Fehérszárnyú kismadár

Szeretnék fehértollú kismadárrá válni,

Éjszaka a felhők fölött, csillagok közt szállni.

Látni, hogy élnek fent az angyalok,

Nem tennék semmit, csak örülnék, hogy ott vagyok.

Fentről a világ is sokkal kisebb lenne,

Talál elférne az egész a tenyerembe.

Láthatnám a világ oly sok csodáját,

Ha kipróbálhatnám egyszer egy kismadár szárnyát.

Megpihennék néha egy felhő szélén,

S lábamat lógatnám az ég szép kékén.

A csillagok fényében a szemem ragyogna,

Bárcsak ott lehetnék..., milyen szép is volna.

Látnám a sok tengert, az óceánt, a partot,

Ha eltölthetnék kismadárként szárnyalva egy napot.

Az embereknek mindenhol énekelnék szépen,

S ha mosolyognak, tudnám, nem volt értelmetlen létem.

Ha majd egy kis örömöt látok az arcokon,

Visszatérek, s a szárnyamat az angyaloknál hagyom.

Hadd repüljön más is, legyen más is boldog.

Boldognak lenni, a világon ez az egyetlen dolgod!

Az én világom

Van egy kéz,

Mely láthatatlanul véd.

Van egy szív,

Melynek szeretetében élsz.

Van egy hely,

Mely óvó keblére ölel.

Van egy társ,

Kivel az életed töltöd el.

Van egy szív,

Mely szeret téged.

S van egy árny,

Ki egy óvó lélek.

Van egy fény,

Mi utat mutat neked.

S van az értelem,

Mely a helyes úton vezet.

Van egy hang,

Ki beszél hozzád.

Van egy kép,

Mi visszanéz rád.

Van egy fuvallat,

Mi megsimít, ha kell.

S van egy érzés,

Mi téged átölel.

Van egy csillag,

Mi csak érted ragyog.

Szép a világ,

Melynek része vagyok.