lenni.

Ma elmentem sétálni, és találkoztam egy utcaseprővel. Nem volt túl vidám, pedig örülhetne annak, hogy egész nap a szabadban dolgozik. Senki nem macerálja, a saját tempójában halad, és a munkájának rögtön látható eredménye van, hiszen megszépíti a környéket. Nem tudom, hogy ki volt, talán még látom majd újra.

Az utcaseprő

Csoki színű kicsi hölgy,
az utcánkban ma söpört.
Felszedi más szemetét,
s mi lenézzük az életét.
Talán nincsen diplomája,
nem járt sokat iskolába.
De dolgozik, így elboldogul,
s nem a főutcán koldul.

Szegény, szomorú volt;
tekintete a földhöz hajolt.
Pedig vidám is lehetne,
ha a madarakkal énekelne.
Vagy a felhők árnyékát követve,
szökellhetne színes kövekre.
De tekintete csak a földre nézett;
szemében a szomorúság égett.

Azért majd köszönök mindig neki,
hátha egyszer észreveszi,
felnéz rám, és meglátja a napot,
s rájön, hogy rá is szépen ragyog.