Вечер на Унгария

Tegnap délután indulok be a központba, és képzeljétek el, hogy Lyulinban leszakadt a metró állomás teteje. Jó volt, még sosem láttam ilyet, beszakadt az egész rész, és ott volt egy csomó katasztrófa elhárító emberke kék ruhában, és walkie-talkie a kezükben, és valamit nagyon intézkedtek. Aztán mentem a postára és olyan szél fújt, amin Mary Poppins is repült, és én is esernyővel voltam, mert közben esett is, és egész délután utána az a dal járt az eszembe, hogy: Óó Mary keletről fúj a szél, óó Mary már igazán jöhetnél. Szeretem ezt a dal, kicsi koromban sokat hallgattam Halász Judit előadásában.

Aztán szépen fél 6-körül elkezdtek jönni az emberkék a nagyon szupi magyar estünkre, amit Dórival ügyeskedtünk össze.Először magyar néptánc volt, nagyon sokat nevettem rajta, és egy óra ugra bugra után azt kell, hogy mondjam, hogy fárasztóbb, mint aminek kinéz. Szerintem nagyon jó volt, a két tánctanár irtó cuki két ember volt, nagyon kis szimpi emberkék. Boldizsárral táncoltunk, vagy hát ezt azért túlzás annak nevezni, szóval inkább mondjuk úgy, hogy párban ugráltunk.

Körtáncot jártunk, tánctanárbácsi, tánctanárnéni, Mehdi, Mani, Gus, Kathy, Dóri, két kis magyar szakos csajszi és én.

Egyszerűen tökéletes táncos lábú tehetségek vagyunk. Boldizsár tánctanárnénivel és Judit tánctanárbácsival. De tényleg ez a legvége volt, és a táncos srác nagyon megdicsért, azt hajtogatta, hogy браво, браво. Ugye-ugye a magyar vér! :P

Hát bocsi Diana, de nem hagyhattam ki, hogy ezt felrakjam. Annyira mókás volt, hogy szegény egész este azzal szenvedett, hogy felfújja azt a lufit, de nem sikerült neki. :)

Aztán voltak magyar népmesék Dóri előadásában, na jó kissé a youtube is segített :) majd egy említésre nem méltó CVS előadás a nyári táborokról. Ez angolul workcamp, ami magyarul munkatábor, de Dóri nem szereti ezt a szót, szóval nevezzük nyári tábornak. Ezután mentünk le játszani, amikor is az "Egy perc és nyersz"-ből kiszedtem 5 játékot, és ezt csináltuk.

Jajj, meg képzeljétek már el, hogy közben volt egy telefon hívásom is, mert Rossi itt van Bulgáriában! Ó milyen király!!! S mivel nem tudtam elmenni az UKI-ból, ezért ő jött oda Kraszival együtt.

Ma voltam Magyar Intézetben, és míg a kis dolgos nép megbeszélést tartott, addig én befejeztem a pályázatot, mindjárt el is küldöm, csak még a pénzügyi tervet kell megcsinálnom, de azt már gyorsan megvan. Holnap le kell fordítanom magyarra a guide book-ot, amit írtam angolul, aztán a hétvégén meg kell csinálnom a final riportot, amihez kb. semmi kedvem nincs áááá én kirándulni akarok, nem a számítógép előtt ülni. Na de legalább annyi jó van benne, hogy jó idő van, és nagyon ügyesen hajléktalan stílusban felturbóztam az erkélyt, így legalább kint tudok dolgozni, s legalább lesz némi színem mire hazamegyek, már ha ilyen szép napos idő marad. Az út túloldalán lévő sport bolttól hoztam hatalmas kartondobozokat, szétvágtam, és kibéleltem az erkély, így lett egy hatalmas ágy, ide kihozom a párnát, számítógépet, ennivalót, innivalót, és kicsit természet közelinek érzem, legalábbis érzem a szél fújását, és látom a napocskát, meg a felhőket, s még ha nem is kint vagyok az udvaron, de mégis csak olyan egy kicsit.

Azért fura ám, hogy egy hét múlva megyek haza, és egyáltalán semmit nem érzek. Kérdezgetnek, hogy milyen érzés az, hogy haza mész, hogy itt hagyod Bulgáriát, és én nem tudok rá válaszolni, mert nem érzek semmit. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz az, hogy felkelek, és nem ebben a szobában vagyok, vagy nem találkozok azokkal az emberekkel, akiket itt megszerettem. Nem tudom, hogy milyen lesz, hiszen most még itt vagyok, és mindenki itt van körülöttem. Majd valószínűleg akkor fogom érezni, hogy milyen lesz máshol, ha már máshol leszek. Ha majd eljön a csütörtök, és nem megyek a Magyar Intézetbe, vagy szombat lesz, és nem megyek a nevelőotthonos gyerekekhez, vagy kinézek az ablakon, és nem látom a Vitosha hegyet. De mivel még most itt vagyok, ezért nem tudom, hogy milyen lesz. Igazából nem érzem azt, hogy haza mennék. Egyrészt azért, mert semmiképp nem fogok otthon lakni. Ha találnék valami munkát Szentesen, akkor ott leszek, majd még keresnem kell egy jó kis albérletet. De mivel eddig semmi lehetőséget nem láttam otthon, ezért nem is fűzök nagy reményeket hozzá. Szóval szerintem ha Magyarországon leszek is, akkor is valahol máshol. De nem tudom, hogy akarok-e ott lenni. Vagyis ha már nem leszek Szentesen, akkor ennyi erővel külföldre is mehetnék, ahol legalább mókásabb dolgokat csinálhatok. Hiába telt el egy év, most sincs semmi fogalmam róla, hogy mit fogok csinálni, csak annyit tudok, mit nem akarok. Egyre többször érzem úgy, hogy nem közgazdaságtant kellett volna tanulnom, hanem olyan valamit, amiben van némi kreativitás. Hát most már mindegy. Bár azt a három évet nem bánom, mert a kollégiumban és főiskolán töltött évek nagyon jók voltak ám, bármikor újra átélném azokat az éveket. Mint ahogy ezt is itt Bulgáriában, mert nagyon király. Most nem is érzem azt, hogy haza akarnék menni, persze az tuti, ha most azt mondanák, hogy nem mehetek, akkor nagyon haza akarnék menni.