Azt hiszem, hogy egy kicsit aggódom. Nem tudom, hogy milyen lesz úgy dolgozni Bulgáriában, hogy egyáltalán nem fogom használni a magyar nyelvet. Persze korábban is angolul dolgoztam, de volt egy kis munkatársam, aki magyar szakon tanult, és bár soha nem beszéltünk magyarul, de valahogyan a tudat, hogy valaki tud az én anyanyelvemen beszélni, biztonságérzetet adott. Ráadásul minden héten egy napot az UKI-ban voltam, ahol meg csak magyarul beszéltem, szóval egyáltalán nem szakadtam el a magyarságtól. De most egy spanyol és egy bolgár lakótárssal, csupa bolgár munkatársakkal egészen más a helyzet. S ezt még az is tetézi, hogy gyakorlatilag minden magyar barátom haza költözött, Szandra, Dóri, Bori, Niki, Zsani, Laci. Bár ott van még Máté és Boldizsár, de azért azt nem állítanám, hogy velük túl sok időt töltöttem. Talán a megoldás az lesz a magyar nyelv hiányára, ha sokat meglátogatom az ukit.
Persze az is igaz, hogy amikor kimentem először Szófiába akkor az ég világon senkit nem ismertem ott, és egy csomó barátom lett. Azért az önkéntes közösség egy olyan világ, ami összekötött minket, így nagyon sok külföldi barátot szereztem. Most is úgy tervezem, hogy részt veszek a CVS életében, hogy ne szakadjak el tőlük sem. Ráadásul elég közel van az iroda, szóval biztosan sok időt fogok velük is tölteni. Úgy tervezem, hogy felveszem a kapcsolatot a bolgár NA-vel, hátha van magyar önkéntes Szófiában, vagy akárhol Bulgáriában, mert jó lenne velük találkozni. Na meg persze jó lenne EVS emberkékkel is találkozni, mert az mind csupa jó fej, akikkel érdemes időt tölteni.
Holnap lesz egy skype interjú, utána már csak a szerződést postázzák, és ahogy alá tudom írni, és küldöm vissza, akkor már indulhatok is. Szóval nem ártana elkezdeni csomagolni. Bár az elmúlt 2 évben gyakorlatilag bőröndből éltem, így a pakolás már elég jól megy. Ráadásul az igényeimet elég minimálisra csökkentettem, és megdöbbentő, hogy egyik pillanatról a másikra hogyan meg lehet változni. Korábban nem volt olyan hét, hogy ne vettem volna új ruhákat, az elmúlt két évben pedig összesen 5 ruhát vettem. Szófiában egy blúzt, és egy használt boltban egy farmert és egy rövidgatyát. Nyáron pedig egy másik blúzt és egy rövidnadrágot. Hát azt hiszem, hogy 2 év alatt ez igen jó teljesítmény. Ma már teljesen értelmetlennek érzem azt, hogy sok ruhát felhalmozzak, mert 5 pólóval, 3 nadrággal, 3 pulóverrel teljes mértékben el lehet boldogulni minden probléma nélkül. Amikor haza jöttem megdöbbentő volt 1,5 év után látni újra a régi ruháimat, de nem tudtam velük mit kezdeni, mert már annyira hozzászoktam ahhoz a pár darab ruhához, hogy itthon is ugyanazokat használom, és teljesen feleslegesnek érzem a többit.
A helyzet csak azért lesz más egy kicsit most, mert mégis csak egy irodában fogok dolgozni, ahol nem biztos hogy melegítő gatyában kéne lenni. Hát ez lesz a legnehezebb része. soha nem értettem, hogy miért jó kényelmetlen ruhában dolgozni. Nem leszek attól okosabb, előkelőbb, mert kosztümöt veszek magamra. A külsőt megváltoztathatja, de attól még én ugyanúgy fogok gondolkozni. Ha egyszer majd megnyitom a saját irodámat, akkor csakis tornacsukában, melegítőben, farmerben, és színes pólókban fogok dolgozni, és akkor majd senki nem szólhat semmit.
Na jó, megyek, és legalább elméletben elkezdek azon gondolkozni, hogy mit is kéne elpakolni, és esetleg mit kéne venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése