:)

Jajj, ma nagyon szupi volt. Délben elmentünk ebédelni a parkba, ott olyan jó, mintha a Kossuth téren lennék otthon, és megetettük a galambokat, és volt egy, amelyik elfogadta a kezemből az ételt. Bocsika, de ma megint itthon hagytam a telefont, így nem tudtam képeket csinálni, előbb-utóbb majd csak rakok fel megint :) csak várjátok türelemmel. Aztán találkoztam a kis mentorommal, és magyarul beszélgettünk, meg hármasban bandáztunk a kis koordinátorommal, és mentorommal. Szeretem a nagy parkot, de a nevét mindig elfelejtem. De borzasztó jó érzés, hogy magyarul tudok velük beszélni. Az ég világon semmi nem hiányzik Magyarországról, csak az, hogy magyarul beszélhessek, de ők nagyon aranyosak, és beszélgetnek velem magyarul, szeretem őket. Ennél jobb helyen nem is lehetnék.