Búcsúzom tőled UKI

Hogy tényleg utoljára voltam itt? Á dehogy. Egy kicsit sem éreztem szomorúságot ma, de nem azért, mert nem szeretlek Titeket, csak azért, mert számomra az UKI a boldog pillanatok háza, egy hely, ahol magyar lehetek olyan emberekkel, akiket szeretek. Nem éreztem mást, mint minden más csütörtökön, amikor délután kiléptem a nagy fehér ajtón. S most, mikor már haza értem, most is csak úgy érzem, hogy ma eljöttem, de jövő héten megyek vissza. Még itt vagytok mind karnyújtásnyira, s csupán egy nap van már itt, és mégsem érzem, hogy vége van. Nem érzem a búcsúzást, mert a szívem egy részét itt hagyom Szófiában. Már ide tartozom, egy darab belőlem örökké itt leszek veletek legyek akár bárhol is a földön. Emléketek bennem él, s a tőletek kapott szeretet sosem fog halványulni a lelkemben. Most úgy érzem, hogy nem szeretnék haza menni, mert itt nagyon jó nekem. Szeretlek benneteket, mert a barátaimmá váltatok, hiszen bármikor, amikor rátok gondolok boldog leszek, és mosoly ül az arcomra. Fura, hogy amikor elment Szandra, vagy Zsani, vagy Liudas, vagy Ben akkor sokkal szomorúbb voltam, pedig akkor csak egy-egy embert veszítettem el. Most meg hirtelen mindenkit, de ezt csak akkor fogom érezni, mikor már Magyarországon leszek. Azért érdekes az, hogy eljöttem ide, senkit nem ismertem, soha nem jártam előtte Szófiában, mégsem aggódtam miatta, hogy ide jövök, mert tudtam, és éreztem, hogy jó lesz itt nekem. Ez teljes mértékben beigazolódott. Itt csupa jó dolgok történtek, nagyon sok új barátom lett, rengeteg olyan dolgot kipróbálhattam, amit korábban nem. Nyilván nem tudok minden emléket a fejemben tartani, éppen ezért nagyon jó, hogy elkezdtem írni ezt a blogot, mert évtizedek múlva biztos jó lesz visszanézni, hogy mik is történtek velem. Ugyanakkor azokat a dolgokat, amik fontosak voltak számomra, sosem fogom elfeledni. Mindig emlékezni fogok arra, hogy Nelli milyen kedves és aranyos. Szvetli bácsit nagypapámként szeretem, s történetei mindig velem maradnak. Györgyi olyan, mint az anyukám, ő tud mindent, és bármikor lehet hozzá segítségért fordulni. De persze az UKI legjobb része Dóri, mert bár a többieket is szeretem, azért mégis csak Dóri áll hozzám legközelebb. Kevés olyan barátom van, aki mindig olyan jókedvű, aranyos, cuki mint ő.
Semmiképp nem a mai volt az utolsó napom veletek, hamarosan visszatérek, mert szeretlek Titeket!