Újabb jövőt várva
A jövő boldog vágya,
merő izgalom,
kétségek és álmok árja
lengi be a percek hadát,
és már úgy mennék,
lépném át a jelen határt.
Lennék már máshol,
selyembe öltözve
törném
a jövő kapuját
darabokra össze.
Szinte már széttép,
már nem hagy nyugodni,
a vágy, hogy már
mennem kéne,
az újba fejest ugorni.
De van még pár nap,
és pár hosszú este.
Testem mintha többé
velem már nem lenne.
Lelkem elszállt innen,
oh, mily helyeken jár,
csillámfényben játszik,
szivárványban úszkál.
Annyi sok újdonság,
annyi élmény vár rám.
Megfelelek vagy sem?
Remélem, ezt várnám.
Kezemet kitárom,
arcom széllel szembe,
hatalmas világ,
újra tenyerembe.
A föld puha pora
lábam alatt suhan,
elindulok tova,
vár majd sziklák sora,
melyek évezredek óta
várnak reám,
s bízva bíznak benne,
elérek majd oda.
Feltekintek éjjel
csillagos mezőre.
Kérlek vigyázz reám,
életem őrzője.
Vigyázz tovább is rám,
vigyázz a testemre,
hadd maradjon még ez
lelkem földi helye.
Öleld át lelkem,
simíts rá egy fátylat,
melytől majd nem éri
szívemet a bánat.
Őrizd meg bennem
a parázsló szikrát,
lássak meg mindent,
mit egy kisgyermek lát.
Add, hogy barátaim
arcát újra lássam,
vidámság ormait
velük majd megmásszam.
Hagyd, hogy szabad legyek,
s fellegek közt szálljak,
s fellegek fellett majd
lassú táncot járjak.
Adj újabb leckéket,
melyből tanulhatok.
Segítsd tudásomat,
mit tovább adhatok.
De ha már elég lesz,
ha már könnyem látod,
vigyél haza engem,
fogj, mint jó barátot,
s indulj velem haza
ne nézzünk majd hátra,
tudjak tovább állni,
egy újabb jövőt várva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése