Bárhol is vagyok, mindig veled leszek: Judit lenni boldog very much!

Annyira jó nap volt a mai, hogy úgy érzem, az egész Egyenlítőt körbe tudnám futni. Na de kezdjük egy kicsit korábban, mert a hét nem most kezdődött.

Szóval a hét közepén megünnepeltük Dóri szülinapját. Elmentünk 12-en kocsmázni egy ír sörözőbe. Nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, és nevettünk. Volt torta, bohóc kalapok, lufik, barátok, meg minden, ami egy szülinapi bulihoz kell. Voltunk páran magyarok: Dóri (titkárnő Magyar Intézet), Bori (EVS önkéntes, mint én), Máté (volt EVS önkéntes, aki itt marad Szófiában), Péter (magyar konzul srác) és én. Ezen kívül ott volt még Eli (Máté bolgár barátnője), ők hoztak magukkal meg egy bolgár csajszit, de a nevét elfelejtettem. Jött Leo (szintén EVS önkéntes Franciaországból) és ő i hozott még egy emberkét, de a nevét neki is elfelejtettem. Aztán jött még Egemen és Cenk (ők török srácok, Cenk Dóri barátja) és még egy csajszi, aki fogalmam nincs, hogy ki volt. Először Dórival beszélgettünk, utána Borival meg Leóval, és aztán Egemen egyfolytában kérlelt, hogy üljek át mellé. Hát jó legyen. Róla már korábban írtam, mert voltunk már együtt egy zongora esten, ahol együtt idétlenkedtünk. Kicsit zavar, hogy állatira nyomul, miközben nekem egyáltalán nem tetszik, mint férfi. Amúgy viszont nagyon jó fej, és baromi jól el tudok vele idétlenkedni, és nagyon jól érzem magam a társaságában, de nem tudnám elképzeli azt, hogy ő meg én együtt, viszont ő meg ezen kattog. Viszont törökökkel nem kezdek semmilyen szorosabb viszonyt, hiszen egyszer ki tudja, hogy elő jön-e belőlük a muzulmán énjük, és hát muzulmán nőnek lenni nem épp mókás. Na szóval megkért, hogy fejtsem ki, hogy miért nem lehet ő a barátom, mire én elmagyaráztam neki, hogy a férjem egy gazdag ember lesz, aki majd vesz nekem egy vonatot, mert mikor Isztambulba mentünk, az nekem nagyon tetszett, és kell egy hálókocsis vonat, amivel majd bejárom az egész világot. Azt tudom, hogy mindkét srác elég gazdag, nem olyan szintű emberek, mint én. Erre Egemen fogja a pénztárcáját, ideadta a bankkártyáját, hogy akkor induljunk most, és vegyük meg a vonatot. Huppsz mondom, akkor ez még így nem elég, mondanom kell valamit. Szóval mondtam neki, hogy azért az sem jó, hogy én két hónap múlva elmegyek Szentesre, ő meg júniusban hazautazik Izmirbe, és nem hogy egy városban, még egy országban sem fogunk lakni, egy távkapcsolatnak meg nem sok értelme van. Erre ő azt mondta, hogy ez nem gond, ő értem szívesen elköltözne Magyarországra, neki jó úgy, ha majd Szentesen lakunk. Tyű mondom ebből hogy jövök ki. Na meg mondtam, hogy utazgatni fogok ám egy pár évet a vonatommal, és azt majd neki kell finanszírozni. Erre kérdezi, hogy de akkor hogy lesz majd gyerekünk, hát mondom én majd árva gyerekeket fogadok örökbe minden országból, aztán mire körbejártam a földet, akkora megtelik a vonat gyerekekkel. Egész este ölelgetett, meg ilyenek. Hát azt még sem mondhatom, hogy sajna török vagy, muszlim, ráadásul még nem is vagy túl helyes, szóval nem sok esélyed van. Szóval így elég nehéz hihető magyarázatot adnom neki. Attól függetlenül nagyon jól elvagyok vele, csak nem azonosak a céljaink.

Pénteken képzeljétek el, hogy eltévedtem, de ennek nagyon jó eredménye lett. Lyulin városrészt, ahol lakom egy nagy erdő-mező választja el a várostól. Korábban ezt a lakótelep negyedet a munkásoknak építették, hogy a csórók elszeparáltan éljenek a polgári családoktól. Az összekötő úton keresztül kell menni egy hosszú alagútban. Az alagútban 6 sávos út van, és mindössze fél méteres járda. Nem tartom túl biztonságosnak, mert ott még félre ugrani sem lehet, ha egy kocsi mondjuk megcsúszna és feléd tart. Úgy gondoltam, hogy felül is át lehet ezen kelni, és találtam is egy csapást be az erdőbe. Egy kisebb hegyoldalon, vagy inkább csak mondjuk domboldalnak, kellett felmászni. Ott próbáltam követni az egyenes irányt, és reméltem, hogy majd átjutok az alagút túlsó részéhez. Mentem mentem, és már a nagy semmi puszta közepén voltam, átkeltem a vasúti síneken, de sehol egy lélek, már a város zaját sem hallottam, így jobbnak láttam visszafordulni, még mielőtt teljesen elvesztem az irányérzékemet. Ahogy visszafordultam kicsit elkanyarodtam, mert arra embereket láttam, és gondoltam, hogy valahogy ők is ide jutottak, szóval csak nem tévedtem el teljesen. Aztán valahogy egy széles ösvényre keveredtem, amin elindultam. Aztán megláttam a csodát, olyan volt, mintha nem is Szófiában lennék. Egy teljes órát sétáltam az ösvényen az erdőben, és nem jutottam a végére, szóval a városba nem értem be, de olyan szép volt. Mindenhol padok, meg turista házak. Az emberek családostól mentek oda kirándulni. Nagymamák labdáztak az unokákkal, apukák bicikliztek a kisfiaikkal. Szóval elhatároztam, hogy áprilisban oda fogok szervezni egy ifjúsági pikniket, mert ez annyira király hely, hogy ezt meg kell mutatnom mindenkinek, szóval következőleg megyünk erdőt járni. Egy óra gyaloglás után viszont visszafordultam, mert olyan érzésem volt, hogy már nagyon távol vagyok. Talán majd valamelyik nap jobban felszerelkezve, innivalóval és némi élelemmel nekiállok még egyszer meghódítani az erdőt. Most viszont a jövő hétre az időjárás-előrejelzés végig esőt mondott. Most az előbb kb. 30 perce kezdett el szakadni az eső, ez 2012 első esőzése. Dörög az ég, meg villámlik, elég jó kis vihar alakult hirtelen ki. Bár már tegnap is szürke felhők uralták az eget.

Ma nagyon szupi nap volt, az egyik legjobb az eddigiek közül. Mivel a nagyon kedves színész barátaim elintézték, hogy ingyen vigyek árva gyerekeket az előadásukra, így ma előadásra vittem a lánykákat. Elvileg úgy lett volna hogy 20-30 gyereket viszek, csak sajnos akadt némi probléma a nevelőotthon igazgató nőjével, mivel nem akart abból engedni, hogy vasárnap a gyerekeknek templomba kell menni. Így sajnos 5 gyerekre kaptam mindössze engedélyt, amiből végül 4 lett, mert nem sikerült úgy megoldani az utaztatásukat, ahogy szerettük volna, így Póli hozta őket kocsival, és csak 4 jöhetett: Marta, Maria, Rubi, Diliana. De így is nagyon örültem neki, hogy örömöt látok a kis arcukon. Biszer is jött segíteni, ő is önkéntes a nevelő otthonban. Már írtam róla korábban, ő az a srác, akiért odáig vagyok meg vissza, mert annyira cukika. Egyre többet szoktunk beszélgetni, meg bandázni, aminek Judit nagyon örül. Mindjárt rakok fel képet, és akkor majd láthatjátok. Mikor mondtam Bubának, hogy kéne segítség, ő mondta a többieknek, hogy Judit mellé kéne valaki, ő volt azt, aki egyből ugrott, hogy majd ő, majd ő jön velem, mi jó el leszünk a gyerekekkel. :) Szóval egyrészt miatta is nagyon boldog voltam. Aztán másrészt a gyerekek miatt is. Kiszálltak a kocsiból és egyből a nyakamba ugrottak. Aztán mind mellett akart ülni. Aminek a vége az lett, hogy kitalálták nagyon ügyesen, hogy kettő majd az ölembe ül. De ők már annyira nem picik, szóval elég súlyosak, de aztán a végén sikert őket rábeszélni, hogy csak egy üljön az ölemben, a többi meg körülöttem. Nagyon büszke voltam rájuk, mert végig aktívak voltak, és az egyik kislányom, Marta még a színpadon is szerepelt, és teljesen egyedül elénekelt egy tavaszváró dalt. Olyan ügyes lánykáim vannak! Aztán mikor vége lett, még kimentünk velük játszani a parkba, de sajnos vinni kellett őket időre vissza. Ekkor Póli már nem ért rá, és Biszer vitte őket haza taxival. Hát mondanom sem kell, nagyon nehéz volt rávenni őket az indulásra. Kérleltek, hogy menjek velük, hogy legyek a nevelőotthonban velük. Úgy sajnálom kis törpöket, szeretem őket. Aztán visszamentem a Magyar Intézetbe, hogy hátha csinálunk még valamit a többiekkel. Kitaláltuk, hogy elmegyünk együtt ebédelni. Máté mondott egy helyet, hogy az jó, meg olcsó, oda menjünk. Elsétáltunk oda, az zárva volt. Erre kerestünk egy másikat, de ott meg inni lehetett, plusz még nagyon drága is volt, szóval tovább álltunk. Majd elmentünk egy harmadik helyre, de akkor már olyan éhesek voltunk, hogy éhen akartunk halni. Leültünk szépen a kerthelyiségben, de sehol senki. Egyszer csak a szomszédból átszól egy fickó, hogy a Green House ma zárva van. Na jó, ne szórakozzatok már. Szóval végül kitaláltuk, hogy a templomos park mellett van a piac, ahol vannak mindenféle finomságok a sütödénél, szóval majd ott eszük, aztán a parkban leülünk. Vettünk kaját -végre már- mindenki örömére, de nem volt hely, mert akkor még jó idő volt, és mindenki ott ült, pont vége volt a misének is, szóval minket már nem érdekelt semmi, és kiültünk a park közepére a kutyaszaros fűre, Bori, Máté, Eli, Dóri, Gus (német EVS bandás társam) és tök jól elvoltunk egészen 3-ig. Akkor elindultunk haza, mindenki dolgára. Szóval igazán jó volt minden.

Ja, meg majdnem elfelejtettem mondani, jött cirkusz Szófiába, Bulgária leghíresebb cirkusza, Circus Balkanski. Már áll a sátor, és elkezdték árulni a jegyeket. Április 6-án lesz az első előadás, és ha jól tudom, két hétig itt lesznek. Az biztos, hogy nekem ott a helyem!

Most pedig, ahogy ígértem pár kép: