Boldog tavaszt mindenkinek! Annyira jó, hogy itt március 1-je egy nagyon különleges nap. Ilyenkor a tavasz kezdetekor az emberek jókívánságokkal halmozzák el egymást, és мартеница-t adnak mindazoknak, akik fontosak számukra. Olyan szupi, hogy nemtől, kortól, társadalmi pozíciótól függetlenül mindenki piros-fehér karkötőkkel van tele, az emberek ruháira pompom-ok vannak tűzve, és elég mókásak az üzletemberek öltönyben, nyakkendőben mókás martenyicákkal. A mai nap jó volt. Nem tudom, hogy tényleg a tavasz varázsa, vagy mert amúgy is a Magyar Intézetben voltam olyanokkal, akiket szeretek, de a lényeg az, hogy most jól érzem magam. Reggel szakadó hóesésben indultam el, délután pedig szikrázó napsütésben tértem haza. Most pár napig itthon voltam, mert kicsikét lázas voltam, és baromira fájt a fülem, de ma már a fülfájáson kívül az ég világon semmi bajom nincs. Délben az igazgató bácsival, és Dórival ebédeltem. Tök jó volt, elvitt minket ebédelni. Aztán uzsonnára túrótortát ettünk, amit Editke (az igazgató bácsi felesége csinált) szóval igazán szupi volt. Szvetli bácsival is beszélgettem egy órát, Györgyivel is, Dórival is, és egy kicsit Júliával is. Aztán Nelli is megérkezett, szegénykének megint beteg a kisfia, remélem, hogy gyorsan meggyógyul majd. Segítettek megkeresni, hogy vasárnap hová kell mennem a Szófia Film Fesztiválos képzésre. Szeretem őket, szeretek mindenkit a Magyar Intézetben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése