ha átölelsz egy fát

Ma végre kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szereti ölelgetni a fákat. Csak eddig nem tudtam, hogy ők energiát adnak nekünk, mi nekik, és ez egyensúlyba hozza a világunkat. Egészen kicsi gyerek korom óta nagyon szeretem a fákat. A mi kertünkben, és a tatáék kertjében is állandóan a fákat ölelgettem, és folyton fára másztam. Azt nem tudom, hogy miért, de én a fák közelében éreztem magam a legjobban. Hiszen olyan nagyok és erősek, pedig egyszer csupán egy picinyke magok voltak. A fák csupa titkok és varázslattal teli lények. Semmihez nem hasonlítható az illatuk, gyönyörű szép színesek, ha fúj a szél, akkor dalt dalolnak, az ágaikkal átölelnek, megvédenek.

A mi kertünkben 4 fa van, ami különös nekem. Az egyik a diófa, amit a nagypapámnak ültettek a szüli a születésekor, vagyis 1923-ban. Ez a fa jobban szeret minket, mint bármi más. Nyáron árnyékot ad, ősszel diót, télen gyűjti nekünk a havat, tavasszal pedig megóv az esőtől. Akkora nagy, olyan hatalmas, hogy a környékben ennél nagyobb fa nincs is. Erős törzse számtalan gyereket elbírt már. Szereltünk rá hintákat, köteleket, és nagyon sok időt töltöttem az ágai között. Direkt úgy nőtt, hogy kb. 2 méter magasan egy erős ág szinte ágyként funkcionál, és pont mellette van 2 más karja is a fának, ami megóv attól, hogy leessünk. Szeretem ezt a diófát, szoktam neki beszélni, és megölelgetem, meg a leveleit megsimogatom, ez a fa a legkedvencebb élőlényem. Egyszer 9-10 éves koromban leszakadt egy ág alattam, és elég magasból seggre estem, de tél volt, így nagyobb bajom nem lett. Bocsánat fa, hogy letörtem egy részedet.

Aztán a második kedvencem a cseresznyefa, ami pár évvel ezelőtt bár nagyon megbetegedett, és végül ki kellett vágni. De létezhet egy gyümölcsfánál önzetlenebb élőlény? Hiszen élete során a termésével eledelt biztosít nekünk, a virágaival gyönyörködtet bennünket, a halálával pedig tüzelőt biztosít. Erre a fára igen nehéz volt felmászni, ráadásul a törzse nagyon dörzsölős volt, többször is ledörzsölte a bőrömet. Ennél a fánál voltak a kiskacsák. Amikor 12 éves voltam, akkor tata valamit eszkábált a kacsáknak, és otthagyott pár lécet, benne hatalmas szegekkel. Én pedig, mint mindig a fákon töltöttem a napokat, hiszen nyár volt. Erről a fáról csak leugrani lehetett, mivel az első 1,5 - 2 méteren nem volt semmi ág. Szóval én leugrottam, és egyenesen a százas szögben landoltam, ami keresztül ment a lábfejemen. Azt tudtam, hogy ez így nem lesz jó, elkezdtem tele torokból üvölteni anyának, majd kihúztam a lábamat a lécből, ledobtam a cipőmet, és elkezdett ömleni a vér a lábamból. Igazából olyan sokkoló élmény volt, hogy egyáltalán semmi fájdalmat nem éreztem, csak azt láttam, hogy folyik a vérem. Természetesen a sürgősségin folytatódott a napom. Azért ez jó volt.

A harmadik fa az almafa, ami a kinti wc mellett van. Ez azért különleges, mert nagyon furán nőttek az ágai. Két ága teljesen vízszintesen nőtt, amin tökéletes tornagyakorlatokat lehet bemutatni. A rajta termő almát én nem szeretem, viszont a fán sokat ücsörögtem. Csak a leveli kicsik, és porosak, és amikor telement vele a ruhám, azt nem nagyon szerettem.

A negyedik pedig egy nagyszemű cseresznyefa, amit a nagypapámtól kaptam. Ez az egyetlen fa, amit valaha is kaptam. Imádom ezt a cseresznyét. Nem tudom pontosan, hogy mikor ültettük, szerintem középiskolás lehettem, szóval csak pár éve terem igazán, mert még eddig gyerek volt. A világon nincsen finomabb cseresznye annál, amit ő terem.

Természetesen vannak más fák is itthon, csak velük nem töltöttem olyan sok időt. De őket is szeretem. Például van egy mamutbarack fa, aminek a terméséből lehet a legfinomabb barackos gombócot készíteni. A szilvafát 2 évvel kellet kivágnom, mert szegény beteg lett. A ringló fát kb. 5 évvel ezelőtt vágtam ki, mert már ős is idős és beteg volt. Aztán van egy körtefa, amit szintén 2 évvel ezelőtt vágtam ki, mert az egyáltalán nem termett már semmit. Ja, meg van egy érdekes fa, ami eredetileg barack lenne, de tata beoltotta, mikor olyan 6 éves lehettem, így most a bal oldalán mandula nő, a jobb oldalán pedig barack. Annyira mókás, mintha félbevágnánk két embert, összeragasztanánk őket, és így is életképesek lennének. Aztán van még egy kis almafa, ami csupán pár almát szokott teremni, nagyon savanyú almákat, de ez még egy kicsi fa, talán majd pár év múlva belendül. Ja, és még van egy birsalma fa is, abból gyerekkoromban rengeteg birsalma sajtot csinált anya és mami, én pedig tonna számra ettem.

Tatáéknál irdatlan sok fa van, úgyhogy most azokkal való történeteimet már nem írom le, de ott is nagyon sok időt töltöttem.

Köszönöm fák, hogy szerettetek, igazán jó helyet biztosítottatok egy kislánynak.

S, hogy miért is írtam le mindezt? Azért mert az előbb olvastam egy cikket a fákról, amit mindjárt be is másolok ide.

"A fák gyógyereje:
Már a rómaiak, görögök és a kelta népek is ismerték a fák gyógyító energiáit, és nem kizárólag közvetve, gyümölcsök, virágok, fakérgek, különféle levelek formájában hasznosították, de rájöttek arra is, hogy közvetlenül az élő fákkal érintkezve jótékonyan befolyásolhatják az emberi szervezet energiaáramlását. Az ma már közismert tény, hogy ha az energiamező egyensúlya megbomlik, akkor a szervezet különféle betegségekkel válaszol, s amennyiben sikerül az energiaáramlást helyreállítani a tünetek elmúlnak és meggyógyulunk. Ebben lehetnek segítségünkre a fák, pontosabban a pozitív energiáik, amiket össze lehet kapcsolni az emberével.

A kúra első lépése, hogy „bemutatkozunk” a kiválasztott fának, vagyis tenyerünket hozzá érintjük a fatörzshöz. Azt mondják, hogy a hit fél gyógyulás, s ha még szeretet is társul hozzá, szinte biztos a siker. Úgy tartják, hogy a fák érzik, ha jóindulattal és békével közeledünk hozzájuk.

A fák energiaáramlása akkor jut át az emberi testbe, amikor kis terpeszbe állva háttal, teljes testtel nekitámaszkodunk a törzsnek, egyik kezünket magunk mellett, a másikat derékszögben felfelé tartjuk és igyekszünk a szép gondolatokat előtérbe helyezni. Mintegy 5 perc után megcseréljük a kezünket, majd pár perc után megfordulunk és elölről dőlünk neki a fának. Jó időben akár mezítlábasan ráállhatunk a fa gyökerére is.

A rövid kúra alatt felfrissülünk, energikusabbak leszünk, ami a fa gyógyító sugárzásának, a tiszta oxigéndús levegőnek, a relaxálásnak, netán mindezeknek együttesen köszönhető."