Azt hiszem nem tudom, hogy miért élek,

Honnan lehet azt tudni, hogy miért vagyok?

Honnan tudjátok, hogy milyen célt kell elérni?

Vagy csak egyszerűen örüljek, hogy vagyok?

Én szeretném tudni az emberi lét értelmét,

Tudni, hogy mi van előtte és utána.

Csak lődörgök a világban, s majd egyszer meghalok?

S látom a nagy kaput magam előtt kitárva?

Nem gondolnám, hogy csupán ennyi az egész.

Értelmet kell keresnem a lét mögött.

Kicsinyke pont vagyok a világ közepén,

De csak van oka annak, hogy a sors ide lökött.

Ti honnan tudjátok, hogy jó úton haladtok?

Honnan tudjátok, hogy mi a helyes?

Nem tudom, hogy merre kanyarog az utam.

Bennem a bizonytalanság érzése vegyes.

Annyira sok minden van, amit szeretnék.

Szeretném bejárni az egész világot.

Megismerni minden völgyet és hegyet,

Látni olyat, amit még senki nem látott.

De nem szeretném elhagyni soha a hazám,

Szeretnék mindig ott maradni veled.

Hogy csináljam egyszerre a kettőt?

Hogy csináljam, ha nem lehet?

Jó lesz az nekem, ha az Alföldön maradok?

Szeretnék ott lenni, mert hiányzik nagyon.

Vagy menjek a világba kalandot keresni?

S hazámat továbbra is magam mögött hagyom?

Ti honnan tudtátok, hogy mit kell tennetek?

Honnan tudtátok, hogy nem fogtok elesni?

Miért nem vagyok olyan mint más?

Miért kell nekem folyton új dolgot keresni?

Néha úgy érzem, hogy kicsit más vagyok,

Gyermeki lélekkel egy felnőtt testben.

Nem akarok felnőni mint más emberek,

Komorrá válni, hatalmasra, pénzéhesre.

Gyerek maradok örökké, mert így akarom.

Gyerek maradok, vidám és boldog.

Bármi is legyen a sors célja velem,

Örömmel várok minden dolgot!