Szerintem a világon a legcsodásabb dolog az, hogy ha barátokra lelünk. Olyan barátokra, akikre ha csak rá gondolunk, már szebb lesz a napunk. Barátokra, akikre bármikor számíthatunk, akik boldoggá teszik a lelkünket. Nem kérünk tőlük semmit, mert már a gondolatainkat is tudják, nem várunk el tőlük semmit, de az egész világot adják. Szerencsés vagyok, amiért vannak barátaim. Köszönettel tartozom a sorsnak, amiért olyan barátaim vannak, akik boldoggá teszik a napjaimat.
Régen volt, még kicsik voltunk,
Sok-sok álmot széjjelhordtunk.
Messze volt a világ vége,
Elindultunk útra kélve.
Nyári napon, szép reggelen
Találkoztunk eme helyen.
De elmúlt a nyár, jött a zord tél,
Én elmentem, s te elmentél.
Távol voltál, nagyon távol,
De a két kis vándor bátor,
S újabb nyáron, újabb évben
Egyesültek napsütésben.
Milyen szép is újra minden,
Tengerparton déli szélben,
Biztonságot nyújtó kézben,
Szeretetben, békességben.
Sok barát az évek során
Mellettem volt, s elment talán.
De nem hiányzik innen senki,
Amíg te fogsz rám nevetni.
Hogyha látom, szemed csillog,
Ragyog arcod, vidám hangod,
Akkor tudom, minden rendben,
S lelkem nyugodt minden percben.
Olyan fontos lettél nekem,
Szívemben már örök helyen
Élsz, és ez már így is marad,
Amíg a Föld körben halad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése