Jó barátom, az éjjel veled álmodtam.
Zöld kabátban szaladtál felém álmomban.
A nagy városba egy hideg napon érkeztél.
Nem mondtál semmit, semmit nem is kérdeztél.
Átölelted a barátod, és a szemed könnyezett.
Próbáltam letörölni arcodról a csillogó könnyeket.
Azt mondtad, itt maradsz, nem akarsz többé elmenni.
Nem akarsz máshol, idegen helyen létezni.
Örülnék, nagyon örülnék, ha így lenne.
De a te utad most máshol van kikövezve.
Álmomban együtt töltöttünk egy napot.
Nem számított mit csinálunk, nem számított hol vagyok.
Újra itt voltál, újra láttam az arcodat.
Újra átöleltelek, újra hallottam hangodat.
Szeretlek nagyon, s talán most innen messze vagy,
De a lelkemben élsz, a barátság érzése soha el nem hagy.
Túl a földi léten, a csodák kapujában,
Megtaláljuk egymást az álmok országában.
Nem számít a távolság, nem számít, hol élek.
Éjszakánként láthatlak, éjszaka elérlek.
Együtt leszünk egy szép napon, újra együtt leszünk.
Addig pedig álmainkban találjuk meg a helyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése