újra esik a hó :(

Igen, tudom, olyan rendetlen vagyok, hogy elhanyagoltalak az elmúlt két hétben drága kicsi blog. Mondhatnám azt, hogy annyi sok dolgom volt, hogy semmi időm nem volt, vagy azt, hogy nem voltam gépközelben, de hát azért ez elég erős túlzás lenne, inkább úgy mondanám, hogy lusta voltam. Bár az is igaz, hogy nagyon jó pár nap volt egy csomó bandázással. Mindkét hétvégén a gyerekekkel martenyicát csináltunk, ami jó, mert nagyon szeretek kézműveskedni. Aztán úgy gondoltam, hogy majd itthon legyártok egy csomót, hogy mindenkinek tudjak adni saját gyártásút, de aztán annyira jókat találtam, hogy végül vettem mindenkinek. Azért szerettem volna fonalat venni, de sehol nem találtam. Tegnap Sznezsivel együtt bandáztunk, és elmentünk piacoskodni, de ott azt mondták, hogy mindössze egy hely van, ahol árulnak. De én tudtam egy művészeti boltot, amit Diana mutatott meg még korábban, szóval biztos nem csak egy helyen árulnak. Na mindegy este eszembe jutott, hogy amerre szoktam lődörögni Konstantin Velicskof-ban ott van egy goblein bolt, és elmentem, és mindenféle dolog volt, amit csak szerettem volna, sőt még a néni angolul is tudott, úgyhogy nagyon fel voltam boldogulva. Hímzőfonalakat vettem, és rendes fonalat is. Már egy hete szinte tavasz van, annyira szép idő, napsütés és madárcsipogás, de most meg újra esik a hó, és egészen csütörtökig -12 fok lesz. De elvileg utána jön már tényleg a tavasz.  

Hú, képzeljétek egész márciusban a Szófia Film Fesztiválon fogok dolgozni. Vasárnap lesz a tréning, ahol betanítanak minket, annyira nagyon király, tiszta jó lesz, millió film, híres rendezők, esténként fogadás, új bandás társak. óóó jessz

Szombaton sikerült teljesen eltévedni Böksztonban, Szófia azon részén nem nagyon jártam eddig. S ha lenne annyi eszem, hogy gondolkozzak, akkor nem fejjel lefelé tartanám az általam rajzolt térképet, de hát nincs, szóval kerültem egy jót :) mire eljutottam Dórihoz. 

Simeonovo

Korábban ígértem, hogy elmesélem, hogy milyen volt a mid-term tréning, de azt hiszem olyan lusta vagyok, hogy csak képeket rakok fel, mert annyira hosszú lenne leírni. Bocsika :)

Itt egy kvízjátékot játszottunk csapatokban. Ebből az első részt meg is nyertük, és egy-egy rajzos térkép volt a díj, nagyon büszkék voltunk magunkra. Utána jött pár forduló a bolgár kultúráról, ételekről, nyelvről, és ezekben már nem lettünk olyan jók, de azért kaptunk egy-egy tábla csokit!

Ez volt a tárgyalós rész, itt hallgattuk az előadásokat, illetve magunk is be kellett mutatni, hogy az eddig eltöltött hónapok alatt mit sikerült elérni, miket csináltunk.

Ebben a másik részben játszottunk. Szemben látjátok Nasko-t, ő volt az egyik tréner, aki egy fura kézjelet mutat, ez volt a mi titkos jelünk arra, hogy "fogd már be a szádat", ezt mutattuk, hogy azt szerettük volna, hogy mások figyeljenek ránk, és ha nem tették, akkor engedélyt kaptunk arra, hogy pofon vágjuk egymást. :)

Volt egy színészkedős nap, ami nagyon tetszett nekem. Ebben a játékban egy általunk megélt valós problémát kellett bemutatni, mellyel Bulgáriában szembesültünk, majd pedig a többieknek megoldást kellett rá találni.

Ez a mi szinészkedős előadásunk, ahol Henrikkel adom épp elő magam.

Voltunk elég sokan, 25-en a mi csoportunkban, és 25-en az on-arrival tréningen.

