Lelkembe zártalak, soha nem engedlek.

Ti vagytok tudom, kik mindig mellettem álltok.
Ti vagytok tudom, s ez nem csak egy álom.

Félek a jövőtől, bár még mellettem álltok,
De holnap már nem lesztek, s ez nem csak rossz álom.

Nem tudom, tudok-e nélkületek boldogulni.
Nem tudom, tudok-e messze tájakra eljutni.

Egyedül a világban rémisztő tud lenni.
Idegen országban idegenként élni.

Hazajönnék hozzátok, vagy el sem mennék.
De ez nem helyes, hülyeséget tennék.

Mennem kell, tudom én, de miért oly nehéz
Elengedni titeket, kikre a szívem néz?

Mikor átöleltek, nagyon boldog vagyok.
Ennél jobb nem lehet, hozzátok tartozok.

Bárcsak mindörökké veletek lehetnék,
Óvó kezetek közt biztonságban lennék.

Mosolyotok számomra nagyon sokat jelent.
Szemetek csillogása szeretetet teremt.

Ti vagytok tudom, kik mindig mellettem álltok.
Ti vagytok tudom, de már nem találom,

Nem találom, hol vagytok, nem vagytok itt velem.
S a távolságtól megnő bennem a félelem.

Lelkem legszebb részében őrzöm emléketek,
Ahol hangotokkal az angyalokkal zengtek.

Várni fogom azt a napot, mikor újra itthon leszek,
Ti majd újra erős karotokba vesztek.

Félelmeim elillannak, mint a tarka lepke.
Nálatok jobb barát nincsen világ szerte!