hazatérés

Bár fizikailag haza jöttem Szentesre, de lelkileg nem nagyon vagyok itt. Még egy napja sincs, hogy itt vagyok, és elképeszető, hogy még ott vagyok az egyik percben, aztán repülünk egy órát, de órát is állítunk, vagyis szinte ugyanabban az időben már Budapesten vagyok. Mivel drága jó keresztapukám és keresztanyukám eljött értem kocsival, ezért gyorsan hazaértünk. Aztán persze még este gyorsan elő kellett szedni a játékokat, mert a két kicsi már szinte reszketve várta az ajándékokat. Jajj olyan nagyon cukik, mikor megkapták a halom cuccot, pattogtak örömükben, visongtak, éjfélig játszottunk. Aztán reggel hatkor már keltünk, és jöttek az ágyamba, és olyan jó úgy felkelni, hogy manólábúak csattognak be a szobába megölelgetni. Annyira jó, hogy ők a testvéreim. Ma egész nap együtt voltunk, mentünk nagymamámhoz, nagynénémhez, szomszéd nénihez, kutyát sétáltatni, Kurca parton ökörködni, aztán este én fektettem le őket, és ekkor Brigi adott egy levelet, amiben ez állt:
"Olyan jó, hogy most már hazajöttél hozzám, és mindig együtt fogunk bandázni itt is, és Szófiában is, és ezután olyan lesz az életem, mintha a mennyországban lennék."  

Kaphat valaki ennél szebbet, édes kis tündér! Csak és kizárólag miattuk rossz távol lenni Szentestől. Sajnálok mindegy egyes percet, amit elmulasztok az életükből. Velük minden egyes perc csupa öröm és boldogság.
 

Ja, és valami, ami nagyon fontos, de majd akkor írok róla, ha tényleg sikerül, amiben nagyon-nagyon bízok, és ez olyan valamit jelentene, ami miatt folytatnám a blog írását. ;) Most ezt nagyon szeretném, és ha az angyalok is úgy gondolják, akkor sikerülni is fog.