Annyira nagyon szeretem a lányokat a bolgár kórusban. Lehet nem is azért szeretek énnekkarra járni, mert énekelünk. Igazából csak három dal van, amit én rendesen tudok, a többiből csak gagyarászok valamit, vagy semmi :) mert nehéz ám hirtelen ennyi új dalt idegen nyelven megtanulni. Ha próba előtt van időnk, akkor beülünk egy kis kávézóba, és rákészülünk a próbára, de próba után mindig van időnk, és akkor órákon keresztül együtt bandázunk. Van egy kis hatos csapatunk, vagy van, amikor csak öten vagyunk, elmegyünk valahová, és ökörködünk. Istenem, komolyan, mintha 10 évesek lennénk. Annyit röhögtünk tegnap, olyan kis bolondok, annyira jó érzés velük lenni, és olyan nagyon jó, hogy befogadtak maguk közé, és soha nem hagynak ki semmi jóból. Tegnap este hatan mentünk el, és úgy rendetlenkedtünk, hogy az étteremben már mindenki minket nézett, utána elkezdtünk röhögni, már mindegy volt min, mindenen nevettünk, és már az összes ember elkezdett rajtunk nevetni, de már akkor nem tudtuk abbahagyni. De nem baj, ott már ismernek minket, és nem zavarnak el bennünket. Vaszela ment haza nem sokkal később, mert neki van egy pici lánya, úgyhogy nem maradt sokáig velünk. Vigyori és Tina elmentek fél 11 körül, és még akkor Desziszlávával és Veszelinával ott maradtunk, és nagyon jó volt. Veszi nem tud angolul, vagy tud, csak nagyon kicsit, és nem szeret angolul beszélni, ezért ő nagyon sokat szokott nekem segíteni, mert minden nap tanít bolgárul. Bár az is igaz, hogy sok minden nem marad meg a fejemben már esténként, de azért tök jó, hogy bolgárul beszélgetünk. Ők is Lyulinban laknak, úgyhogy együtt szoktunk hazamenni a metróval. Olyan jól elvoltunk, hogy majdnem lekéstük az utolsó metrót, ami fél 12-kor jön. Csak pár percünk volt, de ügyesek voltunk, és elkaptuk a metrót. Éjfél után értem haza, de akkor meg nem voltam álmos, mert tisztára fel voltam boldogulva, olyan jó volt velük bandázni. Ma este Laszkával bandázok, úúú zsír lesz, aztán holnap és csütörtökön a kórusból a csajokkal, pénteken pedig Zsaniékkal tartunk almabor partit. Annyira király, hogy ezen a héten végig lesz valami. Szombaton koncertre megyek, vasárnap meg elmegyünk hegyet mászni a Vithosa-ra. Aztán már csak két nap, és indulok haza Szentesre. Aztán visszajövök, itt leszek négy napot, és már indulok is Törökországba!!! Utána visszajövök két hétre, és már megyek is a tengerpartra nyaralni!!! Istenem, de szeretem az életem.
Jajj, meg tegnap még Kalinával is találkoztam. Na ez aztán tényleg a véletlen szerencse volt. 2010-ben együtt voltunk egy nemzetközi képzésen, aztán facebook-on tartottuk a kapcsolatot. Ő bolgár, de Hollandiában tanult, aztán most jött haza Bulgáriába, pár napot volt Szófiában, csak pont úgy alakultak a dolgaink, hogy nem tudtunk találkozni, csak telefonon beszélgettünk. Utána ő ment egy másik városba a családjához, és most meg mikor visszajött Szófiába, és tudtunk volna találkozni, én mentem el Koprivstitsaba. Szóval csak üzeneteken keresztül megbeszéltük, hogy sajnos nem tudunk találkozni, mert holnap már indul Amerikába egy évre. Éééés képzeljétek el, hogy tegnap leszálltam a metróról, és indultam a kóruspróbára, megyek át az úttesten, és ott állt az út másik oldalán. Én először fel sem ismertem, mert más volt a frizurája. Csak néz rám, és sikkongat, hogy „Judit, te vagy az?” és úúú de milyen király volt. Szófia nagyon nagy város, és mégis ismerősökkel fut össze az ember. ÁÁÁ nagyon király volt, úgyhogy szerencsére még volt kis időm próba előtt, úgyhogy tudtunk beszélgetni, és megölelgettük egymást. Szeretem Kalinát, aranyos csajszi.
 | |
| Diana-val vasárnap a kézműves Szófia napon. |
Tegnap megvettem a jegyemet Magyarországra teljesen egyedül, csak bolgár nyelvet használva. Szerettem volna a mentorommal menni, mert fogalmam nem volt, hogy merre van a buszmegálló, és hol, hogyan tudom megvenni a jegyemet. Mondjuk pénzem sem volt, de elkérem az augusztusi kajapénzt, amit szerencsére ide is adtak, így megvan a jegyem, (még szerencse, hogy megyek haza, mert ennivalóra már nincs pénzem). A maradék levát el kell tennem, mert szeptemberben valahogy el kell jutnom Törökországba, úgyhogy most elkezdjük a margarinos kenyér avagy spóroljunk az ételen szakaszt. Na szóval hívtam a mentoromat, és úgy volt, hogy együtt megyünk, csakhát aztán néztem a neten, hogy már csak 5 hely van a buszon. Úgyhogy fel akartam hívni, hogy minél hamarabb szeretnék kimenni megvenni a jegyet, de nem vette fel a telefont, úgyhogy ha a világ nem segít nekem, hát nekem kell segítenem magamon. Szóval első probléma az volt, hogy megtaláljam a buszmegállót. Mariana segített, hogy keressem meg a 7-es villamost itt a központban, és azzal kell mennem. Na jó, de meddig? Aztán szerencsére láttam a nagy feliratot, hogy központi buszmegálló, vagy valami ilyesmi. Aha csakhogy leszálltam és bazi nagy épületek minden felé. Az egyik a vasútállomás, a másik a buszmegálló. Szerintetek a buszmegállóban kell jegyet venni? A logikus válasz igen lenne, de ez a balkán :) szóval nem ott kell. A vasútállomás oldalában van egy tér, amin megállnak a nemzetközi járatok. Aluljáró, felüljáró, mozgólépcső, labirintus... de megtaláltam a nemzetközi buszokat. De jegypénztár sehol nincs ám. Miért? Mert itt úgy van, hogy minden egyes társaságnak külön kis bódéja van. Nem tudm mennyi, de kb. 50-60 pavilon van ott, olyan, mint egy kis piac. Na oké, emlékeztem, hogy egy bolgár társasággal jöttem, Group valami. Szóval ezt kéne kersnem. Bóklásztam egy pár percet, de aztán végre megtaláltam. Köszöntem, szépen bolgárul, és megkérdeztem a hölgyet, hogy tud-e angolul beszélni. Azt hiszem mindenki sejti, hogy mi volt a válasz? Hát persze, hogy nem tudott angolul. Hát jó, ha bolgárul, akkor bolgárul. De mindent el tudtam neki magyarázni, hová megyek, melyik nap, mikor jövök vissza. Aztán arról is beszélgettünk, hogy mit csinálok itt, miért vagyok Szófiában, és azt mondta a néni, hogy nagyon szépen beszélek bolgárul. –Hát igen, nagyon ügyesnek születtem :P meg persze szerénynek is. De azért tényleg jó érzés volt, hogy sikerült egyedül elintéznem. Úgy szeretem, ha bolgárul tudok intézkedni. Szóval augusztus 17-én reggel 8-kor indulok Szentesre, 18-án délelőtt érkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése