Néha adunk, és nem érezzük tehernek, sőt nagyon is jó érzés másnak adni valamit. Lehet szeretet, odafigyelés, törődés, egy mosoly, egy puszi, egy ölelés, egy könyv, egy festmény, egy levél, segítség, tanítás, útmutatás, ... bármi. Néha pedig kapunk szeretetet, odafigyelést, törődést, mosolyt, puszit, ölelést, könyvet, festményt, levelet, segítséget, tanítást, útmutatást. Talán eddigi életem inkább arról szólt, hogy próbáltam másoknak megfelelni, próbáltam másoknak megadni mindent, amire szerintem szükségük volt. De nem biztos, hogy eléggé figyeltem arra, hogy megfelelően értékeljem azt, amit én kapok. Kaptam az élettől barátokat, akikre számíthatok, mert tudom, hogy mellettem állnak; kaptam testvéreket, akikkel igazán mókás az élet; kaptam egy anyukát, akit szeretek; kaptam értékes, és értéktelen dolgokat. Nem biztos, hogy mindig pontosan láttam azt, hogy mi az értékes, és mi az értéktelen. Volt, hogy fájdalmat okoztam egy olyan embernek, akit valójában szerettem. Sőt ... talán most is szeretem. Ha visszamehetnék a múltba, talán minden más lenne. De a múlton már változtatni nem tudok. Ezt én rontottam el, és ezzel tisztában vagyok. De ő nagyon jó ember, csodálatos lélekkel, és még így is, hogy összetörtem a szívét, még így is beszélget velem, aminek nagyon örülök. Talán érzékenyebb lettem itt, talán más vagyok már, nem tudom. Talán holnap már nem így gondolom, de most még ma van, és ez a fontos.
Sok minden változott bennem, mióta itt vagyok. Nem konkrét emberek hiányoznak az életemből, hanem érzések. Hiányzik az, hogy ha történik valami, akkor elmondhassam az anyukámnak, vagy felhívassam a barátnőimet, hogy elmeséljem milyen jó, vagy rossz dolog történt velem. Hiányzik az az érzés, mikor reggel a kistestvéreim berontanak a szobámba, felmásznak az ágyamra, és megölelgetnek. Hiányzik az az érzés, amikor a nyári reggel kimegyek az udvarra és friss levegő varázsa bellengi az egész várost. Rossz, hogy itt senki nincs, akit megölelgessek, vagy aki megölelne. Ezek a dolgok hiányoznak. Ez nem azt jelenti, hogy itt rossz nekem, vagy bármi ilyesmi, csak van pár dolog, amitől még jobb lehetne. Szófiában az a jó, hogy van időm gondolkozni, hallom a gondolataimat, és sokkal több minden van, amit magamban észre veszek. Nem csak a világból fedeztem fel új dolgokat, hanem önmagamról is. Talán hülyének néznek az emberek, ha megmondom nekik, hogy szeretem őket, de van egy pár ember itt, akit tényleg szeretek, akik fontosak nekem, akik segítenek, akiktől kapot szeretetet, odafigyelést, törődést, mosolyt, puszit, segítséget; és én fontosnak tartom elmondani ezt.
Azt hiszem sokat lehet tanulni az életből, ami csodás. Személyiségünk fejlődését néha, mint külső szemlélődő is figyelhetjük. Igen, változik minden, és ezzel együtt változom én is. Soha sem leszek az, aki elhagyta Magyarországot, és sohasem voltam még az, aki leszek a jövőben. Jó lenne tudni azt, hogy milyen erő irányítja az életünket, hogy miért kapok ilyen sok lehetőséget, és miért segít nekem mindenki? Mert mindig meg van az oka mindennek, csak nem mindent látunk és értünk az adott pillanatban. Minden esetre én hálás vagyok a sorsnak, hogy ide irányított, és találkozhattam azokkal az emberekkel, akiket szeretek.
Sok minden változott bennem, mióta itt vagyok. Nem konkrét emberek hiányoznak az életemből, hanem érzések. Hiányzik az, hogy ha történik valami, akkor elmondhassam az anyukámnak, vagy felhívassam a barátnőimet, hogy elmeséljem milyen jó, vagy rossz dolog történt velem. Hiányzik az az érzés, mikor reggel a kistestvéreim berontanak a szobámba, felmásznak az ágyamra, és megölelgetnek. Hiányzik az az érzés, amikor a nyári reggel kimegyek az udvarra és friss levegő varázsa bellengi az egész várost. Rossz, hogy itt senki nincs, akit megölelgessek, vagy aki megölelne. Ezek a dolgok hiányoznak. Ez nem azt jelenti, hogy itt rossz nekem, vagy bármi ilyesmi, csak van pár dolog, amitől még jobb lehetne. Szófiában az a jó, hogy van időm gondolkozni, hallom a gondolataimat, és sokkal több minden van, amit magamban észre veszek. Nem csak a világból fedeztem fel új dolgokat, hanem önmagamról is. Talán hülyének néznek az emberek, ha megmondom nekik, hogy szeretem őket, de van egy pár ember itt, akit tényleg szeretek, akik fontosak nekem, akik segítenek, akiktől kapot szeretetet, odafigyelést, törődést, mosolyt, puszit, segítséget; és én fontosnak tartom elmondani ezt.
Azt hiszem sokat lehet tanulni az életből, ami csodás. Személyiségünk fejlődését néha, mint külső szemlélődő is figyelhetjük. Igen, változik minden, és ezzel együtt változom én is. Soha sem leszek az, aki elhagyta Magyarországot, és sohasem voltam még az, aki leszek a jövőben. Jó lenne tudni azt, hogy milyen erő irányítja az életünket, hogy miért kapok ilyen sok lehetőséget, és miért segít nekem mindenki? Mert mindig meg van az oka mindennek, csak nem mindent látunk és értünk az adott pillanatban. Minden esetre én hálás vagyok a sorsnak, hogy ide irányított, és találkozhattam azokkal az emberekkel, akiket szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése