Tegnap nem gondoltam volna, hogy túl sok érdekes dolog
történhet majd ma velem, mivel csak egy egyszerű szegedi út állt előttünk.
Robikát kellett elvinnem Szegedre a gyermek-endokrinológiára, hogy a szokásos
vizsgálat és vérvételt követően a doktor bácsi megmondja a gyógyszerek további
adagolását, illetve felírja neki a receptet. De mivel már úgy is Szegeden
voltunk, ezért írtam előtte Reninek, Petrának, Katinak és Nikinek, hogy ha lesz
idejük, akkor összefuthatnánk, hiszen már régen láttuk egymást.
A reggeli vonattal mentünk, ami azzal jár, hogy korán kell
kelni. Utálok reggel korán kelni, borzasztó érzés az, amikor még álmos vagy, de
már az óra csörgése nem engedi, hogy tovább aludja. S valamiért a korán kelés
és a hideg, havas reggel felidézték bennem azt az érzést, amikor főiskolás
koromban hétfő reggel mentem vissza a kollégiumba, és az mindig annyira negatív
érzés volt. Már csak ezen érdekes volt elgondolkozni, hiszen eddig azt hittem,
hogy nagyon szerettem a főiskolát, és annak minden részét, de ha valójában
belegondolok, az mindig is nehéz érzés volt számomba, hogy ha haza látogattam,
akkor vissza kellett menni. Valamiért az otthontól való elválás a mai napig
nehéz érzéseket vált ki belőlem.
Aztán a buszmegállóba újabb főiskolás koromhoz kapcsolódó
élmények tolultak elém, amikor sorban álltunk, hogy feljussunk a buszra. Az
emberek undorító módon tolakodtak, szegény kis Robikát, vagy ötször fellökték,
taposták egymást, miközben bőven volt hely a buszon. Szánalmas, hogy hogyan
viselkednek a magyar emberek. Tapossunk el másokat, csak hogy előrébb jussunk.
Amikor sétáltunk a Hősök teréről a Tisza felé, akkor
valahogyan a semmiből oda került egy c kategóriás állampolgárságú kedves néni,
aki hirtelen elkapta a kezemet, és elkezdte mondani, hogy ő jós, és látja a
jövőt, meg mindent a kezünkből. De hát én nem akarom ezt, segítséééég. Mondtam
én, hogy nekünk menni kell, a klinikára jöttünk, nem érek rá ilyenekre. De ez
őt nem nagyon érdekelte, és nem engedte el a kezemet, és csak mondta, hogy ne
aggódjak már, semmit nem kell fizetni, ő csak jót akar. És mennyire szép
kisfiam van, és látja, hogy még kettőt fogok szülni. Hát mondom, az lehet, hogy
a jövőt látod, de a múltat és jelent biztosan nem, mert Robika az öcsém. :) Azt
mondta, hogy nem baj, akkor is fogok 2 gyereket szülni. Igyekeztem menekülni,
de hát a néni nem nagyon hagyott. Még annyit is mondott, hogy férjhez fogok
menni, és nagyon jó életem lesz. Na aztán nagy nehezen visszakaptam a kezemet,
és elköszöntem tőle. De ekkor már a cigánykártyát vette elő, hogy majd azzal is
mókol valamit. Szerencsére ez elől már megszöktünk. Azért aranyos néni volt,
talán még szimpatikus is lett volna, csak ne szorongatta volna a kezem.
Kettő órát töltöttünk a klinikán, először a vizsgálóhoz
kellett várni, aztán vérvétel következett, és utána meg a doktor bácsira
vártunk. Robika 5 cm-t nőtt egy év alatt, ami hatalmas eredmény az ő kis
életében. Most már 105 cm magas. Alapjában ez nem lenne nagy eredmény egy 13
éves gyereknek, de ahhoz képest, hogy ő 80 cm-nél teljesen megállt, már nagyon
nagy. Örültek a klinikán Robika eredményének, és ő is annyira boldog volt. Azt
hiszem, hogy mi soha nem érthetjük meg, hogy a törpe növése miatt milyen
szenvedést kell átélnie minden nap. Mondta, hogy az iskolában mindenki
csúfolja, nincs olyan nap, hogy ne bántanák egy olyan dolog miatt, amiről ő nem
tehet. Ez olyan, mintha csúfolnánk a barna hajú embereket a hajszínük miatt,
vagy a kék szeműeket a szemük miatt. A gyerekek borzasztóan gonoszak tudnak
lenni egymáshoz, és szörnyen rossz lehet valakinek ezzel szembesülni nap mint
nap. Büszke vagyok erre a kicsi legényre, aki az egész világ támadását el tudja
viselni, miközben mások apróságok miatt panaszkodnak.
Ahogy végeztünk az endokrinológián, egyből találkoztunk
Renivel. Ó, de milyen jó volt! Hihetetlen, hogy bár októberben találkoztunk
utoljára, de nem számít, hogy mennyi ideig nem látom, mert olyan, mintha csak
előző nap láttam volna. Jó volt kicsit beszélgetni, annyira kis pozitív,
életvidám emberke, igazán öröm a barátjának lenni. Robika is élvezte a
társaságát. Amikor Robika megtudta, hogy pár nap múlva újra találkozok vele, de
akkor neki iskolában kell lennie, akkor teljesen magába zuhant, és
elszontyolodott, mert ő is szeretne Renivel találkozni, mert vele olyan jó. Miközben
Renivel sétáltunk találkoztam egy szentesi ismerőssel Szeged sétálóutcáján,
akit már több, mint két éve nem is láttam.
Aztán alig hogy elbúcsúztunk Renitől máris Petrával
folytattuk a napot. Bár azért Petrával is találkoztunk, ami aztán tényleg a
meglepetés kategóriába tartozik. Mert korábban megbeszéltük, hogy majd
találkozunk, de úgy volt, hogy csak késő délután. És a napunk mégis úgy
alakult, hogy ugyanabba az étterembe mentünk pont ugyanakkor. Hát erre mennyi
esély van??? Szeretek olyan barátokkal
találkozni, akiket már régen láttam. Annyira jó érzés olyanokkal találkozni,
akiket szeretek. Petrával elmentünk cukrászdába, mert ez volt Robika kívánsága,
és mivel olyan hősiesen viselkedett a klinikán, ezért ez az ő napja volt.
Megfelelő szénhidrát beszerzése után a kisfőnök kívánságát követve el kellett
menni játékot venni. Ezután elsétáltunk a buszmegállóba, de még volt 20 perc,
és Petra olyan rendes volt, hogy megvárta velünk a buszt.
S ekkor is jött egy újabb meglepetés, a Mars téri
buszmegállóba találkoztam Eszterke nénivel, akivel a Bárdosban énekeltem
együtt. Mennyire jó érzés egy kórustárssal találkozni, ráadásul nem is
Szentesen. Meglepő, és kellemes érzés. Ugyanazzal a busszal mentünk haza.
Aztán ahogy sétáltunk haza Szentesen a buszmegállóból
összefutottunk Edinával és az anyukájával. Úr isten, már mennyi ideje nem
láttam. Beszélgettünk kicsit, de remélem, hogy mielőtt visszamennék Szófiába,
még lesz lehetőségünk arra, hogy találkozzunk, és beszélgessünk kicsit többet.
Mindkettőnknek lenne sok mesélni valója.
Majd a sportcsarnoknál egy újabb ismerősbe botlottunk. Hát
mondhatnám már nem is meglepő.
Nagyon tetszett a mai nap, és ahhoz képest, hogy csak
szimpla klinikai vizsgálatnak indult, egészen szép nap kerekedett belőle. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése