Jajj, már tényleg olyan rendetlen vagyok, hogy kezdem szégyellni magam, csak valahogy sosem jut időm írni, pedig minden nap reggel elhatározom, hogy na majd most leírom, hogy mi is történt, aztán valahogy mindig csinálok valami mást. Hát bocsika :P
Na nézzük csak, mi is volt jó. Múlt héten csütörtökön építettem egy madárházat, vagyis inkább csak etető, de azért van benne egy hálószoba is egy kismadárnak, ha épp szeretne megpihenni. Bár még jó idő van, de azért kiraktam, meg vettem a boltban madáreleséget is, így már a bolgár kismadaraknak nem kell idegeskedniük, mert nem fognak télen éhen halni. Csak jó lenne, ha valaki megmondaná nekik, hogy Liulinban a 12 emelet magasságában keressék az élelmet. Remélem, hogy lesz egy-két kismadár, aki majd meglátogat. Lehet kéne csinálnom egy pici cipőt a cinegének, aki szomorkodik, mert nem tud elmenni a gonosz varjú miatt, aki nem varr neki cipőt. De hogy csináljak olyan picit?
Szombaton megtartottam a Nemzetközi Béke Napot a CVS irodában, szerintem tök jó volt. Játszottunk, beszélgettünk, és mind olyanok jöttek el, akik már amúgy is a bandás társaim voltak, így én igazán jól éreztem magam.
Vasárnap annyira nagyon nagyon király nap volt, hogy csak na. Reggel találkoztam a többiekkel az UKI-ból, és elkezdtünk kipakolni az Európai Nyelvek Napján. A rendezvény a Nemzeti Színház melletti téren volt, ahol minden nyelvnek volt egy sátra, vagyis két nyelv volt egy nagy sátorban együtt. Mi a franciákkal voltunk együtt, tök jót bandáztam velük. A Francia Intézet igazgatója Magyarországon tanult, középiskolába Pásztón járt. Meg összebandázkodtam egy csajszival is, aki meg csak két hete érkezett Bulgáriába, és itt tanít franciát. Aztán kb. egy óra elteltével jött a British Council egy dolgozója, hogy a magyar önkéntest keresi, mondtam neki, hogy akkor ne keresse tovább, mert megtalálta, és négyen (bolgár, lengyel, francia, magyar) dolgoztunk együtt önkéntesek, a gyerekeknek, felnőtteknek készített nyelvi keresztrejtvényeket kellett kijavítanunk, mindenféle cuccot kellett pakolászni, meg az emberkékkel beszélgetni, és annyira nagyon zsír volt. Rengeteg ember volt, és folyamatosan műsor volt a színpadon, mert minden nyelvnek volt fél órája, hogy előadja magát, és a magyar előadáson a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgató bácsijával én is fent voltam a színpadon, mert ő rövidke nyelvórát tartott, és segítettem neki tartani a plakátokat. Aztán mentem vissza az önkéntes bandás társaimhoz, de közben vissza-visszamentem a magyar sátorba is, és ott is ténykedtem, és annyira jó volt egész nap ott Szandrával és Nellivel, mert szeretem őket. Meg aztán jött Szvetli bácsi is, és itt volt a kutyája is, és kutyáztam, meg jött a felesége is, meg beszélgettem az igazgató bácsi feleségével, meg ott volt Kraszi is, aztán Júlia is a kislányával meg az anyukájával, és beszélgettem bolgárul emberekkel, meg jött néni, aki a magyar gulyás receptjét szerette volna, de ez már meghaladta bolgár tudásom szintjét. Aztán mikor véget ért az egész akkor szépen összepakoltunk, és útnak indultunk. De nagyon nagyon király volt. Meg kaptam pólót, pirosat, aminek a hátulján rajta van bolgárul, hogy "beszélek:" aztán az összes európai nyelv a saját nyelvén. Szóval én minden nyelven beszélek már :D a póló igazolja.
Na nézzük csak, mi is volt jó. Múlt héten csütörtökön építettem egy madárházat, vagyis inkább csak etető, de azért van benne egy hálószoba is egy kismadárnak, ha épp szeretne megpihenni. Bár még jó idő van, de azért kiraktam, meg vettem a boltban madáreleséget is, így már a bolgár kismadaraknak nem kell idegeskedniük, mert nem fognak télen éhen halni. Csak jó lenne, ha valaki megmondaná nekik, hogy Liulinban a 12 emelet magasságában keressék az élelmet. Remélem, hogy lesz egy-két kismadár, aki majd meglátogat. Lehet kéne csinálnom egy pici cipőt a cinegének, aki szomorkodik, mert nem tud elmenni a gonosz varjú miatt, aki nem varr neki cipőt. De hogy csináljak olyan picit?
Szombaton megtartottam a Nemzetközi Béke Napot a CVS irodában, szerintem tök jó volt. Játszottunk, beszélgettünk, és mind olyanok jöttek el, akik már amúgy is a bandás társaim voltak, így én igazán jól éreztem magam.
Vasárnap annyira nagyon nagyon király nap volt, hogy csak na. Reggel találkoztam a többiekkel az UKI-ból, és elkezdtünk kipakolni az Európai Nyelvek Napján. A rendezvény a Nemzeti Színház melletti téren volt, ahol minden nyelvnek volt egy sátra, vagyis két nyelv volt egy nagy sátorban együtt. Mi a franciákkal voltunk együtt, tök jót bandáztam velük. A Francia Intézet igazgatója Magyarországon tanult, középiskolába Pásztón járt. Meg összebandázkodtam egy csajszival is, aki meg csak két hete érkezett Bulgáriába, és itt tanít franciát. Aztán kb. egy óra elteltével jött a British Council egy dolgozója, hogy a magyar önkéntest keresi, mondtam neki, hogy akkor ne keresse tovább, mert megtalálta, és négyen (bolgár, lengyel, francia, magyar) dolgoztunk együtt önkéntesek, a gyerekeknek, felnőtteknek készített nyelvi keresztrejtvényeket kellett kijavítanunk, mindenféle cuccot kellett pakolászni, meg az emberkékkel beszélgetni, és annyira nagyon zsír volt. Rengeteg ember volt, és folyamatosan műsor volt a színpadon, mert minden nyelvnek volt fél órája, hogy előadja magát, és a magyar előadáson a szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgató bácsijával én is fent voltam a színpadon, mert ő rövidke nyelvórát tartott, és segítettem neki tartani a plakátokat. Aztán mentem vissza az önkéntes bandás társaimhoz, de közben vissza-visszamentem a magyar sátorba is, és ott is ténykedtem, és annyira jó volt egész nap ott Szandrával és Nellivel, mert szeretem őket. Meg aztán jött Szvetli bácsi is, és itt volt a kutyája is, és kutyáztam, meg jött a felesége is, meg beszélgettem az igazgató bácsi feleségével, meg ott volt Kraszi is, aztán Júlia is a kislányával meg az anyukájával, és beszélgettem bolgárul emberekkel, meg jött néni, aki a magyar gulyás receptjét szerette volna, de ez már meghaladta bolgár tudásom szintjét. Aztán mikor véget ért az egész akkor szépen összepakoltunk, és útnak indultunk. De nagyon nagyon király volt. Meg kaptam pólót, pirosat, aminek a hátulján rajta van bolgárul, hogy "beszélek:" aztán az összes európai nyelv a saját nyelvén. Szóval én minden nyelven beszélek már :D a póló igazolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése