Életem legeslegeslegeslegeslegeslegjobb hétvégéje volt! Két napot voltunk a zenei fesztiválon, ahol olyan emberekkel töltöttem el az időmet, akik nagyon nagyon aranyosak, kedvesek. Találkoztam nagyon sok zenésszel, művésszel, beszélgettem bolgárul, és láttam/hallottam fantasztikus előadásokat.
Olyan sokféle ember volt, de mindenki jól érezte magát. Mindenki mosolygott, és irtó aranyosak voltak. Szeretem ezeket az embereket, akik csak egyszerűen örülnek annak, hogy élnek, örülnek, mert azt csinálják, ami jó nekik, zenélnek, és ezzel maguknak és a világnak is sokat adnak. Megismerkedtem sok fantasztikus egyéniséggel, nagyon szupi emberek, és én köztük énekeltem, el sem hiszem.
.Sosem gondoltam volna, hogy egyszer híres emberekkel állok egy színpadon. Te jó ég, annyira jó!
Azért a legjobb az volt, hogy két napon keresztül egyfolytában olyan emberekkel voltam együtt, akiket szeretek, ők fontosak nekem, jó emberek igazán. Volt idő, hogy beszélgessünk, és ez annyira jó. Mert itt Rossi az egyetlen ember, akit közel érzek magamhoz, mert ő tiszta jó, és szeretek vele beszélgetni. Az irodában csak munkával kapcsolatos dolgok vannak, itthon a lakótársammal annyira nem beszélgetünk, nagyon különbözőek vagyunk. A kórusban aranyos énekes pajtásaim vannak, de őket csak pár napja ismerem, így velük még nem beszélgetek úgy, mint egy baráttal, bár van köztük pár nagyon aranyos csajszi, aki szerintem jó kis bandás társam lesz.
Amíg élek, el nem felejtem ezt a hétvégét. Hálás vagyok nekik, amiért elvittek, és velem voltak, és velük énekelhettem, és együtt bandáztunk utána, és beszélgettek velem, és mindenért. Szeretem őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése