Anya

Anya mindig szomorú, ha elmegyek. Azt hiszem, hogy ez normális. Talán majd egyszer én is megtapasztalom, hogy milyen érzés az, ha valaki aggódik a gyerekéért. Bár nem vagyok már kicsi, és nem hiszem, hogy aggódni kéne értem, de azért jól esik. Addig jó, amíg van, aki aggódik értünk! Szeretem az anyukámat!

Édesanyám

Szép volt minden, s békességben

Lebegtem a kéklő fényben.

Nem számított múlt és jövő,

Jelen volt a számottevő.

Tudtam, hogy ez más lesz majd,

Ha a nyírfa ágat hajt.

De nem féltem, mert ez az élet,

Itt vagyok, … majd máshol élek.

Tudtam, hogy majd el kell menni,

Mindenkitől búcsút venni.

S egyszer csak egy sugár fényen,

Tovaszállok égi lénnyel.

Így történt, és megérkeztem,

Nem tudtam, hogy hová jöttem.

Sötét volt, de jóleső

Melegséggel ölelő.

Nem voltam ám egyedül ott,

Átölelt az óvó karod.

Első hang, mit meghallottam,

Az, hogy szíved hogyan dobban.

Ezt követtem, ezt figyeltem,

Szem nélkül is látott testem.

Kezek nélkül is éreztem

Szereteted a szívemben.

Együtt voltunk olyan sokat,

Éreztem az illatodat,

Megfigyeltem a hangodat,

Jelentetted világomat.

Nem tudtam, hogy megváltozik,

És egyszer ez mind megszűnik.

Olyan jó volt akkor minden.

Nyugalomban, békességben.

Mondd, Anya, most mi lesz velem?

Hová küldesz? Elhagysz engem?

Kik ezek, és m’ért bántanak?

Olyan sok ijesztő alak.

Hová visznek? Miért hagyod?

Nem hallom a kedves hangod.

Mi lett veled? Elárulod?

A szíved most miért nem dobog?

S akkor egyszer fura hangot

vettem észre. Most mit hallok?

Ez a szíved? Mégis dobog?

De hol vagy Anya? Itt a hangod!

Ó, kis buta! Te kis szíved,

Ami dobog, már a tied.

Neked adom. – Mondta Anya,

S olyan kedves volt a hangja.

Így majd mindig veled leszek,

Bárhová is vigyen lépted.

Ha majd szíved egyet dobban

Rád gondolok akkor nyomban.

Amíg élek, itt lesz velem

Minden egyes légvételben.

Nem számít, hogy hová megyek,

Mert egyedül én nem leszek.

De majd Anya, Te se feledd!

Nem lehetek messze tőled.

Hisz a szívemet Te adtad.

Ahol vagyok, Te is ott vagy!

A gyerekek olyan csodálatos lények

Számomra igen különös szakasz az életemnek az, amit most élek meg. Egy 3 éves kisgyerek mellett annyira megváltozik a világ. A számunkra szinte elhanyagolható dolgok hirtelen fontossá és varázslatossá válnak. Megtanulunk újra örülni egy kis falevélnek, vagy sikítva nevetni, ha meglátunk egy kismacskát szaladgálni. 

Amennyire kicsik, annál több tudás rejlik bennük. Olyan mások, olyan érdekesek. Velük együtt rettentő mókás felfedezni a világot. Minden nap tanulhatunk valami újat. Egyetlen nap sem olyan, mint az előző, minden új és minden más. 

Tegnap átélte nálunk töltött ideje első betegségét. Szombaton egész napos láthatása volt. Reggel 9-kor jött érte az anyukája, elvitte és este fél 7 után hozta haza. Akkor még jól érezte magát, örül, hogy vissza jött. Aztán este 11 után álmából felébredve összehányta az egész ágyát. Jó. Ágyhúzás, pizsama csere, gyerek mosdatás, és vissza az ágyba. Mintha jobban lett volna, le is feküdt. Anya kiment, hogy kimossa a cuccait, mikor hangos ordítás verte fel újra a házat. Rohantam át hozzá, és zokogva kiabál, hogy itt van, itt van. Ránéztem, és az ágy újra tele hányva :) Gyorsan előkaptam a lavórt, így a 3. adag róka már célba ért. De újabb ágynemű csere - pizsama, és gyerek megúszta. Aztán bejött anya, és akkor már úgy tűnt, hogy tényleg jobban van, és aludni akart. Azért biztos, ami tuti, ott maradtam mellette. Pár perc alatt elaludt, majd pár perc múlva sírva felébredt. Ekkor a lavór épp fertőtlenítés alatt volt, így szükség volt egy kis kreativitásra. Robika rendőr sisakja ott volt az ágy mellet, az majdnem olyan, mint egy tál. Egy másodpercen múlt, hogy az arckifejezéséből kiolvasva lássam, hogy kis Vuk újra útra kelt, felkaptam a sisakot, és tökéletes célzás után a negyedik róka már nem okozott kárt az ágyban és pizsamában. Újra elaludt, de ekkor már mi is aludni mentünk. Kis Vuk nem tért vissza, viszont reggelre összefosta magát szegényke. Aztán a mai délelőtt újabb volt még egy hascsi foscsi menet :) Nem tudom, hogy mit evett, vagy ivott össze tegnap, de 'remek' szórakozást biztosított számunkra az anyukája. 

Szóval megküzdött a tökmag. Felidézte bennem saját emlékeimet, hogy mennyire szar érzés, amikor a szervezeted úgy gondolja, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és alul-felül küldi ki belőled a felesleges tölteléket. De a kis tökmagot, mintha nem viselte volna meg túlzottan. Gyerekként annyira természetesen kezelünk mindent. "Hányottam" - vette tudomásul, és egy perc múlva már újra aludt. Nem problémázik rajta, hogy miért van, az sem izgatja, hogy meddig tart. Jött, majd elmúlik, tök mindegy, majd valami úgy is lesz. Sok dolgot nekünk is így kéne kezelni.

Egy szimpla nap, vagy mégsem?

Tegnap nem gondoltam volna, hogy túl sok érdekes dolog történhet majd ma velem, mivel csak egy egyszerű szegedi út állt előttünk. Robikát kellett elvinnem Szegedre a gyermek-endokrinológiára, hogy a szokásos vizsgálat és vérvételt követően a doktor bácsi megmondja a gyógyszerek további adagolását, illetve felírja neki a receptet. De mivel már úgy is Szegeden voltunk, ezért írtam előtte Reninek, Petrának, Katinak és Nikinek, hogy ha lesz idejük, akkor összefuthatnánk, hiszen már régen láttuk egymást.

A reggeli vonattal mentünk, ami azzal jár, hogy korán kell kelni. Utálok reggel korán kelni, borzasztó érzés az, amikor még álmos vagy, de már az óra csörgése nem engedi, hogy tovább aludja. S valamiért a korán kelés és a hideg, havas reggel felidézték bennem azt az érzést, amikor főiskolás koromban hétfő reggel mentem vissza a kollégiumba, és az mindig annyira negatív érzés volt. Már csak ezen érdekes volt elgondolkozni, hiszen eddig azt hittem, hogy nagyon szerettem a főiskolát, és annak minden részét, de ha valójában belegondolok, az mindig is nehéz érzés volt számomba, hogy ha haza látogattam, akkor vissza kellett menni. Valamiért az otthontól való elválás a mai napig nehéz érzéseket vált ki belőlem.

Aztán a buszmegállóba újabb főiskolás koromhoz kapcsolódó élmények tolultak elém, amikor sorban álltunk, hogy feljussunk a buszra. Az emberek undorító módon tolakodtak, szegény kis Robikát, vagy ötször fellökték, taposták egymást, miközben bőven volt hely a buszon. Szánalmas, hogy hogyan viselkednek a magyar emberek. Tapossunk el másokat, csak hogy előrébb jussunk.

Amikor sétáltunk a Hősök teréről a Tisza felé, akkor valahogyan a semmiből oda került egy c kategóriás állampolgárságú kedves néni, aki hirtelen elkapta a kezemet, és elkezdte mondani, hogy ő jós, és látja a jövőt, meg mindent a kezünkből. De hát én nem akarom ezt, segítséééég. Mondtam én, hogy nekünk menni kell, a klinikára jöttünk, nem érek rá ilyenekre. De ez őt nem nagyon érdekelte, és nem engedte el a kezemet, és csak mondta, hogy ne aggódjak már, semmit nem kell fizetni, ő csak jót akar. És mennyire szép kisfiam van, és látja, hogy még kettőt fogok szülni. Hát mondom, az lehet, hogy a jövőt látod, de a múltat és jelent biztosan nem, mert Robika az öcsém. :) Azt mondta, hogy nem baj, akkor is fogok 2 gyereket szülni. Igyekeztem menekülni, de hát a néni nem nagyon hagyott. Még annyit is mondott, hogy férjhez fogok menni, és nagyon jó életem lesz. Na aztán nagy nehezen visszakaptam a kezemet, és elköszöntem tőle. De ekkor már a cigánykártyát vette elő, hogy majd azzal is mókol valamit. Szerencsére ez elől már megszöktünk. Azért aranyos néni volt, talán még szimpatikus is lett volna, csak ne szorongatta volna a kezem.

Kettő órát töltöttünk a klinikán, először a vizsgálóhoz kellett várni, aztán vérvétel következett, és utána meg a doktor bácsira vártunk. Robika 5 cm-t nőtt egy év alatt, ami hatalmas eredmény az ő kis életében. Most már 105 cm magas. Alapjában ez nem lenne nagy eredmény egy 13 éves gyereknek, de ahhoz képest, hogy ő 80 cm-nél teljesen megállt, már nagyon nagy. Örültek a klinikán Robika eredményének, és ő is annyira boldog volt. Azt hiszem, hogy mi soha nem érthetjük meg, hogy a törpe növése miatt milyen szenvedést kell átélnie minden nap. Mondta, hogy az iskolában mindenki csúfolja, nincs olyan nap, hogy ne bántanák egy olyan dolog miatt, amiről ő nem tehet. Ez olyan, mintha csúfolnánk a barna hajú embereket a hajszínük miatt, vagy a kék szeműeket a szemük miatt. A gyerekek borzasztóan gonoszak tudnak lenni egymáshoz, és szörnyen rossz lehet valakinek ezzel szembesülni nap mint nap. Büszke vagyok erre a kicsi legényre, aki az egész világ támadását el tudja viselni, miközben mások apróságok miatt panaszkodnak.

Ahogy végeztünk az endokrinológián, egyből találkoztunk Renivel. Ó, de milyen jó volt! Hihetetlen, hogy bár októberben találkoztunk utoljára, de nem számít, hogy mennyi ideig nem látom, mert olyan, mintha csak előző nap láttam volna. Jó volt kicsit beszélgetni, annyira kis pozitív, életvidám emberke, igazán öröm a barátjának lenni. Robika is élvezte a társaságát. Amikor Robika megtudta, hogy pár nap múlva újra találkozok vele, de akkor neki iskolában kell lennie, akkor teljesen magába zuhant, és elszontyolodott, mert ő is szeretne Renivel találkozni, mert vele olyan jó. Miközben Renivel sétáltunk találkoztam egy szentesi ismerőssel Szeged sétálóutcáján, akit már több, mint két éve nem is láttam.

Aztán alig hogy elbúcsúztunk Renitől máris Petrával folytattuk a napot. Bár azért Petrával is találkoztunk, ami aztán tényleg a meglepetés kategóriába tartozik. Mert korábban megbeszéltük, hogy majd találkozunk, de úgy volt, hogy csak késő délután. És a napunk mégis úgy alakult, hogy ugyanabba az étterembe mentünk pont ugyanakkor. Hát erre mennyi esély van???  Szeretek olyan barátokkal találkozni, akiket már régen láttam. Annyira jó érzés olyanokkal találkozni, akiket szeretek. Petrával elmentünk cukrászdába, mert ez volt Robika kívánsága, és mivel olyan hősiesen viselkedett a klinikán, ezért ez az ő napja volt. Megfelelő szénhidrát beszerzése után a kisfőnök kívánságát követve el kellett menni játékot venni. Ezután elsétáltunk a buszmegállóba, de még volt 20 perc, és Petra olyan rendes volt, hogy megvárta velünk a buszt.

S ekkor is jött egy újabb meglepetés, a Mars téri buszmegállóba találkoztam Eszterke nénivel, akivel a Bárdosban énekeltem együtt. Mennyire jó érzés egy kórustárssal találkozni, ráadásul nem is Szentesen. Meglepő, és kellemes érzés. Ugyanazzal a busszal mentünk haza.

Aztán ahogy sétáltunk haza Szentesen a buszmegállóból összefutottunk Edinával és az anyukájával. Úr isten, már mennyi ideje nem láttam. Beszélgettünk kicsit, de remélem, hogy mielőtt visszamennék Szófiába, még lesz lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és beszélgessünk kicsit többet. Mindkettőnknek lenne sok mesélni valója.

Majd a sportcsarnoknál egy újabb ismerősbe botlottunk. Hát mondhatnám már nem is meglepő.

Nagyon tetszett a mai nap, és ahhoz képest, hogy csak szimpla klinikai vizsgálatnak indult, egészen szép nap kerekedett belőle. :)

Lakáskeresés jó úton halad :)

Mivel februárban újra megyek vissza Szófiába, ezért keresnem kell egy főhadiszállást, hogy legyen tető a fejem felett. Az első gondolatom az volt, hogy kiírok egy posztot a facebook-ra, és reménykedek benne, hogy majd egy Szófiában élő barátom segít. Gyakorlatilag pár percbe telt, és már jött is az első ajánlat. Aztán Tedi mondta, hogy mikor Budapesten lakást keresett, akkor ő couchsurfing-on keresztül találta az albérletét, szóval én is nézzek ott szét. Így is tettem, és találtam is pár ideálisnak tűnő helyet. Aztán 4-re szűkítettem a lehetőségeket, majd magamban már ki is választottam egyet, amikor kaptam még egy ajánlatot. Tehát vázolom, hogy miket találtam:
- Egy kis garzon lakás Lyulin 2-ben, a metró állomás mellett, napsütéses, mindennel felszerelt, maga a tökély. Aztán jön a negatív oldala, a csajszi, aki itt hagyja, mellékeli a 2 macskáját is, akit gondozni kell, és a szobanövényeit. Macskát... nekem??? Utálom a kényes dögöket, teljesen hasztalanok. Arról már nem is beszélve, hogy a lakásban tartott növényekről annyi a véleményem, hogy mi sem örülnénk annak, hogy ha a természetes környezetünkből kiragadnának bennünket, és bezárnának egy 1 méteres kalickába, hogy mások gyönyörködjenek bennünk. Szóval a macskák és növények miatt ez a hely ugrott.
- 3 szobás lakás a déli park mellett, közel az NDK-hoz, minden berendezéssel felszerelve. Ez is jól hangzott így elsőre, közel a munkahelyhez, és szeretem nagyon a déli parkot. Aztán kiderült, hogy 4 színésznek tanuló egyetemista lenne a lakótársam. Szeretem az ilyen típusú embereket, mert mindig vidámak, kreatívak, és vannak jó ötleteik. De én néha szeretem a csendet is, ha csak nyugalom van, és velük szerintem túl nyüzsgős lenne az élet. Szóval ejtettem ezt is, mert szerintem 5-en túl sokan lennének egy lakásban.
- 3 szobás lakás a Parlament mellett, közel az egyetemhez, bent a központban, szintén mindennel felszerelve, 2 fiú lakótárs, és csak 3-an lettünk volna. Itt csak annyi volt a bibi, hogy a tulajnak az a kikötése, hogy minimum 6 hónapra ki kell bérelni, ami teljesen érthető, mert így ritkábban kell albérlőt keresnie. Viszont emiatt ez is kipottyant.
- 3 szobás lakás a Pliska szálló mellett, pár percre a megállótól. Az albérlőtárs egy 35 éves csajszi a barátjával az egyik szobában, én lennék a másikban és van egy nappali is. A lakás nem rég lett felújítva, van mindenféle felszerelés, és a szobát január utolsó hetében festik ki, szóval szinte tök új lesz, mikorra megyek. Nekem egészen normálisnak tűnt a csaj, pszichológiát tanult, a kedvenc hobbija a jógázás. Szerintem nem lesz vele gond. Szóval nekem nagyon nagyon szimpatikus ez a hely. Főlég azért, mert a központ könnyen megközelíthető, ráadásul az 5-ös troli egyenesen bevisz a munkahelyemhez, még átszállni sem kell. Lakik ott egy ismerősöm, ott van egy másik ismerősöm könyvelő irodája, ott van az egyetem magyar szaka, és a bolgár YIA központ is. Szóval szerintem ez a tuti. Ja, a bérleti díj is tök jó, csak 200 leva/hó, és van wifi.
- Aztán jött a következő ajánlat. A Caritas Sofia feburár 1-től fog fogadni egy EVS önkéntes, és lakótársat keresnek neki. EVS során elvileg biztosítani kell a lakótársat, hogy segítség a szocializációt. A csajszi a Caritas-tól beszélt két barátnőmmel, akik mondták neki, hogy én is épp lakótársat keresek, és mivel csupa jót mondtak rólam, ezért szeretnék, ha az ő 26 éves lengyel önkéntesükkel osztoznék egy albérleten. Ami őszintén szólva igen jól hangzik, mert akkor rajta keresztül bandázhatnék egy csomó új EVS önkéntessel. Szóval attól függ, hogy őt választom, vagy a Pliskát, csupán a lakás függvénye lesz, illetve az, hogy hol helyezkedik majd el.
Eddig végig úgy gondoltam, hogy majd egyedül fogok kivenni egy albérletet, mivel az erasmus fizet annyit, hogy nem lenne szükségem albérlőtársra. De most, hogy közeledik az idő, amikor egyedül kéne lennem, elfogott egy rettentően rossz érzés, ami miatt még aludni sem tudtam, aztán rájöttem, hogy azért van, mert félek egyedül, mindig és féltem. Szóval feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a francért akarok én egyedül lenni, és miért nem lakok újra közös albérletben valakivel. Az albérlőtársaknak megvan mindig a negatív és pozitív vonzatuk is, de csak pár hónapról van szó, ennyi időt meg bárkivel együtt tudok lakni. Vagyis remélem. :)

Eladó számviteli könyvek

Eladók mérlegképes könyvelői vizsga sikeres letételéhez szükséges tankönyvek. Bár tanultam belőlük, de nem jellemző rám, hogy túlolvassak egy könyvet. Gyakorlatilag új állapotban vannak.

Kovács Árpád: Az ellenőrzés rendszere és módszerei, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 4200 Ft – átvehető 2800 Ft-ért.

Dr. Birher Ilona, Dr. Sztanó Imre, Vladár Ferencné dr, Vörös László: Vállalkozások ellenőrzése, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 2890 Ft – átvehető 1500 Ft-ért.

Dr. Birher Ilona, Dr. Sztanó Imre, Vladár Ferencné dr, Vörös László: Mintapéldák az ellenőrzés tantárgyhoz, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 2235 Ft – átvehető 1100 Ft-ért.

Paál Éva: Számvitelszervezés és vezetés I., Perfekt kiadó

Eredeti ár: 2464 Ft – átvehető 1200 Ft-ért.

Jánosa András, Paál Éva: Számvitelszervezés és vezetés II., Perfekt kiadó

Eredeti ár: 2688 Ft – átvehető 1300 Ft-ért.

Paál Éva: Feladatgyűjtemény a számvitelszervezés tantárgyhoz, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 1290 Ft – átvehető 800 Ft-ért.

Számlakerettükör, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 200 Ft – átvehető 100 Ft-ért.

Dr. Birher Ilona, Dr. Pucsek József, Sándor Lászlóné dr, Dr. Sztanó Imre: A vállalkozások tevékenységének gazdasági elemzése, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 4200 Ft – átvehető 2800 Ft-ért.

Dr. Birher Ilona, Blumné Bán Erika, Kresalek Péter, Dr. Pucsek József, Sándor Lászlóné dr, Dr. Sztanó Imre, Takácsné Lengyel Andrea: Példatár a vállalkozások tevékenységének gazdasági elemzéséhez, Perfekt kiadó

Eredeti ár: 3900 Ft – átvehető 2600 Ft-ért.

Ha érdekel valamelyik, akkor keress a 30/642-0667-es telefonszámon, vagy írj a cutyjudy@citromail.hu címre.