Jól van, jól van, igazatok van, mostanában csak verseket posztoltam ide, és nem írtam semmit arról, hogy miket csinálok, de úgy gondolom, hogy a versekből is értitek, hogy épp mi történik velem. Bár lehet, hogy a verseket csak arra használom, hogy az általam elképzelt világot mások számára is láthatóvá tegyem, és egy idő után valósnak tűnnek azok a dolgok, melyek esetleg csak a képzeletemben vannak ... nem tudom, ezen el kell gondolkoznom. Minden esetre ebből is látszik, hogy Szófia jó hely, mert valahogy itt sokszor úgy érzem, hogy verset kell írnom, bár talán azért is lehet, mert itt nincs más, amivel kifejezhetném magam. Otthon ott van a festővászon, és bármikor láthatóvá tehetem a színek ezernyi csodájával, ami épp bennem van. Vagy ott van a gyöngy, ami csodás tárgy, hiszen az apró pici gyöngyszemekből bármit meg tudok valósítani. Vagy ott van a sok színes papír, a karton, a hungarocell, a gipsz, a gyurma, a csillámpor ... itt pedig csak a rajzolás marad, és az írás. Mostanában főleg csak az írás, valahogy nem érzek késztetést arra, hogy más területen alkossak. Tálan csak a festék hiányzik, jó lenne, ha lenne vásznam, és már az olajfesték illatát is kezdem elfelejteni, ahogy keveredik a hígítóval, vagy amikor az akril festék kiborul, és az egész szoba az akril jellegzetes illatát veszi át. Hmm azt hiszem, festőkészletet szeretnék, és csillámport ...
Na de mindegy, azzal kell boldogulni, amink van, szóval egyenlőre marad az írás.
Szerdán nagyon jóóó napom volt, mert felhívott Rossi, hogy menjünk bandázni, és úgy örültem neki. Elmentünk Златко Енев legújabb könyvének a bemutatójára és dedikálására, jó igaz, bolgárul beszélt, de Rossi fordított nekem, és amúgy is tök király volt, mert sohasem voltam még könyvbemutatón, és itt még ráadásul mindenféle híres emberek is voltak, igazán jó volt. Ezután elmentünk a zeneiskolába, ahol egy zongorista estje volt, de a nevét az elfelejtettem, volt vonósnégyes, szólóénekes, és egy kórus is. Annyira nagyon zsír volt, mert a védangyalom beszélt a kórus vezetőjével, és jövő héten megyek hozzájuk, és úúú újra énekelni fogok. Ezt egyedül nem tudtam volna elintézni, úgyhogy ezer hála és köszönet nekiiii. Ettől aztán úgy fel vagyok boldogulva, hogy még az sem izgat, hogy egész héten rossz idő volt, és még marad is a felhős, szürkeség pár napig. De kit izgat, amikor újra énekelhetek. Meg amúgy is olyan jó volt szerda este, csak sétáltunk a városban, és beszélgettünk, és nem is tudom, csak szeretek vele lenni, mert törődik velem, és ez jó érzés. Kicsit olyan pótanyukám - és külsőleg tényleg nagyon hasonlít anyára - de ez csak puszta véletlen, de ami lényeges, hogy ő is jó ember, mert ezt lehet érezni egyből, és ő jó.
Az irodában minden rendben van, kiválasztottuk a résztvevőket az ifjúsági cserékre, felvettük velük a kapcsolatot - hát mit nem mondjak, meg kell állapítanom, hogy itt is vannak problémás emberek. Ebből látszik, hogy van jó része annak, ha valaki csak számokkal dolgozik, azok nem problémásak, mint az emberek. Részt vettem egy megbeszélésen, ahol arról volt szó, hogy a menekült gyerekeknek milyen projektet szervezzünk, hová vigyük őket, és mivel vigyünk egy kis boldogságot pici életükbe. Kedden voltam a magyar szakosok évzáró ünnepségén, ahol találkoztam a diákokkal, játszottunk kicsit, beszélgettünk, vannak köztük igazán aranyosak. Csütörtökön ír est volt, ahol Snezhi, Mira és Sophie tartott élménybeszámolót. Aranyosak voltak, ahogy meséltek, és mutattak nekünk rengeteg képet az országról. Ma lett volna az első bolgár órám, de a tanárnénim lemondta az órát, de a könyvet hazahoztam magammal, szóval a hétvégén úgy fel fogok okosodni, hogy csak na.
Na de mindegy, azzal kell boldogulni, amink van, szóval egyenlőre marad az írás.
Szerdán nagyon jóóó napom volt, mert felhívott Rossi, hogy menjünk bandázni, és úgy örültem neki. Elmentünk Златко Енев legújabb könyvének a bemutatójára és dedikálására, jó igaz, bolgárul beszélt, de Rossi fordított nekem, és amúgy is tök király volt, mert sohasem voltam még könyvbemutatón, és itt még ráadásul mindenféle híres emberek is voltak, igazán jó volt. Ezután elmentünk a zeneiskolába, ahol egy zongorista estje volt, de a nevét az elfelejtettem, volt vonósnégyes, szólóénekes, és egy kórus is. Annyira nagyon zsír volt, mert a védangyalom beszélt a kórus vezetőjével, és jövő héten megyek hozzájuk, és úúú újra énekelni fogok. Ezt egyedül nem tudtam volna elintézni, úgyhogy ezer hála és köszönet nekiiii. Ettől aztán úgy fel vagyok boldogulva, hogy még az sem izgat, hogy egész héten rossz idő volt, és még marad is a felhős, szürkeség pár napig. De kit izgat, amikor újra énekelhetek. Meg amúgy is olyan jó volt szerda este, csak sétáltunk a városban, és beszélgettünk, és nem is tudom, csak szeretek vele lenni, mert törődik velem, és ez jó érzés. Kicsit olyan pótanyukám - és külsőleg tényleg nagyon hasonlít anyára - de ez csak puszta véletlen, de ami lényeges, hogy ő is jó ember, mert ezt lehet érezni egyből, és ő jó.
Az irodában minden rendben van, kiválasztottuk a résztvevőket az ifjúsági cserékre, felvettük velük a kapcsolatot - hát mit nem mondjak, meg kell állapítanom, hogy itt is vannak problémás emberek. Ebből látszik, hogy van jó része annak, ha valaki csak számokkal dolgozik, azok nem problémásak, mint az emberek. Részt vettem egy megbeszélésen, ahol arról volt szó, hogy a menekült gyerekeknek milyen projektet szervezzünk, hová vigyük őket, és mivel vigyünk egy kis boldogságot pici életükbe. Kedden voltam a magyar szakosok évzáró ünnepségén, ahol találkoztam a diákokkal, játszottunk kicsit, beszélgettünk, vannak köztük igazán aranyosak. Csütörtökön ír est volt, ahol Snezhi, Mira és Sophie tartott élménybeszámolót. Aranyosak voltak, ahogy meséltek, és mutattak nekünk rengeteg képet az országról. Ma lett volna az első bolgár órám, de a tanárnénim lemondta az órát, de a könyvet hazahoztam magammal, szóval a hétvégén úgy fel fogok okosodni, hogy csak na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése