Szép világ

Messze száll a képzeleted,

Hol virágzik a kék virág.

Ott nem kell senkinek megfelelned,

Ez egy szabad, szép világ.

Nem néz rád majd furán senki

Csak azért, mert nem vagy átlag.

Nem kell soha másnak lenni,

Hiszen önmagad, nem más vagy.

Ilyen világot szeretnék,

Ahol mindenkit elfogadnak.

Ott csak jó dolgokat tennénk,

Mert nem számítana, hogy ki vagy.

Barát lenne a szegény és gazdag,

Együtt játszana felnőtt és gyerek.

Lenne családja minden árvának,

Szeretném megkersni ezt a helyet.

Ott nem számítana a bőröd színe,

Vagy az, hogy milyen okos vagy.

Mert lenne mindenkinek hite,

Érezné mindenki, hogy fontos vagy.

Nem kellene másnak lenned,

Azért mert vakon születtél.

Nem kellene soha éhezned,

Mert kitaszított lettél.

Soha nem kéne attól félned,

Hogy egyszer egyedül leszel.

Mert körülötted barátok élnének,

Velük mindig bolgod leszel.

A ’hátrányos helyzetű’ nem lenne más,

Egyenlő eséllyel élnénk.

Az emberek támogatnák egymást.

Segítenének, ha segítséget kérnénk.

Nem ítélne el senki,

Inkább megismerne.

Nem gátolna téged semmi,

Az élet érted lenne.

Van pár ember, aki így gondolja,

Van pár, de nagyon kevés.

Mert a többség nem így látja,

Önző énüket legyőzni nehéz.

De előbb-utóbb rájön mindenki,

Hogy mi az ,ami fontos az életben.

Nem a vagyon, a karrier, drága kocsi.

Hanem az, amit másokért tettem.

Mert biztos vissza nézel egyszer,

Áttekinted az életed.

S ráddöbbensz, hogy semmit nem tettem.

Minek éltem ezt az életet?

Sokfélék vagyunk, és más mindenki,

De mindenkiben rejlenek értékek.

Próbáld meg ezeket jó célra használni,

Fejleszd a benned rejlő énképet!

Csak egy kicsit kéne mindenkinek

Mások felé fordulni.

Egyszer kéne kinyitni a szíved,

Utána könnyebb lenne boldogulni.

Milyen szép lenne ilyen világban élni,

Hinnénk a boldogság létében.

Egyenlő lenne minden és mindenki,

Szeretetben és békében.