Ezen a képen középen van Mehdi csíkos pulcsiban, és Jonatán. Ők aranyos srácok. Mehdi Szófiában van, úgyhogy vele fogok bandázni, például ma este is találkozunk :)

Éjszaka közepén elkezdtünk egy páran játszani egy nagyon király játékot. Mindenki kapott 5-5 cetlit, amire felírtuk 5 híres ember nevét. Bedobtuk középre, majd utána párokba lettünk osztva, és 45 másodperc alatt kellett annyi nevet körülírni, amennyit csak sikerült, a másik fél pedig találgatott. Nem volt ám olyan egyszerű, mert a nevek felét nem is tudtam, hogy ki a bánat. Utána mikor véget ért, visszatettük az összes nevet, és második körben csak egyetlen szót lehetett róla mondani, és úgy kellett kitalálni. Harmadik körben pedig el kellett mutogatni. Szerintem nagyon mókás volt, irtó jól szórakoztam rajta.

Itt elől látjátok a vörös hajú lányt, ő is magyar. Azért jó volt, hogy volt más is kis hazánkból rajtam kívül.

Ja, és persze az egyik legjobb része az volt, hogy ott volt Leó is :) mily véletlenek, nekik nem is most kellett volna jönni mid-term-re, és valahogy belekeveredtek a listába.

Utolsó feladatként mindenki kapott egy pólót, és ruhafestéket és alkottunk.

Na meg persze Ben <3 is ott volt, és még mindig ugyanolyan helyes. Csak sajnos 2 hét múlva megy haza Franciaországba, azért azt beszéltük, hogy még az életben mindenképp összefutunk valahogy. Úgy legyen!

Ez az én alkotásom, majdnem kész, még utána egy pillangót festettem rá.

Két kis cuki trénerünk, adtam nekik a végén egy oklevelet magyarul :) hogy ne tudják érteni. Szeretem őket!

Jelenet 1 / csapó 3

Olyan jó ám az, ha három nap zsinórban arról szól, hogy a bandástársakkal ünnepelsz. :) Szerda este Sznezsivel mentünk kocsmázni. Annyira jó volt újra találkozni vele, mert már pár hete nem láttam. Megbeszéltük, hogy este 9-kor találkozunk Szerdikán. Mindketten metróval mentünk, csak az út két különböző széléről. Vagyis kb. pont ugyanolyan távolról. Képzeljétek el, hogy percre pontosan egyszerre értünk oda. Beérkezett a metró Lyulin felől, leszálltam, és láttam, hogy a peron túloldalán is beérkezett egy szerelvény Mladost felől. Kiléptem, és láttam, hogy Sznezsi is kilépett, pont szemben velem, és pont ugyanakkor. Jó volt újra látni, beszélgetni vele órákon át, elmondani mindenfélét, és meghallgatni az ő kis életének történéseit. Kaptam tőle CD-t bolgár zenével, olyan cuki. Fú, este annyira hideg volt, mikor jöttünk haza, már megint állandóan -20 fok körül van.

Málnabor :)

Dóri irtó cuki kis bandás társam. Tegnap mentem be a Magyar Intézetbe, mert egy politikus bácsi jött előadást tartani az otthoni kisebbségi törvény változásairól. Ahogy beléptem egyből jöttek oda és megpuszilgattak, megköszöntöttek, kaptam Tokai bort :) és olyan jó volt. Dóri aranyos volt, ő készített nekem képeslapot, meg kaptam finomságokat tőle. Aztán végül nem is mentem be az előadásra, mivel jöttek sokan, nem kellettem én már oda, és addig Dórival beszélgettünk. Mikor vége lett, elmentünk bandázni az Apartman nevű helyre, ami nagyon kis barátságos házikó. Elvileg egy lakás volt, amit átalakítottak, ahol kis szobákban kisebb társaságok tudnak leülni, beszélgetni. Olyan kis kedves hely, ahol jó leülni. Málnabort ittunk, én még sosem ittam ezelőtt málnabort, de megállapíthatom, hogy nagyon jó! Jött még Eli is, meg Eli elhívta egy kis barátnőjét, annak pedig jött két kis barátja, így a végére egész szépen összeverődtünk. Dóri mondta, hogy azt csinálunk, amit akarsz, azt iszunk, amit te szeretnél, és olyan jó érzés volt, hogy csak azért mert szülinapom volt, úgy érezhettem, hogy tényleg különleges nap. Jó érzés az, hogy kedves emberek vesznek körbe. ♥
Mókás volt az UKI-tól az Apartmanig vezető út. Dóri mondta, hogy ő tudja hol van, szombaton volt ott, az NDK-tól a második utca. Jó, mondtam, hogy az NDK-hoz tudom a rövid utat, hiszen arra van az iroda, ott járok el mindig. Aztán mentünk még tovább két utcát, de nem volt jó. Bolyongtunk, mentünk másfelé két-két utcákat, de valahogy sehogy nem ott voltunk, ahol szerettük volna. Aztán monda, hogy tudja az utcanevet, csak valahogy nem úgy állnak most az utcák. Bementünk a pékségbe megkérdezni, hogy merre van, persze a két ember, aki ott volt, mindketten mást és mást mondtak. Aztán találtunk térképet, és kb. egy órás séta után gyakorlatilag visszajutottunk majdnem a kiinduló ponthoz, mert az Apartman kb. 10 percre van az UKI-tól. Minden esetre mókás volt. :) Szegény Dórit még este szívattam vele, hogy csak 2 utca :) de ígérem, többször nem fogom, szeretem őt, aranyos!

Köszönöm nektek!

Azt hiszem, hogy életem eddig legjobb szülinapja volt a mai. Kint voltunk Simeonovo-ban a mid-term tréningen, és három igazán nemzetközi napot töltöttünk el, ami egyszerűen csodás volt, de magáról a képzésről majd később írok részletesen. Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó. Ezután elmentünk reggelizni, ahol Diki (ő volt a trénerünk, de egyébként meg a fogadó szervezetem vezetőségi tagja, szóval már ismerem rég óta) már korán reggel jött hozzám, és megölelgetett, és olyan jó érzés volt. Aztán persze a többiek is megköszöntöttek, de akkor csak kb. 10-en voltunk az étteremben. Azután átmentünk a konferencia terembe, ahol a fiúk jöttek megölelgetni, mivel velük már régóta barátok vagyunk, így ők is tudták, hogy most van a szülinapom. Aztán mentünk be a terembe, és képzeljétek el, a többiek énekelték nekem a Boldog szülinapot dalt úgy, hogy mindenki a saját nyelvén, nekem pedig ki kellett állni középre. Annyira mókás volt, egy kész hangzavar, amiből egy szót sem értettem. Aztán jött Diki és kaptam ajándékot, mert mondta, hogy a születésnapot ajándékkal kell kezdeni, és kaptam egy levelet is a fogadó szervezetemtől, a teljes vezetőségtől, és annyira jó érzés volt. Aztán a többiek is megköszöntöttek, megölelgettek, és úúú olyan boldog voltam. Utána szépen tartott a tréning, dolgoztunk, játszottunk, nevetgéltünk. Majd pedig eljött az ebéd, amikor átmentünk az étterembe. Ekkor az on-arrival tréningen lévő 25 önkéntes is ott volt, és mi is 25-en, és egyszer csak jöttek az étterem dolgozói, kezükben egy csokitortával, amin égett a gyertya, és mindenki együtt énekelte az étteremben a boldog szülinapot nekem, és úr isten, ilyen még sosem volt, hogy ennyi ember egyszerre engem ünnepeljen. Diki annyira cuki, hogy mindent megrendezett nekem. Tudjátok, ez olyan volt, mint amikor a filmekben az étteremben a szülinapost köszöntik. Aztán monda Nasko, hogy kívánjak valamit, és fújjam el a gyertyát. Óóó olyan öröm és boldogság volt bennem, és még most is annyira jó. Aztán hazajöttem, és a facebook-on kismillió értesítés, mert a barátaim a világ minden részéről írtak, és annyira cukik. Dórival megyünk holnap bandázni :) utána a srácokkal pénteken ünnepelünk, majd pedig szerintem szombat este meg az újdonsült EVS-es bandás társaimmal. Hát az élet olyan szép! Köszönöm nektek, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó napom legyen. Szeretlek benneteket!

kisütött a kisütött a napsugááára :)

Már egy hete nem láttam a napsugarat, és most, hogy újra ránk nevetett, olyan vidámmá tette ezt a napot.

Jó, ha az embernek van egy barátnője, aki utazási irodában dolgozik, így Zlaty már tegnap este lefoglalta a jegyemet Magyarországra, és ma délután elmentem kifizetni. Tudjátok, még az életben nem volt semmi, amin ennyit gondolkoztam volna, mint azon, hogy májusban haza menjek-e Magyarországra, vagy maradjak itt Szófiában. Itt sokkal több lehetőség van, olyan állások, amelyek otthon nincsenek, olyan barátaim, akik otthon nincsenek, és olyan bulik, partik, összejövetelek, amiket sosem fogok elfelejteni. Otthon viszont ott a családom. Aztán elkezdtem azon gondolkozni, hogy miért is szeretnék külföldön dolgozni. Arra a válaszra jutottam, hogy csak azért csinálnám, hogy megkeressek annyi pénz, amelyből Szentesen tudnék venni egy lakást, és utána ott szépen ellennék elétem végéig. De talán nem is kell saját lakás, emberek milliói élnek albérletben, és például itt Bulgáriában egyáltalán nem szokás a saját lakás. Így elvetettem a külföldi munka ötletét. Persze Bulgáriát már nem tekintem külföldnek, mert ez ugyanúgy az otthonom, mint Magyarország. Néztem a csillagos eget, és akkor arra gondoltam, hogy mit meg nem tennék azért, ha a nagypapámat láthatnám csak még egyszer, és aztán magam előtt láttam a nagymamám arcát, amikor mondta, hogy őt csak az élteti, hogy tudja, hogy májusban visszamegyek, és fel van írva a naptárába, hogy hány hetet kell várnia addig, amíg újra megölelhet. Szeretem a nagymamámat, az anyukámat, és a két kis tökmagot, és ha hazamegyek, akkor valószínűleg lesz egy rossz munkám, keveset fogok keresni, albérletbe megyek, de láthatom őket minden nap, ami éppen elég is a boldogsághoz. Viszont ugyanekkor itt kell hagynom azokat a barátaimat, akiket nagyon megszerettem, és ez borzasztóan nehéz lesz, jobban fog fájni, mint bármi eddig. Aztán tegnap reggel szólt az egyik barátnőm, hogy nagyon olcsó a repülőjegy Magyarországra. Az élet apró jeleire pedig figyelni kell, ezt már rég megtanultam. Szóval megkerestem Zlaty-t, és megkértem, hogy intézze a jegyemet Budapestre. Ez még nem jelenti azt, hogy biztosan nem maradok majd itt, mert ha valami visszautasíthatatlan ajánlatot kapok, akkor ki tudja, hogy mi lesz még. De azt biztos, hogy rövidebb, vagy hosszabb időre, de májusban haza megyek, 5-én délután érkezek Ferihegy 1-re.
Már tisztára be vagyok pörögve, mert szombat reggel indulunk a mid-term tréningre. Annyira király szállodába megyünk,www.jasminhotel.com  leszünk 50-en Bulgária minden részéről, a föld legkülönbözőbb országaiból. Ott lesznek a barátaim közül is páran, Liudas Lettországból, Ben Franciaországból, Gustav Németországból, Leonard Franciaországból :), Bori Magyarországról és szerzek majd sok új kis bandás társat. Majd hétfő este jövünk csak vissza. Dóri azt mondta, hogy osztálykirándulásra megyek, hát végül is olyan, csak egy kicsit olyan is, mintha egy másik osztállyal mennél, hiszen nem ismerem a résztvevők nagy részét, de tuti király lesz. Ma voltam a Magyar Intézetben. Azt nem állítanám, hogy sok mindent dolgoztam, de beszélgettünk Dórival. Fura, hogy ő olyan, mintha a kishúgom lenne, annyira kis pozitív személyiség, és ahogy beszélgetünk olyan tök jó. Remélem, hogy jövő hét hétvégén megyünk négyen bandázni Dórival és a két kis török sráccal :)
Így a bejegyzés végére pedig kaptok két képet a múlt szombatról a kis tökmagokkal, amikor kenyeret sütöttünk:

gyertek Szófiába Húsvétkor

A WizzAir indított járatot Budapest és Szófia között, és a jegy csupán 2500 Ft. Valamelyikőtök igazán jöhetne Húsvétkor Szófiába nyaralni! Én most csekkolom, hogy bőröndökkel mennyibe kerülne, de lehet repülővel megyek haza májusban, ami mondjuk vicces. Ugyanis a buszjegy 90 leva, a vonat 130 leva, a repülőjegy meg 20 leva :) Bár persze sajnálom a Malév-ot, de mennyi pénzt, időt, és buszon való szenvedést meg lehetett volna spórolni, ha korábban is lett volna Szófia-Budapest vonalon fapados járat.

ühümm :)

Ülsz mellém?
Te mit csinálsz Szófiában?
Neked zöld szemed van?
Jaj, de nagyon szép a szemed, különleges.
Mindig mosolyogsz?
Nagyon aranyos vagy, ha mosolyogsz.
Aztán néz rám .... mi van? Semmi.
Megint néz ... :)
Oldalba bökdös
Majd a lábával a lábamat
Megint néz :)
Használhatom a válladat párnaként?
A választ meg sem várja... ooh
Iszunk egyet?
Már este van? Tényleg mész?
Nagyon örülök, hogy találkoztunk!
És megfogja a kezem.

Mondjuk úgy, hogy mókás este volt. Az érdekessége az volt, hogy egy olyan sráccal keveredtem össze, aki mint férfi abszolút nem tetszik, de belsőleg meg annyira lökött, mint én. Ha valakivel több, mint két órán keresztül el tudok rögyögni azon, hogy más emberek hogy néznek ki, vagy épp hogyan viselkednek, az szerintem jó. Úr isten, komolyan mondom, hogy részben az óvodában éreztem magam, részben meg előjöttek a főiskolai emlékek, amikor annyira idétlenkedtünk órán, meg röhögtünk, szóval élveztük a létet, hogy a tanárnő mellém állt, és ott maradt egész órán, pedig én semmiről nem tehettem, csak a fiúk idétlenkedtek, nekem meg muszáj volt rá reagálni. Na szóval jó este volt, melynek nagyon rövidített változatát vázoltam előbb :)

Szeretem a kiskutyámat, hiányzol Tequila...

Boldog névnapot Dóri!!!

Ma van Dóri névnapja :) örömöt és boldogságot neked csajszi!

Megtaláltam a piacon a személyiségemet, és komolyságomat leginkább tükröző ruhadarabot, melyet természetesen muszáj volt megvennem. Annyira tetszik nekem, és olyan boldogságos érzés, hogy van Kukás pulcsim. :)

Az ablakpárkányomon nyitottam egy madár menzát. Nagyon cukik, jönnek hozzám minden nap. Építettem egy madáretetőt, ami a teraszon van, de úgy gondoltam, hogy kisebb, énekes madarakat fogok etetni, akik itt maradna a téli hónapokra. De úgy tűnik, hogy itt nincsenek ilyen madarak, szóval galamboknak adom a madáreleséget. Volt, hogy egyszerre 25-en voltak az ablakomba, és olyan nehéz közben nekik kaját adni, mert mikor kinyitom az ablakot, akkor be akarnak jönni a szobámba.

Látjátok a képen, még egy albínó galamb is meglátogatott, és azóta is visszajár. Úgy megörültem neki, hogy mikor először jött, akkor elkezdtem sikkongatni örömömben, és akkor Lera átszaladt a szobámba, mert nem tudta, hogy mi bajom van. Meg volt egy olyan is, aminek a jobb lábán csak egyetlen lábujja volt, és úgy egyensúlyozott. Sajnos róla nem sikerült olyan képet csinálni, amin rendesen látszik a lába. Meg van egy barna is, ami nagyon szép, az a kedvencem.

Holnap este megyek komolyzenei zongora koncertre. Na jó, mielőtt még megijednétek, hogy megbuggyantam, nem a zene miatt megyek, hanem azért, mert Dóri hívott, és vele mindig nagyon szeretek bandázni, mert nagyon aranyos, és szeretem, hogy tök jókat tudunk beszélgetni, és ő az egyetlen velem egykorú magyar barátnőm itt. Másrészről pedig ő már találkozott a zongorista fiúval, és azt mondta, hogy nagyon kis szimpatikus fiú, és már csak miatta is érdemes lesz elmennünk. Szóval zongorista srác, jövünk :)

Hétvégén voltam megint a kis árváknál. Olyan aranyosak voltak, mert ahogy bementem, már szaladt is felém Dancso, és segített levenni a kabátomat, utána meg bevitte a táskámat, leültetett. Maria jött hozzám, mosolyogva, hogy ő ma velem szeretne dolgozni, és kérdezte, hogy lennék-e a párja. Először képeslapokat csináltunk, mert jövő héten szombaton lesz egy táncos előadásuk, ahol próbálnak adományokat gyűjteni a gyerekeknek, és ott az adományozóknak adnának képeslapokat. Azután pedig házi magvas kenyeret gyártottunk a kicsikkel. Hát mit mondjak, nem akarok rá rosszat mondani, ezért mondjuk úgy, hogy érdekes lett :) Azért is jó volt, mert most már egyik kis barátnőm is önkénteskedik az árvákkal, és tök jó volt, hogy ő is ott volt. Utána együtt mentünk át az irodába, ahol csatlakozott hozzánk még négy kis barátnőm, és folytattuk a képeslapok gyártását a gyerekeknek. Majd a héten felhívom Bubát, hogy mikor tudom odaadni. Annyira jó volt a szombat délután, hogy csak úgy repült az idő. Irtó sokat nevettünk, és annyira jó érzés volt azokkal az emberekkel lenni, akiket tényleg szeretek.

Dóri, Deszi, Laszka képeslapot gyárt

Mert a bolgár fiúk nagyon helyesek :) főleg az az egy

Ne menj tovább,
Már jó helyen vagy.
Szemembe néztél,
Mely a lelkemre hat.

Szárnyakra keltem,
Már nincs akadály.
Szívemben mától
Egy lágy ének száll.

Itt van a kezem,
Nyújtanám feléd.
De nem tudhatom,
Nálad is kék-e az ég.

Nem vagyok más,
Csak egy félénk dallam,
Mely szállna feléd.
Csak hangodat halljam.

S ott ülsz mellettem,
Oly közel hozzám.
Gondolatom már rég nincs itt,
Távolban jár már.

Nem számítana a világ,
Hol, merre élek.
Teljesen elolvadok,
Ha csak a szemedbe nézek.

Csillagok kísérnének,
A szivárványban járnánk.
Napsugár melegével,
Pillangókkal szállnánk.

szeretlek azért, aki vagy

Azért szeretlek, aki vagy. Azért vagy a barátom, mert úgy látod a világot, és benne a történéseket, ahogy más nem. Téged mindenki szeret, mert pontosan tudják, hogy őszinte vagy, olyan ember, akire lehet számítani. Igazán jó érzés téged ismerni, de sokkal jobb érzés a barátodnak lenni.

Leszállsz a világba,
S kinyitod a szárnyad.
Jó szándékú tetteidre
Már emberek várnak.

Családodon kívül
Másokra is figyelsz,
Hogy tetteiddel jót tégy
Arra nagyon ügyelsz.

Olykor mégis azt látod,
Hogy fura az élet.
Emberek egymást 'ölik'.
Ezt kell látnom tényleg?

Lelkedben néha
A szíved hullat könnyet.
Hogy lehetne az életünk
Egy kicsikét könnyebb?

Hogy lehetne elérni,
Hogy ne bántsák egymást?
Egymás ellen fordulva
Őket többé ne lásd.

Hogy lehet ezt megoldani?
Nincsen erre válasz.
Az emberek viselkedése
Nem csak téged bágyaszt.

Fura ez a világ,
S benne minden lélek.
Különböző életekben
Különböző vétkek.

Sokakat nem is érdekel,
Másokkal mit tesznek.
Egymás háta mögött
Nagyon bátrak lesznek.

De ha szemtől szembe,
Őszintén kell szólni.
Néma lesz belőlük
Hirtelen mindenki.

S, bár nem téged érint,
Mégis belül érzed,
Hogy nem helyes ez így,
És tettüket nem érted.

De nem a te dolgod
Mást jobbá tenni.
Mégis hiszed, jobb lenne
Kicsit jobbnak lenni.

Ez az érzés a lelkedben,
Ami különleges.
Mert te tényleg tudod,
Hogy mi lenne a helyes.

Sok emberrel ellentétben,
Tisztán látsz, és érzel.
Az ilyen ember a tömegben,
Gyakran némán vész el.

Sajnos a többség
Nem olyan értékes,
Mint a te személyed,
Mely számomra fényes.

Kevés a világon,
Aki olyan, mint te.
Aki mást, ha kéne
A vállára venne.

Ettől vagy különleges,
Ezért vagy barátom.
S, ha messze vagy is tőlem,
Szíved szívemben látom.

képek a nevelőotthoni gyerekekről

Kis cuki eleven kislány, ő egy kész bohóc :)

Itt készítettük a salátát

Itt még én is megtalálható vagyok a háttérben, bár csak a kezem látszik.

A citromsárga kardigános az én kislányom, Veszi :)