"Emberlelkű földeken sétál gyöngy tekintetem"

El sem tudjátok képzeli, hogy milyen jó érzés rájönni valamire, amit eddig nem értettél, csak éreztél. Hogy mi is ez, mindjárt elmagyarázom.

Tudjátok, mikor 2010-ben először jöttem Bulgáriába valami számomra megmagyarázhatatlan belső érzés volt az, hogy haza tértem. Fura volt, hiszen tudtommal soha előtte nem jártam itt, legalábbis ebben az életemben nem. Bejártam már előtte jó néhány országot, szóval nem mondhatom azt, hogy a külföld varázsa fogott meg, mégis valami arra késztetett, hogy ide kell jönnöm. S bár akkor nagyon sokan bolondnak nézték ötletemet, hogy felmondok a munkahelyemen egy önkéntes munkáért, én mégis éreztem, hogy így lesz jó, és ide kell jönnöm. Azután talán még emlékeztek - már legalábbis azok, akik olvastátok korábban is a blogot - hogy egy évvel ezelőtt, 2011 májusában írtam róla, hogy itt a bolgárok azt mondták nekem, hogy mi testvérek vagyunk, mert a honfoglaló magyarok találkoztak a bolgárok egy csoportjával, és így a magyar férfiak és bolgár nők leszármazottai a mai magyarok. Ekkor ezt csak egy mondának tartottam, hiszen emlékeim szerint mi nem így tanultuk a történelmet. Bár be kell vallanom, hogy soha nem érdekelt a történelem, és még ha tanultunk is volna ilyesmit, nem emlékszem rá, de nekem ilyen dolog nem rémlik. Aztán voltak még dolgok, például, hogy itt mindig bolgárnak néznek, és mondják, hogy olyan arcom, és bőröm van, mint a bolgároknak. S eszembe jutott az is, hogy az általános iskolában egyszer beszéltünk a különböző népekről, és ott mondták nekem először, hogy nekem szláv arcom van, de ekkor még azt sem tudtam, hogy mi az. Majd középiskolában magyar órán is azt mondták, hogy nekem olyan szlávos arcom van. S nem hagyott nyugodni a bennem lévő érzés, hogy miért lehet, hogy magyar létemre mégis úgy érzem, hogy részben ide tartozom. Ezért aztán elkezdtem történelmi műsorokat nézni, az interneten kutakodni, és beszereztem pár könyvet a magyar népvándorlásról. S végre megvilágosodtam, s most már tudom az igazságot. Szóval az eredeti magyar nép Nyugat-Ázsiában élt, s alapvetően jóval intelligensebbek voltak az ázsiai nemzetek, mint a nyugatabbra élő európaiak. Vegyük csak alapul azt, hogy ma mi a három legnehezebb nyelv: kínai, japán és magyar. A magyar szó jelentése beszélő ember, mivel a magy = beszélő, beszélni képes, ar, ara = ember, vagy embercsoport. Itt ugyebár ugor nyelvrokonainkkal éltünk együtt, akik északra vándoroltak, és ma finnek, bár nem sok közünk van sem kultúrában, sem nyelvben hozzájuk. Talán ha összehasonlítjuk a magyar és finn nyelvtani szabályokat, akkor találunk hasonlóságokat, de egyébként számos más nyelvet találunk, akikhez sokkal közelebb állunk. Azután, mint ahogy tanultuk az iskolában népvándorlásba kezdtünk. De nem foglaltuk rögtön el az Etel-közt, hanem előtte még találkoztunk más nemzetekkel, sőt egy időre le is telepedtünk a mostani hazánkhoz képest keletre, ahol az akkori ogur, ongur népcsoport élt, akik főleg bolgárok, illetve kisebb hányadban bolgár törökök voltak. Ők elszakadtak a nagy bolgár néptől, és külön válva éldegéltek. Maga az ogur szó is török eredetű, mint sok más szláv és török szó, amit magyarként használunk, és nem is tudjuk, hogy valójában azok szláv szavak, mint például a jurta vagy sátor, amikről azt hisszük, hogy eredeti magyar dolgok. Valamiért ekkor a magyarok jó kedvükben lehettek, mert ezzel a népcsoporttal nem harcoltak, barátságot kötöttek, és oda telepedtek melléjük. Ekkor, a 800-as években ez az ogur csoport már egy ideje ott csövezett, és az egész világ tudta, hogy ők az ogurok, s mivel mi később csatlakoztunk hozzájuk, így minket is közéjük soroltak, és azt a népet, aki ott lakott ogurnak hívták, attól függetlenül, hogy kb. 75%-ban a magyar nép tagjai voltak. Szóval itt rögtön megvan a magyarázat Szvetli bácsi és a többi bolgár történeteire, hogy mi testvérek vagyunk, vagyis nem csak monda, hanem valós alapja van. S mit gondoltok miért van az, hogy Magyarország semmilyen más néven nem is hasonlít a magyar nevére? Hát igen, így van azért, mert ekkor már a magyarokat nem magyarnak, hanem ogurnak hívták. Így aztán minden nyelven Hungary, Hongroi, Ungaria ... nevünk van, s ez mind azért van, mert egykoron találkoztunk az ogur bolgár, török csoportosulással. Szóval a Vereckei hágón áttörő, és az Etel-közt elfoglaló honfoglaló magyarok nem is tisztán magyarok voltak már, hiszen csupán egy részük származott az eredeti ázsiai magyar törzsből, másik részük pedig Bulgáriából jött. S itt rögtön megvan a magyarázata annak, hogy miért van köztünk is fehérebb, és kreolabb bőrű ember. Hiszen az eredeti tiszta magyarok mind nagyon világos bőrűek, a bolgárok pedig nem. Szóval ezzel magyarázatot kaptam származásomra, és arra, hogy miért lehet az, hogy egy idegen országban érzem otthon magam. Bár családfa kutatásba kezdtem, de sajnos csupán párszáz évre sikerült visszajutnom, és erről az időről mindenki tősgyökeres szentesi lakos, azonban, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a bolgárok főleg Dél-Alföldre, Deberecen környékére, és Budapestre költöztek a világháborút követően, ez azzal is magyarázható, hogy itt már ekkor is éltek bolgárok, és a bolgár kertészetet ekkor is művelték kis hazánkban, szóval lehet, hogy Szentesen is éltek már korábban bolgár eredetű családok korábban, és ezért jöttek ide bolgár bevándorlók később. Bár jelenleg nem tudom tényekkel igazolni bolgár származásomat, de mihelyst haza megyek Szentesre alaposabb családfa kutatásba kezdek, mert most már nagyon érdekel, hogy valójában hová is tartozom. Lehet ez egyszerűen egy ország és lakosai iránt érzett szeretet, vagy ténylegesen van múltam itt? Nem tudom, de mégis úgy érzem, hogy részben van bolgár származásom, s talán a reinkarnációim következtében vagyok most szentesi, de talán egyszer a múltban éltem Bulgáriában. Vagy az őseim származhatnak innen. Hiszen ha vesszük az anyai ágat, Takács részről mindenki kreol bőrű, és mindenki foglalkozik valamilyen szinten mezőgazdasággal. Megpróbálom felkutatni nagybátyáimat, és némi információt szerezni a levéltárból. Talán nem is magyar vagyok, hanem az ogur nép leszármazottja. 

"Ha értenélek süllyedő, ólom színű múlt idő, 

elmondanád, hogy van hazám."