Vigyázz magadra, kérlek!

/ezt csak Te fogod tudni, hogy Neked szól/

Kérlek, ne légy szomorú...
Ha más szomorú, én is az leszek,
Szemében látom, hogy a lelke beteg.
Nem ezt érdemelné, ki igazán jó,
A lelke egyedül, mint a lehulló hó.
Bár körülveszi őt sok barát,
De nem hiheti el mások szavát.

Ha bízol az emberekben, néha csalódsz,
Lehet, hogy olykor a mélyre csapódsz.
Tudnod kell megtalálni a középutat,
Ahol a jóság majd neked utat mutat.
Ha nem bízol senkiben, egyedül maradsz,
Ha hiszel az emberekben, boldogan kacagsz.

De tudjuk, hogy nem minden ember jó,
S olykor fájó egy-egy szó.
De sose feledd, hogy nem vagy egyedül,
Ha kell, mindig van, aki melléd ül.
Kinek a lelke szép, azt sokan szeretik,
Hogy baja legyen, azt sosem engedik.

Menj el, és légy egyedül kicsit, ha kell,
Érezd, hogy a világ védő karja féltve átölel.
Mert nem számít hol vagy, kivel és mikor,
Ha a lelkedben a nyugalom, a béke honol.
A szemed ragyogása fent az égen,
Remélem hamar úja olyan lesz, mint régen.

Fáj így látni, hogy nem vagy boldog,
A szívedben nem a jókedv lángja lobog.
De tudom, hiszem, hogy újra derűs lehetsz,
S akkor majd újra az örömtől nevetsz.
Újra csak a szépet és a jót látod majd,
Ha a nap az égen új lángot hajt.

Reggel már hidd el, más lesz a világ,
Körülvesz téged ezer szép virág.
Olyan emberek közt leszel, akiket szeretsz,
Akik mindig boldogok, ha köztük lehetsz.
Hamar túl leszel mindenen, s elfeleded,
Hogy volt olyan, mikor szomorkás volt a kedved.

Azért lélekben én is veled leszek,
Ahogy te őrzöd léptem, úgy én is féltelek.
Szeretném, hogy mindig vidám legyél,
Szeretném, ha örülnél és boldog lennél.
Mert igazán megérdemled a legszebb életet,
Szükségem van rád, vigyázz magadra kérlek!