Ti mind hiányozni fogtok :(

Anya, Mami, Robi, Brigi, Lacó, Évike és kicsi Szotyi, Móni, Terike, Nóra, Erika, másik Erika, Ági, Gyöngyi, Pisti, Dávid, Dani, Angéla, Zoli, Ildi, Fibike néni, Editke, másik Editke, Keresztmami és Keresztpapi, Tisza, Kurca, Tequila, Byron...

Szívemben éltek egy életen át

Keresem az utamat, de nem tudom, merre van.
Messzi tájakon bolyongok hontalan.
El kellett hagynom titeket angyalok,
S a találkozás perce még oly messze van.

Azért fáj ennyire, mert minden oly jó volt.
Szívemben sokszor a szeretet tombolt.
Lehajtott fejjel most ülök kis szobában.
A fájdalom kicsit a szívembe markolt.

Tudom, hogy nem szabad szomorúnak lenni,
Tudom, hogy csak a szépet kell keresni.
De oly nehéz nélkületek az élet.
S ezt nem tudom mindig leplezni.

Egyszer egy bölcs barát azt mondta: "Nézd!
Nem az a fontos, hogy hol vagy, hanem, hogy merre mész."
Tanácsotok mindig szemem előtt lebeg,
De azért néha így is nehéz.

Átölelt a másik bölcs barát,
S szavak nélkül a szeretetét adta át.
Lelkemben őrizlek, míg távol vagyok.
Szívemben éltek egy életen át.

Annyira szeretlek ...

Jajj, annyira nagyon jó nap volt, hogy ezt el sem tudom mondani. A kórustársaim meglepetés búcsúja olyan jól esett, mintha ezer kis pillangó repkedett volna velem, és nem is tudom leírni, hogy mit éreztem. Az a tudat, hogy tartozol valahová, és szeretnek téged nagyon csodás. Nagyon-nagyon szeretlek Titeket, emléketek a szívemben él mindig, mindörökké. Mosolyotok, csengő hangotok, fénylő szemetek, óvó kezetek velem marad, így sosem leszek egyedül.

óriások eltaposnak, hangyabolyban elhagyottak

Hmm, meglepődök magamon. Egyszer úgy érzem, hogy milyen király lesz már Bulgáriában lenni, és várom, hogy újra találkozhassak a kinti bandás társakkal, és elképzelem, ahogy ott vagyok, és olvasgatom az interneten a kinti dolgokat, a programokat, és látom magam a jövőben. Ugyanakkor jön a másik érzés, ami sokkal erősebb, hogy nem akarom itt hagyni az életem. Itt kell hagynom a családomat, a barátaimat, a munkámat, a városomat, az otthonomat, az életemet. Senkihez és semmihez nem fogok tartozni, és ez rémisztőbb, mint bármi. Nem tudom, hogy hová megyek, kikkel leszek, mit csinálok majd, és mit érzek. Ez az egy év érdekes utazás lesz, de nem csak fizikai síkon, hanem méginkább mentális síkon, és ez az utazás már el is kezdődött azzal, hogy ezek az érzések kavarognak bennem. Pszichoanalizálni fogom magam, és megosztom veletek agyament dolgaimat. Biztosan lefárasztalak majd benneteket, de itt senki nem szól bele abba, hogy mit mondok, és szabad utat engedhetek mindenféle gondolataimnak.

Pöttyös pónik ugrálnak az égen

Nem, nem vagyok bolond, de annyira jó, ha nem szabnak határt a valós lét korlátai. Miért ne lehetne minden olyan, ahogy egy kisgyermek elképzeli. A két kistestvéremtől rengeteget tanulok. Ők úgy tudnak játszani a képzelt világukban, hogy mindenük megvan anélkül, hogy valójában bármilyen anyagi eszköz rendelkezésükre állna. Néha sebész orvosok, akik ezreket mentenek meg egy-egy csata után; néha lovas huszárok, akik gyönyörűen masíroznak; néha csodatévő lények, akik a felhők felett bármire képesek; néha pedig varázserővel bíró mágusok. Én is velük játszom, és igen, élvezem ezt a játékot, mert gyereknek lenni sokkal élvezetesebb, mint felnőttnek. Csak sajnos ezt már sokan elfelejtették. Pedig gyerekként mindenre képesek vagyunk, ezért az élet akadályai apró kis porszemek az életben, amiket bármikor elfújhatunk. Nem tudom, hogy a felnőttek nagy része miért nem hisz a gyerekeknek.

"Járatlan úton, fényen, árnyon át, Keresem én a mesék városát"

Szeretném hinni...

Szeretném hinni, hogy sosem felejtetek.
Szeretném hinni, hogy mindig velem lesztek.
Szeretném hinni, hogy majd ugyanúgy szerettek.
Szeretném hinni, hogy mások is majd úgy szeretnek.
Szeretném hinni, hogy nem lesz bajotok.
Szeretném hinni, hogy szép lesz minden napotok.
Szeretném hinni, hogy jól megy majd sorotok.
Szeretném hinni, hogy boldog marad hangotok.
Szeretném hinni, de tudom, ennyi nem elég.
Nem csak hit, akarat, erő, remény is kell még.
Akarom, hogy így legyen, mert tudom, hogy kell nekem.
Akarom, hogy így legyen, mert hiszem, hogy megy nekem.
Akarom, hogy így legyen, mert csak ti vagytok mellettem.
Akarom, hogy így legyen, mert csak ti vagytok énnekem.
Akarom, hogy így legyen, mert elérhetem álmaim.
Akarom, hogy így legyen, mert megvalósítom vágyim.
Akarom, hogy így legyen, mert hiszek bennetek.
Akarom, hogy így legyen, mert ott lesztek velem.
Akarom, hogy így legyen, de akarni nem elég.
Nem csak akarat kell, szeretet is kell még.
Szeretem az embereket, mert annyira jó veletek.
Szeretem az állatokat, mert csodálatos létetek.
Szeretem a növényeket, mert boldogságot hoztok.
Szeretem a hegyeket, mert naggyá varázsoltok.
Szeretem a szelet, mert símogatod arcomat.
Szeretem a vizet, mert alakítod a partokat.
Szeretem a napot, mert mindig szépen ragyogsz.
Szeretem a holdat, mert este velem dalolsz.
Szeretem, hogy így van, és ennyi az élet.
Egy év múlva hozzátok úgy is visszatérek.

Lelkembe zártalak, soha nem engedlek.

Ti vagytok tudom, kik mindig mellettem álltok.
Ti vagytok tudom, s ez nem csak egy álom.

Félek a jövőtől, bár még mellettem álltok,
De holnap már nem lesztek, s ez nem csak rossz álom.

Nem tudom, tudok-e nélkületek boldogulni.
Nem tudom, tudok-e messze tájakra eljutni.

Egyedül a világban rémisztő tud lenni.
Idegen országban idegenként élni.

Hazajönnék hozzátok, vagy el sem mennék.
De ez nem helyes, hülyeséget tennék.

Mennem kell, tudom én, de miért oly nehéz
Elengedni titeket, kikre a szívem néz?

Mikor átöleltek, nagyon boldog vagyok.
Ennél jobb nem lehet, hozzátok tartozok.

Bárcsak mindörökké veletek lehetnék,
Óvó kezetek közt biztonságban lennék.

Mosolyotok számomra nagyon sokat jelent.
Szemetek csillogása szeretetet teremt.

Ti vagytok tudom, kik mindig mellettem álltok.
Ti vagytok tudom, de már nem találom,

Nem találom, hol vagytok, nem vagytok itt velem.
S a távolságtól megnő bennem a félelem.

Lelkem legszebb részében őrzöm emléketek,
Ahol hangotokkal az angyalokkal zengtek.

Várni fogom azt a napot, mikor újra itthon leszek,
Ti majd újra erős karotokba vesztek.

Félelmeim elillannak, mint a tarka lepke.
Nálatok jobb barát nincsen világ szerte!

Egyre jobban szeretlek benneteket

Fura ez az érzés, ami bennem mocorog. Attól a tudattól, hogy hamarosan már nem leszek veletek, egyre jobban szeretlek benneteket. Bár csak öt, illetve két éve ismerlek titeket drága bandás társaim, de jelenleg el sem tudom képzelni az életet nélkületek. Jajj, most annyira jó volt, hogy a hétvégén végig együtt voltunk. Annyit nevettük, idétlenkedtünk, igazán jól érzem magam veletek. Olyan, mintha valami teljes lelki nyugalom szállna rám, mikor veletek vagyok. Akkor valahogy semmi másra nem gondolok, egyszerűen csak minden olyan egyszerű és jó. Ez a közösség a tökéletes hely számomra most. Azt nem tudom, hogy a jövő mit hoz, és ha elmegyek, akkor hogyan tudok majd újra beilleszkedni közétek, de most nagyon jó. Szeretlek benneteket nagyon!