Köszönöm nektek!

Azt hiszem, hogy életem eddig legjobb szülinapja volt a mai. Kint voltunk Simeonovo-ban a mid-term tréningen, és három igazán nemzetközi napot töltöttünk el, ami egyszerűen csodás volt, de magáról a képzésről majd később írok részletesen. Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és gyönyörűen szakadt a hó. Ezután elmentünk reggelizni, ahol Diki (ő volt a trénerünk, de egyébként meg a fogadó szervezetem vezetőségi tagja, szóval már ismerem rég óta) már korán reggel jött hozzám, és megölelgetett, és olyan jó érzés volt. Aztán persze a többiek is megköszöntöttek, de akkor csak kb. 10-en voltunk az étteremben. Azután átmentünk a konferencia terembe, ahol a fiúk jöttek megölelgetni, mivel velük már régóta barátok vagyunk, így ők is tudták, hogy most van a szülinapom. Aztán mentünk be a terembe, és képzeljétek el, a többiek énekelték nekem a Boldog szülinapot dalt úgy, hogy mindenki a saját nyelvén, nekem pedig ki kellett állni középre. Annyira mókás volt, egy kész hangzavar, amiből egy szót sem értettem. Aztán jött Diki és kaptam ajándékot, mert mondta, hogy a születésnapot ajándékkal kell kezdeni, és kaptam egy levelet is a fogadó szervezetemtől, a teljes vezetőségtől, és annyira jó érzés volt. Aztán a többiek is megköszöntöttek, megölelgettek, és úúú olyan boldog voltam. Utána szépen tartott a tréning, dolgoztunk, játszottunk, nevetgéltünk. Majd pedig eljött az ebéd, amikor átmentünk az étterembe. Ekkor az on-arrival tréningen lévő 25 önkéntes is ott volt, és mi is 25-en, és egyszer csak jöttek az étterem dolgozói, kezükben egy csokitortával, amin égett a gyertya, és mindenki együtt énekelte az étteremben a boldog szülinapot nekem, és úr isten, ilyen még sosem volt, hogy ennyi ember egyszerre engem ünnepeljen. Diki annyira cuki, hogy mindent megrendezett nekem. Tudjátok, ez olyan volt, mint amikor a filmekben az étteremben a szülinapost köszöntik. Aztán monda Nasko, hogy kívánjak valamit, és fújjam el a gyertyát. Óóó olyan öröm és boldogság volt bennem, és még most is annyira jó. Aztán hazajöttem, és a facebook-on kismillió értesítés, mert a barátaim a világ minden részéről írtak, és annyira cukik. Dórival megyünk holnap bandázni :) utána a srácokkal pénteken ünnepelünk, majd pedig szerintem szombat este meg az újdonsült EVS-es bandás társaimmal. Hát az élet olyan szép! Köszönöm nektek, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó napom legyen. Szeretlek benneteket!