Azt hiszem, hogy az, aki nem él külföldön soha nem éli át azt az érést, hogy milyen hazádtól elszakadva idegennek lenni egyedül (holott nem vagy egyedül). Aztán egyszer csak jön valaki, szintén a te országodból, és akárki is legyen, úgy érzed, hogy egymáshoz tartoztok, azonnal megkedveled, és utána összetartotok még akkor is, ha lehet a saját hazátokban soha nem lennétek barátok, és talán soha nem is találkoztatok volna, mert teljesen más életet éltek.
Csütörtökön magyar estet szerveztünk, jajj, nagyon jó volt. Egyrészt azért, mert jött Niki Lovec-ből, aki szintén egy magyar EVS önkéntes Bulgáriában, szerencsére a Magyar Intézeten keresztül megismertük egymást először csak neten, és utána végre most élőben is. Aztán nagyon jó volt, hogy sokan eljöttek, vagyis érdekli az embereket Magyarország, és ez igazán jó érzés. Eljött két magyar srác is, akiket eddig nem ismertem. Az egyikük itt volt önkéntes Szófiában, aztán itt ragadt, és egy német barátom ismerőse, mondtam neki, hogy hozza el a magyar srácot is, így találkozhattam még egy honfitárssal. A másik srác pedig két hete költözött ide Szegedről, mert a Frankofón Intézetben tanít franciát. Nagyon tök szupi, tök sokat beszélgettem vele, kedves srácnak tűnik, telefonszámot cseréltünk, remélem majd bandázunk párszor.
Négy napot együtt töltöttünk Nikivel, el tudjátok ezt képzelni mennyire nagyon jó volt végig magyarul beszélni, magyar ételeket főzni, lődörögni együtt. Csütörtökön az egész napot a Magyar Intézetben töltöttük, pénteken délutánig a várost jártuk, mert szerettük volna felkeresni azokat a magyar cégetek, amik Szófia központjában vannak, hátha van valami állásuk, de nem írtuk ki a címeket csak az utcaneveket, és így nem találtuk sajnos meg a helyeket, amiket kerestünk. Viszont megvan az e-mail elérhetőségük, így remélem, hogy Niki talál majd munkát magának és sikerül megvalósítania azt, amit szeretne. Aztán körbe jártuk a várost, elmentünk enni, majd pedig be az irodába, mert dolgozni kellett. Elkezdtem írni a féléves jelentésemet, majd hétfőn befejezem, olyan sokat kérdeznek benne. Aztán este elmentünk bároskodni, a Sziget-be, olyan kedves kis hely, tetszett igazán. Főztünk sajtos tésztát, és néztünk magyarul filmeket. Aztán eldöntöttünk, hogy szombaton elmegyünk kirándulni, mivel nagyon szép idő volt az elmúlt pár napban. Innen az ablakból látszik a Vithosa hegy, de az messze van, így úgy döntöttünk, hogy az előtte lévő dombokra megyünk, aminek a teteje szépen látszik. Szóval reggel belőttük, hogy nagyjából merre kell menni, és elindultunk torony iránt. A kóbor kutyáktól picit beszartunk, de aztán mentünk tovább, és elértünk oda, ahová szerettünk volna. A mellette lévő dombon pedig katonai hadgyakorlat volt, és egyfolytában lövöldöztek, szóval azt a részt elkerültük, mert úgy gondoltuk, hogy még egy jó néhány évet szeretnénk élni. Délután csináltunk Niki-Judit-féle rakott krumplit, ami nagyon finom lett, mert igazán ügyesek vagyunk, este pedig bementünk a városba. Ellődörögtünk pár helyre, és bementünk a Szent Vasárnap templomba, ahol épp pont volt valami izé, mise vagy nem tudom, hogy ortodoxéknál ezt hogy nevezik, de valami volt, és annyira szép volt. Elől a fehér ruhába öltözött pap bácsik csináltak valamit, hátul pedig annyira gyönyörűen énekelt egy férfi kar, amit talán még sosem hallottam. Nem vagyok vallásos, de valami nagyon jó érzés vett úrrá, tényleg nagyon jó volt ott, úgyhogy szerintem jövő héten szombaton is elmegyek oda. Aztán este főztünk tejbegrízt, amiről fogalmunk nem volt, hogy mennyi grízt kell beletenni, úgyhogy kicsit betont főztünk, de az ízén nem változtatott, nagyon jót alkottunk, szóval tejbegrízeztünk és filmet néztünk. A mai volt az uccsó nap együtt (egyenlőre, mert remélem, hogy még találkozunk). Megnéztük az X-Faktort és Keresztes Ildikó kiborulását, aztán tettünk még egy utolsó sétát, és mentünk a buszmegállóba. Nagyon jó négy nap volt, nagyon jó. :)
Csütörtökön magyar estet szerveztünk, jajj, nagyon jó volt. Egyrészt azért, mert jött Niki Lovec-ből, aki szintén egy magyar EVS önkéntes Bulgáriában, szerencsére a Magyar Intézeten keresztül megismertük egymást először csak neten, és utána végre most élőben is. Aztán nagyon jó volt, hogy sokan eljöttek, vagyis érdekli az embereket Magyarország, és ez igazán jó érzés. Eljött két magyar srác is, akiket eddig nem ismertem. Az egyikük itt volt önkéntes Szófiában, aztán itt ragadt, és egy német barátom ismerőse, mondtam neki, hogy hozza el a magyar srácot is, így találkozhattam még egy honfitárssal. A másik srác pedig két hete költözött ide Szegedről, mert a Frankofón Intézetben tanít franciát. Nagyon tök szupi, tök sokat beszélgettem vele, kedves srácnak tűnik, telefonszámot cseréltünk, remélem majd bandázunk párszor.
Négy napot együtt töltöttünk Nikivel, el tudjátok ezt képzelni mennyire nagyon jó volt végig magyarul beszélni, magyar ételeket főzni, lődörögni együtt. Csütörtökön az egész napot a Magyar Intézetben töltöttük, pénteken délutánig a várost jártuk, mert szerettük volna felkeresni azokat a magyar cégetek, amik Szófia központjában vannak, hátha van valami állásuk, de nem írtuk ki a címeket csak az utcaneveket, és így nem találtuk sajnos meg a helyeket, amiket kerestünk. Viszont megvan az e-mail elérhetőségük, így remélem, hogy Niki talál majd munkát magának és sikerül megvalósítania azt, amit szeretne. Aztán körbe jártuk a várost, elmentünk enni, majd pedig be az irodába, mert dolgozni kellett. Elkezdtem írni a féléves jelentésemet, majd hétfőn befejezem, olyan sokat kérdeznek benne. Aztán este elmentünk bároskodni, a Sziget-be, olyan kedves kis hely, tetszett igazán. Főztünk sajtos tésztát, és néztünk magyarul filmeket. Aztán eldöntöttünk, hogy szombaton elmegyünk kirándulni, mivel nagyon szép idő volt az elmúlt pár napban. Innen az ablakból látszik a Vithosa hegy, de az messze van, így úgy döntöttünk, hogy az előtte lévő dombokra megyünk, aminek a teteje szépen látszik. Szóval reggel belőttük, hogy nagyjából merre kell menni, és elindultunk torony iránt. A kóbor kutyáktól picit beszartunk, de aztán mentünk tovább, és elértünk oda, ahová szerettünk volna. A mellette lévő dombon pedig katonai hadgyakorlat volt, és egyfolytában lövöldöztek, szóval azt a részt elkerültük, mert úgy gondoltuk, hogy még egy jó néhány évet szeretnénk élni. Délután csináltunk Niki-Judit-féle rakott krumplit, ami nagyon finom lett, mert igazán ügyesek vagyunk, este pedig bementünk a városba. Ellődörögtünk pár helyre, és bementünk a Szent Vasárnap templomba, ahol épp pont volt valami izé, mise vagy nem tudom, hogy ortodoxéknál ezt hogy nevezik, de valami volt, és annyira szép volt. Elől a fehér ruhába öltözött pap bácsik csináltak valamit, hátul pedig annyira gyönyörűen énekelt egy férfi kar, amit talán még sosem hallottam. Nem vagyok vallásos, de valami nagyon jó érzés vett úrrá, tényleg nagyon jó volt ott, úgyhogy szerintem jövő héten szombaton is elmegyek oda. Aztán este főztünk tejbegrízt, amiről fogalmunk nem volt, hogy mennyi grízt kell beletenni, úgyhogy kicsit betont főztünk, de az ízén nem változtatott, nagyon jót alkottunk, szóval tejbegrízeztünk és filmet néztünk. A mai volt az uccsó nap együtt (egyenlőre, mert remélem, hogy még találkozunk). Megnéztük az X-Faktort és Keresztes Ildikó kiborulását, aztán tettünk még egy utolsó sétát, és mentünk a buszmegállóba. Nagyon jó négy nap volt, nagyon jó. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése