Már egy hete nem láttam a napsugarat, és most, hogy újra ránk nevetett, olyan vidámmá tette ezt a napot.
Jó, ha az embernek van egy barátnője, aki utazási irodában dolgozik, így Zlaty már tegnap este lefoglalta a jegyemet Magyarországra, és ma délután elmentem kifizetni. Tudjátok, még az életben nem volt semmi, amin ennyit gondolkoztam volna, mint azon, hogy májusban haza menjek-e Magyarországra, vagy maradjak itt Szófiában. Itt sokkal több lehetőség van, olyan állások, amelyek otthon nincsenek, olyan barátaim, akik otthon nincsenek, és olyan bulik, partik, összejövetelek, amiket sosem fogok elfelejteni. Otthon viszont ott a családom. Aztán elkezdtem azon gondolkozni, hogy miért is szeretnék külföldön dolgozni. Arra a válaszra jutottam, hogy csak azért csinálnám, hogy megkeressek annyi pénz, amelyből Szentesen tudnék venni egy lakást, és utána ott szépen ellennék elétem végéig. De talán nem is kell saját lakás, emberek milliói élnek albérletben, és például itt Bulgáriában egyáltalán nem szokás a saját lakás. Így elvetettem a külföldi munka ötletét. Persze Bulgáriát már nem tekintem külföldnek, mert ez ugyanúgy az otthonom, mint Magyarország. Néztem a csillagos eget, és akkor arra gondoltam, hogy mit meg nem tennék azért, ha a nagypapámat láthatnám csak még egyszer, és aztán magam előtt láttam a nagymamám arcát, amikor mondta, hogy őt csak az élteti, hogy tudja, hogy májusban visszamegyek, és fel van írva a naptárába, hogy hány hetet kell várnia addig, amíg újra megölelhet. Szeretem a nagymamámat, az anyukámat, és a két kis tökmagot, és ha hazamegyek, akkor valószínűleg lesz egy rossz munkám, keveset fogok keresni, albérletbe megyek, de láthatom őket minden nap, ami éppen elég is a boldogsághoz. Viszont ugyanekkor itt kell hagynom azokat a barátaimat, akiket nagyon megszerettem, és ez borzasztóan nehéz lesz, jobban fog fájni, mint bármi eddig. Aztán tegnap reggel szólt az egyik barátnőm, hogy nagyon olcsó a repülőjegy Magyarországra. Az élet apró jeleire pedig figyelni kell, ezt már rég megtanultam. Szóval megkerestem Zlaty-t, és megkértem, hogy intézze a jegyemet Budapestre. Ez még nem jelenti azt, hogy biztosan nem maradok majd itt, mert ha valami visszautasíthatatlan ajánlatot kapok, akkor ki tudja, hogy mi lesz még. De azt biztos, hogy rövidebb, vagy hosszabb időre, de májusban haza megyek, 5-én délután érkezek Ferihegy 1-re.
Már tisztára be vagyok pörögve, mert szombat reggel indulunk a mid-term tréningre. Annyira király szállodába megyünk,www.jasminhotel.com leszünk 50-en Bulgária minden részéről, a föld legkülönbözőbb országaiból. Ott lesznek a barátaim közül is páran, Liudas Lettországból, Ben Franciaországból, Gustav Németországból, Leonard Franciaországból :), Bori Magyarországról és szerzek majd sok új kis bandás társat. Majd hétfő este jövünk csak vissza. Dóri azt mondta, hogy osztálykirándulásra megyek, hát végül is olyan, csak egy kicsit olyan is, mintha egy másik osztállyal mennél, hiszen nem ismerem a résztvevők nagy részét, de tuti király lesz. Ma voltam a Magyar Intézetben. Azt nem állítanám, hogy sok mindent dolgoztam, de beszélgettünk Dórival. Fura, hogy ő olyan, mintha a kishúgom lenne, annyira kis pozitív személyiség, és ahogy beszélgetünk olyan tök jó. Remélem, hogy jövő hét hétvégén megyünk négyen bandázni Dórival és a két kis török sráccal :)
Így a bejegyzés végére pedig kaptok két képet a múlt szombatról a kis tökmagokkal, amikor kenyeret sütöttünk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése