Úgy tűnik, hogy ennek is el kellett következnie. Fura, hogy csupán egyetlen hónapom van már, egyetlen hónap, plusz pár nap májusból. 34 nap és véget ér a Balkán-kaland. Ez egyben ijesztő, fura, szomorú, ... de ugyanakkor örülök neki, hogy újra találkozhatok Robikával, Brigivel és Anyával. Itt olyan életem volt, ami soha nem volt korábban, és ezt a részét nagyon szeretem. Nyilván kellenek hozzá olyan emberek, akik barátok lesznek, de kellenek hozzá lehetőségek is, amiben Szentes soha nem versenyezhet Szófiával. Eddig egyetlen dolog volt, ami itt hiányzott ebből a városból. Nem találtam a természetben olyan helyet, ami lelki megnyugvást okozott volna. Most viszont ez is megváltozott, ami egy véletlennek köszönhető. Csak a városba szerettem volna bejutni gyalog, de egy csöppet eltévedtem, és ezt találtam:
Csodaszép, és olyan jó érzés ott lenni. Olyan számomra, mint a Tisza-part otthon. Kár, hogy csak most találtam meg ezt a helyet, de nagyon örülök neki, hogy ráleltem. Annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam, nemzetközi pikniket kell oda szerveznem a kis barátaimmal. Meghívtam 70 emberkét, amin magam is meglepődtem, hogy 70 velem egykorú barátom van Szófiában. Tudjátok, olyan jó az, hogy itt olyan barátaim vannak, akik otthon nem. Olyan ez a fővárosi élet, mint amikor a kollégiumban laktam Békéscsabán, amikor napi 24 órában veled egykorú barátok vesznek körbe, csak itt nem veszi el az idődet olyan baromság, mint a főiskolára járás. Szeretem a sok kis barátomat, és szeretem, hogy mindig valami mást csinálunk velük.
Tegnap a gyerekekkel répából csináltunk bonbont. Hát elég furának találtam, úgyhogy biztos ami biztos, nem is ettem belőle. Először ledaráltunk egy csomó répát, amihez töménytelen cukrot hozzáadtunk, és ezt addig forraltuk, amíg a leve el nem párolog, és ekkor a gyerekek gombócokat formáltak belőle, kókuszba forgatták, és megették. Kaptok egy képet is, amin épp Juditka és Veszi keverik a répás cuccot. Anyukámnak mutattam tegnap este ezt a képet, de nem ismerte fel a kezem, hát szép, már az édesanyám sem ismer rám :)
Most épp logisztikai kérdések nem hagynak nyugodni, ugyanis rengeteg sok cuccom van, el sem tudjátok képzelni. Túl sok mindent vettem, de mivel itt minden sokkal olcsóbb, mint Magyarországon, ezért nem bánom, csak valahogy majd haza kell juttatnom. Úgy gondolom, hogy majd postán adom fel dobozban, bár elég sokba fog kerülni, de hát nincs mit tenni. Vettem két kabátot, síruhát, farmereket, cipőt, papucsot, csizmát, ruhákat Robinak és Briginek, egy rakat játékot Robinak és Briginek ... és még vennem kell ajándékokat a család többi részének. Ráadásul pénzem sincs, ami még plusz kérdéseket vet fel. Jövő héten pénteken remélem, hogy megkapom az utolsó havi pénzem, abból először is el kell küldenem a cuccaim egy részét haza, mert az a legfontosabb, aztán majd a többi kiderül.
Elkezdtem munkákat is nézni otthon. Szeretnék Szentesen dolgozni, hogy a családom közelében lehessek, hogy tudjak énekkarra járni, ami nagyon-nagyon hiányzik. Bár lehet, hogy egy idő után majd újra szeretnék majd menni valamerre, de talán egy kicsit felnőttem most ez alatt az év alatt. S talán azt sem bánnám, ha irodában kell dolgozni, csak hadd legyek Szentesen. Persze szívem szerint valami olyan munkát végeznék, ahol lehet jönni-menni, intézkedni, de lesz ami lesz. Szóval, ha bármelyikőtök tud valamit Szentesen vagy Szentes környékén, kérlek szépen, gondoljatok rám! :) Eddig már elküldtem az életrajzomat pár helyre, amiről kétlem, hogy engem választanának, de mivel nincs veszíteni valóm, hát miért ne? Elküldtem a Tesco-hoz 5 megye vezetői pozíciójára, meg a Lidl-höz a Dél-alföldi régió vezetőjének, meg Szegedre marketing-menedzsment munkára, Hódmezővásárhelyre valami pályázatos munkára, Csongrádra pénzügyi valamire, meg Szentesen egy autóalkatrészes valamire. Úgy gondoltam, hogy egész áprilisban minden héten megnézem az új lehetőségeket, és mindenre, amit Csongrád megyében találok, elküldöm a jelentkezésemet. Ha jól emlékszem a főiskolai matematika órákról, a nagy számok törvénye alapján egyszer csak sikerülnie kell. Mondjuk találtam könyvelői hirdetés is Szentesen, na ide pont nem adtam be, mert ez az, amit nem igazán szeretnék csinálni. Remélem, hogy találok ennél kicsit mókásabbat. Ha ma lennék 18 éves, nem hiszem, hogy közgazdásznak tanulnék. Bár azt biztos, hogy egy hasznos diploma, amit az élet során minden területen tudunk alkalmazni. De ha lenne rá lehetőségem akkor a mai eszemmel szeretnék újságírást tanulni, elmennék szakács-cukrász iskolába, és szeretnék valami képzőművészeti dolgot is tanulni. Hogy ezek a gondolatok honnan jönnek? Írni mindig is szerettem, a kedven házi feladat volt számomra, ha valamiből fogalmazást kellett íni. Aztán rájöttem, hogy verseket is szeretek íni, és mivel az elmúlt egy évben 3 irodalmi (2 próza, 1 vers) pályázaton is nyertem, ez egy pozitív lökést adott ahhoz, hogy másnak is tetszik, amit írok. A főzés szeretetére most jöttem rá igazán. Bár előtte is szerettem sütni, de otthon anya mindenbe belekötörizál, és nem szeretek úgy a konyhában ténykedni, meg az otthoni sütő sem olyan jó. De itt a kis légkeveréses sütőmmel olyan csodás dolgokat tudok alkotni, és a barátaim mindig nagy örömmel fogadják újabb és újabb találmányaimat a konyhából, így talán nem vagyok olyan rossz benne. Kézműveskedni pedig mindig szerettem pici koromtól, és jó lenne valami tanfolyamon részt venni, hogy új dolgokat tanulhassak.
Jajj, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy találtam egy tök jó pályázatot, majd jövő héten kinyomtatom és elküldöm a jelentkezési lapot. Az a lényege, hogy 18-35 éves magyar városban élő fiatalok jelentkezését várják, akik szeretnének megtanulni gazdálkodni. Mezőgazdasági (növénytermesztési és állattenyésztési) dolgokat tanítanak úgy, hogy egy hétre be kell költözi egy olyan magyar vidéki gazdaságba, ahol szintén van egy 18-35 év között magyar fiatal. Egy hétig el kell végezni minden munkálatot, be kell költözni a családhoz, velük együtt kell kelni, enni, dolgozni. Mindenkit megtanítanak traktort vezetni, állatokat ellátni és növényeket termeszteni. Ez nagyon jó lehetőség lenne számomra, hogy aztán mamiék kertjéből tudjak egy tanuló keretet és állatterápiás udvart létrehozni kicsi gyerekeknek. Szóval szorítsatok, hogy felvegyenek, és akkor a nyáron paraszt gyerek lesz belőlem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése