Csupán 2 óra, és indulnom kell. Egyrészt várom persze, mert minden új lesz, kalandos, napsugaras, pörgős. De azért egy kicsit rossz újra elmenni, csak egy nagyon picit. 25 napot voltam itthon, és azért ez elég hosszú ahhoz, hogy újra szeressek itt lenni. Azt leszámítva, hogy az allergiától majd megpusztulok, azért nagyon jó volt ez a pár nap. Újra találkozni mindenkivel, a végtelenségig ökörködni Brigivel és Robival, az ágyamban aludni, anya finom ételeit enni, biciklizni a Tisza gáton, kutyát sétáltatni a Kurca parton, meglátogatni a volt munkahelyeimet, beszélgetni a barátokkal, közös ebédek a rokonokkal. De közel sincs olyan érzésem, mint karácsony után. Most valószínűleg azért, mert ismeretlen helyre megyek, és még számomra is megmagyarázhatatlan okból valamiért mindig is vonzott az új, a nehéz, a kihívásokkal teli. Bár találkoztam a leendő munkatársaimmal, de nem ismerem őket, soha nem voltam még a Naposparton, nem dogoztam olyan területen, amit most majd ki fogok próbálni. Szóval jó lesz, kalandos, új, ahol új dolgokat tanulok majd. Most indulok a 13:15-ös busszal Budapest Népligetre, onnan átmetrózok a Deák-térre, onnan be kell mennem a Robinson irodába a Sas utcába, hogy felvegyek pár motyót, ekkor találkozok egyik kis munkatársammal, akivel majd együtt megyünk a reptérre, és 20:15-kor felszáll a gépem, ami Szófiában landol 22:30-kor (azért ilyen sok, mert közben órát állítunk). Arról viszont halvány fogalmam nincs, hogy hogyan és mikor megyünk Szófiából tovább, szóval ezt még délután jó lenne az irodában tisztázni. Pontosan nem tudom még, hogy hol fogok lakni, meg ilyenek, de gondolom délután majd többet tudok. Hamarosan újra írok, de akkor már ismét a drága Bulgáriából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése