2011 Nyár

Itthagytál Nyár ...

 Kereslek, de nem talállak,
Színes levelek között várlak.
Elmentél és nem köszöntél,
Az éj folyamán csak elszöktél.

Még szerettem volna veled
Eltölteni néhány hetet.
Olyan jó volt veled lenni,
Reggel napsugárral kelni.

Hová lettél? Miért mentél el?
Felém többé már nem nézel?
Miért hagytál el? Szerettelek.
Minden percet élveztem veled.

Szeretlek nyár, mert kedves voltál,
Nekem a világból oly sokat adtál.
Itt voltál velem, és segítettél nekem
Veled csodás volt az életem.

Amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan el is mentél. Soha előtted nem volt még ilyen, és már soha többé nem is lesz. Szerettelek nyár, nagyon szerettelek, de tegnap éjfélkor hirtelen itthagytál. Kicsit szomorú vagyok emiatt, mert talán jobban kellett volna figyelnem rád, de olyan sok minden történt ezalatt a három hónap alatt, és csak remélni tudom, hogy az emlékemben örökre megmaradsz. Voltam nagyon boldog, sokat nevettem, és sok szeretet kaptam az új barátaimtól. Voltam szomorú is, és igen, volt olyan, hogy sírtam is kicsit. De azt hiszem, hogy életem legjobb nyara voltál.
Június elsejével kezdődtél, de még milyen kezdet volt... úúú együtt énekelntem Rossi-val és Krasimir-ral az UKI-ban a gyereknapon. Nyár, ennél jobb kezdetet nem is adhattál volna nekem. Bárcsak visszaugorhatnék oda, annyira de nagyon jó lenne, még egyszer újra átélni veled a három hónapot. Nagyon szeretném még egyszer ezt a három hónapot ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal a barátokkal. Aztán következett a kétnapos zenei fesztivál, és annyira jó volt. Imádtam az UKI-ban töltött napokat, ha beszélgettem Nellivel, Szandrával, vagy ha játszhattam a zongorán. Imádtam azokat a napokat, amikor találkoztam Rossi-val, ezek voltak a legjobb napok, a legeslegjobbak. Elkezdtem énekelni a kórusban, és szeretem a kispajtásaimat.
Aztán eljött a július végre a gyönyörű nyári napok, már nem volt olyan sok eső, és beköszöntött az igazi meleg. Laska lett a mentorom, és nagyon szeretem őt, olyan jó vele bandukolni a városban, és beszélgetni órákon át. Ekkor felfedeztem új részeket, és együtt lődörögtem az énnekkari pajtásokkal. Mentünk mindenféle koncertekre, éjszaka hőzöngtünk, voltunk fesztiválozni, és operában is, és szinte minden este volt valamilyen program. Aztán sajnos Rossi elment Brüsszelbe, és akkor nagyon szomorú voltam, ez volt az egyetlen, mikor sírtam is. Anne is hazament Németországba, de lett helyette új lakótársam, Lera, akivel azóta tök jóban lettünk, és együtt bandázunk sokat.
Augusztus közép-Bulgáriában kezdődött, és nagyon jó volt Luidas, Ben és Ferhan társaságában, az ökörködésekkel, a borozgatással, az éjszakai hegymászással. Aztán folytatódott Szófiában, a Vitosha hegyen a barátokkal, majd pedig Budapest, Szentes, Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged következett. Találkoztam otthon mindenkivel, aki fontos, és jó volt otthon lenni, de jó itt is. És egyszer csak tegnap este vége lett mindennek, és már szeptemberre ébredtünk. Szerettelek nyár, nagyon szerettelek. Az volt a legjobb, hogy nagyon sok olyan emberrel találkoztam, akiket szeretek, és azt hiszem ők is szeretnek engem. A legjobb része a nyárnak, hogy új barátokat leltem, akik már a szívemben élnek. Rossi, Laska, Snezhi, Mira, Teddy, Nelli, Szandra, Zsani, Boris, Diana, másik Diana, Luidas, Ben, Ferhan, Gustav, Szvetlo, Szvetli, Kraszimir, Kraszi, Deszi, Veszi, Paulina - SZERETLEK BENNETEKET!
De elmentél nyár, és máris hiányzol, mert elmúlt valami, amit már nem tudok visszahozni. Te voltál a legjobb nyár, sosem foglak elfeledni.

Aztán ma reggel elkezdődtél 2011 ősz, és mennyire jó kezdet volt. Bár eleve csak jó lehet, ha a Magyar Intézetbe megyek. Esküszöm, jobb ott, mint bárhol máshol. Beléptem az ajtón, és a portás bácsi tele vigyorral fogadott, hogy milyen jó, hogy újra itt vagyok, de most már ne menjek ám el sehová sem. Mondtam neki, hogy holnap indulok Törökországba, de mondta, hogy siessek ám vissza, mert hiányzoni fogok neki. Aztán mondta, hogy írni fog az EU-nak, hogy a projektemet hosszabbítsák meg, mert egy év nem elég idő, és amúgy is ilyen lányt nem engedünk el sehová sem, mert Bulgáriának szüksége van rám. Hát jó érzés ám ilyeneket hallani. Aztán mentem fel a lépcsőn, hogy megkérdezzem Nellit vagy Szandrát, hogy mi lesz ma a dolgom, és a folyosón jött szembe velem az igazgató bácsi, és teljesen felvidult, azt mondta, hogy ma nagyon jó napja lesz, mert találkozott velem, és látta a mosolyomat, és ezért már csak jó napja lehet. Aztán mentem Nelli-hez és ő is úgy örül, és úr isten, nagyon szeretem őket, nagyon nagyon, és beszélgettünk meg minden, aztán átjött Szandra is, és ő is mondta, hogy tök jó, hogy megint ott vagyok, és úúgy szeretem őt is. ÁÁÁ nagyon király volt, csak aztán nem tudtam egész nap ott maradni, mert hívott Lera, hogy menjünk megvenni a vonatjegyet Isztambulba, és nagyon kora délután otthagytam őket, de jövő héten újra találkozok velük, és ez a tudat már magában is annyira jó, mert SZERETEM a Magyar Intézetet, és az ott dolgozó embereket!!! Szóval köszönöm ősz, hogy ilyen jó kezdetet adtál nekem, szeretlek téged is ősz!