hamarosan elhagylak Szófia

Újabb jövőt várva

A jövő boldog vágya,

merő izgalom, 

kétségek és álmok árja

lengi be a percek hadát,

és már úgy mennék,

lépném át a jelen határt.

Lennék már máshol,

selyembe öltözve

törném 

a jövő kapuját

darabokra össze.

Szinte már széttép,

már nem hagy nyugodni,

a vágy, hogy már 

mennem kéne,

az újba fejest ugorni.

De van még pár nap,

és pár hosszú este.

Testem mintha többé 

velem már nem lenne.

Lelkem elszállt innen,

oh, mily helyeken jár,

csillámfényben játszik,

szivárványban úszkál.

Annyi sok újdonság, 

annyi élmény vár rám.

Megfelelek vagy sem?

Remélem, ezt várnám.

Kezemet kitárom,

arcom széllel szembe,

hatalmas világ,

újra tenyerembe.

A föld puha pora

lábam alatt suhan,

elindulok tova,

vár majd sziklák sora,

melyek évezredek óta

várnak reám,

s bízva bíznak benne,

elérek majd oda.

Feltekintek éjjel

csillagos mezőre.

Kérlek vigyázz reám,

életem őrzője.

Vigyázz tovább is rám,

vigyázz a testemre,

hadd maradjon még ez

lelkem földi helye.

Öleld át lelkem, 

simíts rá egy fátylat,

melytől majd nem éri

szívemet a bánat.

Őrizd meg bennem 

a parázsló szikrát,

lássak meg mindent, 

mit egy kisgyermek lát.

Add, hogy barátaim

arcát újra lássam,

vidámság ormait 

velük majd megmásszam.

Hagyd, hogy szabad legyek,

s fellegek közt szálljak,

s fellegek fellett majd

lassú táncot járjak.

Adj újabb leckéket,

melyből tanulhatok.

Segítsd tudásomat, 

mit tovább adhatok.

De ha már elég lesz,

ha már könnyem látod,

vigyél haza engem,

fogj, mint jó barátot,

s indulj velem haza

ne nézzünk majd hátra,

tudjak tovább állni,

egy újabb jövőt várva.

az utolsó hét...

Ó igen, elérkezett az utolsó hét is a maga varázsos érzéseivel, a búcsúzás közelségével, ugyanakkor még annyi új kalanddal, hogy nem is tudok arra gondolni, hogy 5 nap múlva már a vonaton ülök.

Nagyon szeretem azt, amikor csak új jönnek az új programok, és már napok távlatából is várom azt, hogy eljöjjön az a nap, amikor valami új, valami érdekes fog történni. Először azt hittem, hogy ez a hét olyan kis nyugodt lesz. Úgy gondoltam, hogy majd délutánonként szépen kitakarítom a lakást, kimosom a ruháimat, bepakolom a táskámat, sétálok még egyet a parkokban, hogy a kis lelkem el tudon köszönni mindenkitől és mindentől. Aztán ez nem teljesen így lesz a valóságban. Szombaton rendezik meg a Familatlont, ami egy remek családi rendezvény. Mivel nemzetközi önkénteseket kerestek a szervezők, ezért természetes módon az elsők között voltam, akik jelentkeztek. Így szombat reggel mennem kell megbeszélésre és eligazításra, utána pedig déltől este 6-ig a déli parkban leszünk, ahová várjuk a gyerekek és családok ezreit. Két évvel ezelőtt igazán remek program volt, gondolom idén is hasonlóan fog alakulni. 

Alig hogy végzek majd ott, máris a következő eseménybe csöppenek, ugyanis május 18-án van a múzeumok éjszakája, melynek keretén belül 30 múzeumot és kiállítást lehet majd meglátogatni. Gondolom nagy lesz a tömeg, de mindenképp szeretnék menni. Igazából egyetlen egy múzeum van, amit én szeretnék itt megnézni - hát persze az nincs benne a 30-ba sajnos. A facebook-on láttam, hogy a Vivacom önkénteseket keres, akik az egyes múzeumoknál majd pecsétet osztanak a látogatók számára, ugyanis lesz egy játék, melynek keretein belül, ha valaki 18:00 és 22:00 között leaglább 20 múzeumba ellátogat, és begyűjti a pecséteket, akkor értékes vivacom ajándékot kap. Először önkéntesnek akartam jelentkezni, de rájöttem, hogy akkor csak egy helyen lennék, és az nem lenne túl mókás. Bár engem a résztvevő múzeumok pont nem érdekelnek, viszont azt kihívásnak tekintem, hogy felkeressek 20 múzeumot 4 óra alatt. Azért Szófia nem olyan kicsi, szóval kell majd talpalni rendesen, főleg, hogy a déli parkból indulok. De megcsinálom, mert így szeretném, szóval beszerzem azt a 20 pecsétet valahogy. 

A természettudományi múzeumot már több, mint két éve szeretném megnézni. Tele van kitömött állatokkal, mamut csontvázzal, és mindenféle érdekes dologgal. Szóval elhatároztam, hogy addig nem megyek el Szófiából, amíg meg nem néztem. Mivel időhiánnyal küzdök, ezért kizárásos alapon a hazaindulásom napján lesz csak rá időm. Szóval ha a szombati nap fáradalmait kipihentem, akkor vasárnap reggel el fogok menni a természettudományi múzeumba, aztán majd kitakarítom a szobámat, hogy az eredeti tulajdonosa szép állapotban kapja vissza, és délután pedig engedve az út hívásának, elindulok haza, hogy elérjem az esti vonatot.

Szóval mivel a hétvégémet ilyen szépen betábláztam magamnak, így csütörtök délutánra hárul a pakolás, mivel pénteken szeretnék elköszönni mindenkitől. Ezen tervem alapján pedig csupán a mai és holnapi délutánom marad. Hát rettentően kevés idő, de most ezzel kell gazdálkodni.

Igazából örülök ennek a szoros hétvégének, mivel annyira várom már a szombatot, hogy nem érzem azt, hogy vasárnap már indulnom kell. 

Azt hiszem, hogy életem leghasznosabb három hónapját töltöttem most el Szófiában. Rájöttem, hogy mi akarok, és arra is, hogy hol szeretném azt. Magamon is meglepődve tapasztalom, hogy ha ma kérdeznének meg, akkor lehet, hogy már nem is akarnék a tengerre menni. Rájöttem, hogy mi az, amitől eddig tarottam, és már tudom, hogy hogyan győzzem le saját félelmeimet. Mindenképpen erősebb lettem, és valahogyan mintha világosabban látnám a jövőt. Az elkövetkezendő 4-5 hónap arra mindenképpen jó lesz, hogy megtervezzem a továbbiakat, és lássam, hogy tényleg sikerül-e terveimet úgy realizálni, ahogyan azt én szeretném. Örülök minden egyes új napnak, ami közelebb visz a jövőhöz. :)

öröm és boldogság van

Borzasztó módon el vagyok maradva azzal, hogy írjak ide bármit is, pedig rengeteg minden van, amit szeretnék veletek megosztani. Annyira élménydúsan telnek a napok, és sajnálok minden egyes pillanatot, amit elmulasztok, vagy azzal töltök, hogy a számítógép előtt ülök, éppen ezért igen nehezen tudom rávenni magam arra, hogy bármit is megfogalmazzak nektek. Másrészről pedig nem is igazán tudnám szavakban elmondani, és átadni nektek az élményeimet, ezért nem túl egyszerű.

A hat napos szünet alatt nagyon sok mindent csináltam, csak hogy címszavakban említsek pár dolgot:

- hegyet másztam, és azt hittem leszakad a lábam a sok sétától

- találtam az erdő közepében egy szellemkastélyt, amitől úgy megijedtem, mint még semmitől sem korábban

- rábukkantam Szófia leglepukkantabb szórakozó helyére

- eltévedtem, majd megkerültem

- lementem a tengerhez, voltam Burgaszban és Pomorie-ben

- Találkoztam Eszterrel és kicsi Martinkával, szedtünk medúzákat a tengerből

- utaztam éjszakai vonaton halál részeg cigány srácokkal, és csöves bácsival együtt, nagyon mókás volt, bármikor megismételném

- stoppoltam, most életembel először teljesen egyedül; nem biztos, hogy feltétlenül ez a legjobb megoldás, ha egyedül van az ember, de szerintem igazán mókás, és csak pozitív tapasztalatról tudok beszámolni. Azért nem ajánlom lányoknak, hogy egyedül stoppoljanak a Balkánon, ígérem, én sem csinálom sokat, nem kell aggódni.

- nagyon sok emberrel beszéltem bolgárul, és rettentő mód örülök magamnak, mert már szinte mindent értek, még akkor is, ha gyorsan beszélnek, és én is el tudok mondani mindent, amit szereték

- szereztem új barátokat

- vettem bolgár könyvet, hogy fejlesszem a tudásomat

- lebarnultam

- nagyon jól éreztem magam

Csupa jó dolgok történtek, és egyszerűen csak nagyon boldog vagyok, és borzasztóan szeretem az életemet

- Sokat beszélgettem a legjobb barátnőmmel, és bár a szívem egy része majd megszakad, hogy hamarosan elválunk, és nagyon sok ideig nem fogom látni, de boldog vagyok, amiért ilyen csodás ember az életem része.

- Sokat beszélgettem a kedvenc kis munkatársammal is, aki sokkal több, mint munkatárs, nagyon szeretem őt, és bízom benne, hogy attól, hogy nem dolgozunk együtt, még kapcsolatban maradunk; tudom, hogy ez már soha nem lesz olyan, mint most, és rossz lesz a mosolya nélkül kezdenem minden napot, de soha nem fogom elfelejteni őt, lelkem legszebb részében őrzöm a vele eltöltött minden pillanatot.

- Szófia nagy boldogságot hozott az életembe, mert találkoztam egy olyan sráccal, aki mellet nagyon jól érzem magam. Ugyanakkor borzasztó fájdalmas is az, hogy csupán 9 napot töltök itt el, elmegyek, ő pedi itt marad. Hogyan köthetnék valakit magamhoz azzal az élettel, amit én élek, és ide-oda mászkálok a világban. Ó, ha csak meglátom, ha a szemembe néz, ha hozzám ér... én vagyok a világon a legboldogabb és legszomorúbb egyszerre.

- Volt újra magyar néptánc, és egyszerűen annyira jó, hogy el sem lehet ezt mondani. Tudjátok, egy teljes órát végigröhögni jó társaságban egyszerűen felülmúlhatatlan. Nagyon örülök annak, hogy részt vettem ezeken az alkalmakon, és sajnálom, hogy ez volt számomra az utolsó, hiányozni fog a tánctanár bácsi, a lökött magyar bandás társak, az idióta bolgárok, akik olyan pancserek, amit én még sosem láttam, a sok nevetés, a vidámság, az egész légkör.

- Újra sok időt töltöttem a volt munkatársaimmal, mivel 3 új önkéntes érkezett hozzájuk:  egy spanyol srác, egy olasz lány, és egy magyar lány. Boldog vagyok, hogy újra velük voltam, és annak is örülök, hogy lett 3 új kis barátom. Szeretek velük lenni, és sajnálom, hogy nem lehetek itt velük több időt, és egyben irigykedem is kicsit, hiszen ők egy évet töltenek majd itt, nagyon jó lenne velük bandázni, és ezer kalandot átélni, de sajnos nem lehet.

- Találkoztam újra Borival, és Mojcával is. Velük majdnem egy időben voltam Szófiában, és mint sokan mások, ők is visszajöttek ide. Hát igen, aki egyszer megszereti a Balkánt, az már nem tud nélküle élni. 

- Szeretem a kis főnökömet, minden alkalommal egyre jobban, csodás ember. 

Nem tudom elmondani nektek, hogy mennyire jó itt nekem, mintha az életem színes labdák sokasága lenne, és mind körülöttem ugrál, minden annyira szép és jó. Attól, hogy sok embert szeretek itt, és engem is sokan szeretnek, valahogy a lelkem annyira jól érzi magát, nem tudom elmondani ezt az érzést, egyszerűen boldog vagyok.