Ó igen, elérkezett az utolsó hét is a maga varázsos érzéseivel, a búcsúzás közelségével, ugyanakkor még annyi új kalanddal, hogy nem is tudok arra gondolni, hogy 5 nap múlva már a vonaton ülök.
Nagyon szeretem azt, amikor csak új jönnek az új programok, és már napok távlatából is várom azt, hogy eljöjjön az a nap, amikor valami új, valami érdekes fog történni. Először azt hittem, hogy ez a hét olyan kis nyugodt lesz. Úgy gondoltam, hogy majd délutánonként szépen kitakarítom a lakást, kimosom a ruháimat, bepakolom a táskámat, sétálok még egyet a parkokban, hogy a kis lelkem el tudon köszönni mindenkitől és mindentől. Aztán ez nem teljesen így lesz a valóságban. Szombaton rendezik meg a Familatlont, ami egy remek családi rendezvény. Mivel nemzetközi önkénteseket kerestek a szervezők, ezért természetes módon az elsők között voltam, akik jelentkeztek. Így szombat reggel mennem kell megbeszélésre és eligazításra, utána pedig déltől este 6-ig a déli parkban leszünk, ahová várjuk a gyerekek és családok ezreit. Két évvel ezelőtt igazán remek program volt, gondolom idén is hasonlóan fog alakulni.
Alig hogy végzek majd ott, máris a következő eseménybe csöppenek, ugyanis május 18-án van a múzeumok éjszakája, melynek keretén belül 30 múzeumot és kiállítást lehet majd meglátogatni. Gondolom nagy lesz a tömeg, de mindenképp szeretnék menni. Igazából egyetlen egy múzeum van, amit én szeretnék itt megnézni - hát persze az nincs benne a 30-ba sajnos. A facebook-on láttam, hogy a Vivacom önkénteseket keres, akik az egyes múzeumoknál majd pecsétet osztanak a látogatók számára, ugyanis lesz egy játék, melynek keretein belül, ha valaki 18:00 és 22:00 között leaglább 20 múzeumba ellátogat, és begyűjti a pecséteket, akkor értékes vivacom ajándékot kap. Először önkéntesnek akartam jelentkezni, de rájöttem, hogy akkor csak egy helyen lennék, és az nem lenne túl mókás. Bár engem a résztvevő múzeumok pont nem érdekelnek, viszont azt kihívásnak tekintem, hogy felkeressek 20 múzeumot 4 óra alatt. Azért Szófia nem olyan kicsi, szóval kell majd talpalni rendesen, főleg, hogy a déli parkból indulok. De megcsinálom, mert így szeretném, szóval beszerzem azt a 20 pecsétet valahogy.
A természettudományi múzeumot már több, mint két éve szeretném megnézni. Tele van kitömött állatokkal, mamut csontvázzal, és mindenféle érdekes dologgal. Szóval elhatároztam, hogy addig nem megyek el Szófiából, amíg meg nem néztem. Mivel időhiánnyal küzdök, ezért kizárásos alapon a hazaindulásom napján lesz csak rá időm. Szóval ha a szombati nap fáradalmait kipihentem, akkor vasárnap reggel el fogok menni a természettudományi múzeumba, aztán majd kitakarítom a szobámat, hogy az eredeti tulajdonosa szép állapotban kapja vissza, és délután pedig engedve az út hívásának, elindulok haza, hogy elérjem az esti vonatot.
Szóval mivel a hétvégémet ilyen szépen betábláztam magamnak, így csütörtök délutánra hárul a pakolás, mivel pénteken szeretnék elköszönni mindenkitől. Ezen tervem alapján pedig csupán a mai és holnapi délutánom marad. Hát rettentően kevés idő, de most ezzel kell gazdálkodni.
Igazából örülök ennek a szoros hétvégének, mivel annyira várom már a szombatot, hogy nem érzem azt, hogy vasárnap már indulnom kell.
Azt hiszem, hogy életem leghasznosabb három hónapját töltöttem most el Szófiában. Rájöttem, hogy mi akarok, és arra is, hogy hol szeretném azt. Magamon is meglepődve tapasztalom, hogy ha ma kérdeznének meg, akkor lehet, hogy már nem is akarnék a tengerre menni. Rájöttem, hogy mi az, amitől eddig tarottam, és már tudom, hogy hogyan győzzem le saját félelmeimet. Mindenképpen erősebb lettem, és valahogyan mintha világosabban látnám a jövőt. Az elkövetkezendő 4-5 hónap arra mindenképpen jó lesz, hogy megtervezzem a továbbiakat, és lássam, hogy tényleg sikerül-e terveimet úgy realizálni, ahogyan azt én szeretném. Örülök minden egyes új napnak, ami közelebb visz a jövőhöz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése