választás és döntés

Ma reggel talált meg a gondolat, hogy mennyire érdekes az, ahogyan egy választási helyzetben döntünk. Egy csomó befolyásoló tényező van, és minden döntésnek más-más a következménye, még akkor is, ha globálisan tekintve ugyanolyan, vagy nagyon hasonló végeredményt kapunk. De egy-egy döntés az adott pillanatban mégis máshogy hat ránk.

Ez a gondolat annak kapcsán merült fel bennem, hogy jövő héten indulok vissza Szófiába, utoljára szeptember 30-án voltam ott, mondjuk akkor csak nagyon rövid időre. Most viszont mivel 3 hónapról van szó, ezért muszáj volt lakást keresni. Alapjában véve erős meggyőződésem volt, hogy ugyanabba a városrészbe szeretnék visszamenni, ahol eddig is laktam. Aztán eltántorodtam ettől, majd inkább a központot lőttem be célomnak. Ezt követően megkeresett egy lány, aki külvárosi részen lakik, de azért nem túl messze a központtól, így sokáig ez a hely volt az esélyes. Aztán találtam egy szupi kis helyet Lyulinban, ahol eddig voltam, majd egyik barátnőm szólt, hogy van egy ismerőse, akinek egy ismerőse keres valakit a lakásába a központba. Szóval kicsit kacifántos úton, de végül a Vithosa bulvár mellett lesz a hadiszállásom. Érdekes, hogy mindegyik esetleges lakásban el tudtam volna képzelni magam, és nyilván mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Igazából nem gondoltam át részletekbe menőkig, hogy melyik miért lenne jó, de valahogyan úgy éreztem, hogy ez lesz a legjobb. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy az összes másik hellyel kapcsolatban volt valami negatív érzésem, ami nem feltétlenül az első pillanatban keletkezett, hanem ahogy próbáltam beleélni magam a helyzetbe, hogy ott vagyok, nem tetszett. Ezzel a lakással viszont semmi kivetnivalóm nincsen, szóval jó lesz.

Hétfőn elmegyek megvenni a buszjegyet (bár szívem szerint vonattal mennék, hogy tudjak aludni, de mivel elég rossz a csatlakozás - Belgrádban rendszeresen nem várja meg a Szófiai vonat a Budapestről érkezőt, ezért aztán ezt a lehetőséget kilőttem, repülőjárat pedig nincs). Hála az égnek megérkezett az a dokumentumom, ami szükséges ahhoz, hogy mehessek, de alá kell írni. Szóval lepostázzák, aláírom, visszaküldöm, és indulhatok is. Úgy vélem, hogy ez 1-2 nap alatt postán ideér köszönhetően Postás Pat-nek, így csütörtököt lőttem be magam indulási napnak, mert ekkor az utazás során, mint egy tér-idő kontinuumot átszelve lépek át egyszerre Magyarországról Bulgáriába, és ugyanakkor februárból márciusba. Király lesz. Szeretem azt, hogy valami fontos esemény hónapváltáskor, évszakváltáskor történik. Valahogyan ezeknek a dolgoknak van valami megmagyarázhatatlan varázsa.

Érdekes lesz pont a tavasz első napján munkába állni, és Baba Marta napon újra szófiaiként élni egy kicsit. Szóval remélem, hogy lesz csütörtökre jegy.

Már egy csomó dolgot kitaláltam, amiket szeretnék megvalósítani Szófiában. Például:
- Szeretnék megnézni legalább annyi filmet, mint ahány napot kint leszek. Nyilván elsősorban a nagyváros adta lehetőségeket használom ki, de filmek nélkül nem élhetek, ráadásul úgy is kell valami, amivel elalszok, de ha nem kéne dolgozni, akkor képes lennék napokig semmi más nem csinálni, csak filmeket nézni.
- A Szófia Film Fesztiválon el fogok menni megnézni a rövid filmeket, mert tavaly az összeset láttam, és bár tökéletesen idióta filmek, amelyek ráadásul olyan nyelven vannak, amit nem értek, de mégis van bennük valami.
- Fel kell másznom a Vithosa tetejére, hogy köszönjek a felhőknek.
- Ki fogok választani egy napot, amikor semmi mást nem csinálok majd, csak villamossal utazgatok körben a városban.
- Szeretnék venni egy rollert, és azzal fogok közlekedni, mókás lesz.
- Megkeresem a csöves bácsit, akivel mindig együtt etettem a galambokat, most már legalább tudok annyira bolgárul, hogy értelmesen beszélgessek vele.
- Valahol a városban ott kell hagynom a kézlejemet. Valahogyan ez elmaradt tavaly, de mivel utána már nem tervezem, hogy a jövőben újra Szófiában lakjak, ezért valahol ott kell hagynom egy nyomot, egy kőbe vésve, vagy valahová felfestve, felírva ... valahogyan.
- Elmegyek, és megkeresem Pacsit a kiskutyámat. Mivel a színe elég egyedi, ezért valószínűleg megtalálom, bár valószínűleg elég vad lett, mint a többi kóbor kutya, de azért én szeretném újra megsimogatni.
- Van egy csatorna, másik szerint kis patak vagy folyócska, ami átszeli a várost. Többször éreztem arra késztetést, hogy lemásszak a meredek betonfalon, le a vízhez. Ezt jó lenne megvalósítani.
- Annyi pizzát fogok megenni, amennyi csak belém fog férni, szeretem a sarki pizzás bácsi alkotásait.
- El fogok indulni gyalog, és annyi utcát végig fogok járni, amennyit csak tudok.

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de még úgy is lesznek mások, és majd úgy is beszámolok róla, hogy miket csináltam. :)