Ki gondolta volna, hogy messzi tájon, mint árva
Otthonomtól távol, a Balkánok-ban járva...
Rám talál egy védő angyal, aki a legjobb ember,
S ettől a szívemben a boldogság megnő, mint tenger.
Oly hirtelen bukkant fel, hogy nem is tudtam, ki lehet.
Csengő hangon dalolva játszott a gitáron, s énekelt.
Csak jó ember lehet, aki az angyalok hangján dalol.
Szívemmel hallom az énekét, míg a dallam a lelkemhez szól.
Mosolyogva néz rám mindig két csillogó szemével.
Hogy lehet valaki ily' kedves? - Igazából nem értem.
Nagyon jó, hogy itt van velem, boldog vagyok, ha láthatom.
Ha vele vagyok vidám leszek, elmúlik minden bánatom.
Van, amikor úgy érzem, hogy velem van az angyalom.
Nem kell messze mennem, vagy évekig kutatnom.
Csak belenézek a szemébe, s már érzem, hogy van nekem.
Vigyáz rám; óvja léptem; s ha kell, megfogja két kezem.
Köszönöm, hogy ismerhetlek; s köszönöm, hogy létezel.
Mosolyoddal, énekeddel szebbé teszed életem.
A legcsodásabb rózsa vagy, mely valaha is virágzott.
Szép hangoddal szeretettel töltöd meg a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése