Elmondhatatlan az az érzés, ami most bennem van. Nem tudom, hogy hányan láttátok ma este az RTL híradót, de röviden leírom mi volt benne. Egy fiú megerőszakolt egy 12 éves kislányt. Hogy tűnne el a világról az összes ilyen ember, hogy lehet ilyet tenni egy pici lánnyal. Ez a kislány egy tündéri teremtés volt, mindig mosolygott, mindenkihez kedves volt, pedig szegénynek kijárt az élet nehezebbik oldalából. Szülők nélkül felnőni magában is egy borzasztó nehéz helyzet, de hogy ezt még mások ilyen dolgokkal tetézik... inkább nem írom le, amit gondolok. Ezért kell nagyon, hogy figyeljünk egymásra, gyerekek és felnőttek egyaránt! Ne menjünk el a másik mellett, ne hagyjunk senkit sem magára! Az ő történetét már nem tudjuk megváltoztatni, de talán más gyerekeket még megvédhetünk. Minden kicsi élet egy csodás történet kezdete, ha ezt már az elején valaki bemocskolja, a kis lekle darabjait nem fogja tudni soha újjá építeni. Figyeljünk sokkal jobban egymásra, és merjük megkérdezni, hogy segíthetünk-e valamit!
Nem tehetsz róla...
Egy szép napon megszülettél,
édesanyád lánya lettél.
De nem kellettél neki, elhagyott,
S a kórház nővéreire bízott.
Állami gondozásba kerültél,
Hintaló helyett a kispadra ültél.
De erős maradtál, s élted kis életed,
Családod helyett az 'otthon' családod lett.
Szüleid ölelését sosem érezted,
Egy óvó kar védelmét sosem kérhetted.
Egyedül voltál ha szomorkodtál,
Egyedül voltál, ha vidám voltál.
Kicsi arcod szemem előtt lebeg,
ahogy mosolyogsz, s csillog a kis szemed.
Mindig nagyon vidám voltál,
katicának, pillangónak kiabáltál.
Szeretted, ha valaki rád nevet,
de senki sem törődött veled.
Az idősebb srácok kegyetlenek,
s kegyetlen játékot játszottak veled.
Hirtelen elszállt arcodról a mosoly,
Kicsi szemed, már nagyon komoly.
Tündéri hangod már nem nevet,
elvették tőled szép életed.
Sosem volt egyszerű, te is tudod,
de félek, elfelejteni ezt sosem fogod.
Kis testedet meggyalázták,
szép lelkedet eltiporták.
Bárcsak segíthetnék neked,
s az 'otthonból' kihozhatnálak téged,
és az összes gyereket, aki ott áll,
és rájuk is oly nehéz sors vár.
De te harcolj tovább, hisz meg tudod tenni.
Ne hagyd magad semmivé lenni.
Mutass példát a többieknek,
hiszen nem vagy más, csak ártatlan gyermek.
Bármi is történt te önmagad maradsz,
de sok idő kell, míg majd újra kacagsz.
De hiszek benned, szorítok neked.
Csak nyújtsd ki a kezed, s melletted leszek.
... a 12 éves tündéri szentesi kislánynak, aki nem azt kapta az élettől, amit megérdemelt volna
édesanyád lánya lettél.
De nem kellettél neki, elhagyott,
S a kórház nővéreire bízott.
Állami gondozásba kerültél,
Hintaló helyett a kispadra ültél.
De erős maradtál, s élted kis életed,
Családod helyett az 'otthon' családod lett.
Szüleid ölelését sosem érezted,
Egy óvó kar védelmét sosem kérhetted.
Egyedül voltál ha szomorkodtál,
Egyedül voltál, ha vidám voltál.
Kicsi arcod szemem előtt lebeg,
ahogy mosolyogsz, s csillog a kis szemed.
Mindig nagyon vidám voltál,
katicának, pillangónak kiabáltál.
Szeretted, ha valaki rád nevet,
de senki sem törődött veled.
Az idősebb srácok kegyetlenek,
s kegyetlen játékot játszottak veled.
Hirtelen elszállt arcodról a mosoly,
Kicsi szemed, már nagyon komoly.
Tündéri hangod már nem nevet,
elvették tőled szép életed.
Sosem volt egyszerű, te is tudod,
de félek, elfelejteni ezt sosem fogod.
Kis testedet meggyalázták,
szép lelkedet eltiporták.
Bárcsak segíthetnék neked,
s az 'otthonból' kihozhatnálak téged,
és az összes gyereket, aki ott áll,
és rájuk is oly nehéz sors vár.
De te harcolj tovább, hisz meg tudod tenni.
Ne hagyd magad semmivé lenni.
Mutass példát a többieknek,
hiszen nem vagy más, csak ártatlan gyermek.
Bármi is történt te önmagad maradsz,
de sok idő kell, míg majd újra kacagsz.
De hiszek benned, szorítok neked.
Csak nyújtsd ki a kezed, s melletted leszek.
... a 12 éves tündéri szentesi kislánynak, aki nem azt kapta az élettől, amit megérdemelt volna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése