Három nap, és elindulok Magyarországra. Persze, most örülhetnék nagyon, hogy újra látom a barátaimat, a családomat, de közben valahol félek is tőle egy kicsit. Hogy miért? Mert beszéltem pár barátommal, akik hasonló cipőben járnak mint én, és mindenki azt mondja, hogy nagyon nehéz visszajönni az otthonodból újra egy idegen országba. Mert mikor még először jön az ember, akkor még mindenki tele izgalommal, hogy nekivágjunk valami újnak, valami ismeretlennek. De hónapok múlva már pontosan tudjuk, hogy mi vár ránk. Akkorra már mindenki megtapasztalja a honvágyat, és bármennyire is csodás lehet az élet bárhol, de attól még a szívünk igen is magyar marad. Nekem a legjobb az első 2 és fél, 3 hónap volt - az az időszak, amikor Rossi itt volt Szófiában. Olyan nagyon jó volt ha együtt bandáztunk, ha énekeltünk, ha beszélgettünk, vagy bármi, csak pusztán, hogy itt volt. Miután elment, akkor volt két hét, mikor nem nagyon szerettem itt lenni, de szerencsére lettek új bandás társaim, és minden este lődörögtem valakivel valamerre, ami jó. Ők is a barátaim, de őket nem szeretem úgy, mint a legjobb barátaimat. Most nem érzem azt, hogy lenne bárki is, aki vigyáz rám, már nem beszélget senki úgy velem, mint Rossi, már nem aggódig senki úgy értem, mint az anyukám. Nehéz azt elfogadni, hogy most másik országban él, és olyan nagyon messze van. Bár nagyon örülök neki, hogy megismertem, és sok időt együtt töltöttünk, és egy ilyen csodás embert ismerhetek. De nagyon hiányzik, és ez az érzés, amikor egy barát hiányzik pont olyan, mint a honvágy. Ez olyan, amit nem tudsz magadból elküldeni, csak néha nem érzed, mert ha van sok elfoglaltságod, akkor nincs időd arra, hogy az érzéseidre figyelj. De folyamatosan benned van, és egy barátod, vagy a hazád hiányát semmi nem tudja elmulasztani csak az, ha találkoztok. Szeretlek Rossi!
Ha haza megyek, és újra találkozok mindenkivel biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz őket újra elhagyni. Az énekkarból a csajokat nagyon szeretem, ők nagyon fontosak. Közéjük tartozni, velük bandázni, szeretni őket, és általuk szeretve lenni nagyon csodás érzés, a lehető legjobb a világon. Amikor eljöttem Szentesről ők voltak azok, akiket a legnehezebb volt otthagyni. Szeretlek Terike, Erika, másik Erika, Nóra, Ági!
Eddig nem akartam haza menni, nem is nagyon gondoltam rá, és most, hogy ennyire közel van már, most olyan fura érzés. Persze várom már, hogy ott legyek, és annyira jó lesz megölelgetni Tündérbogyót és Csigát! Nekem vannak a legdrágább kistesóim! A nagymamám már nagyon vár, olyan cuki, mikor mondtam neki, hogy megvettem a jegyet, azóta számolgatja a napokat, hogy mikor láthat már újra megint. Most, hogy már mindjárt otthon vagyok, most megint úgy érzem, hogy a szentesi barátok a legfontosabbak, most őket szeretem legjobban, és már nem is érdekel annyira, hogy itt bandázzak ezalatt a pár nap alatt valakivel, most olyan, mintha már nem is szeretném annyira a bolgár barátaimat, és ez fura, mert pedig nagyon szeretem őket. Csak olyan, mintha lenne két része a lelkemnek, egyik az otthoni, a másik meg az új, amit Bulgária fejlesztett ki, és most az otthoni működne.
Tegnap Cider és Bowling party volt. Jóóó volt nagyon! Először mentem Zsaniékhoz, ahol Boris csinált nekünk nagyon finom vacsit, és többféle cider-t ittunk. Utána pedig átmentünk a Mega Bowling Club-ba. Nagggyon király volt! Szeretek bowling-ozni, nagyon!
Holnap reggel indulunk hegyet mászni a Vithosa-ra. Eredetileg Laska-val terveztem, hogy megyek majd valamikor, de ő elment Angliába meglátogatni a bátyját, úgyhogy most Lera-val (amerikai lakótárs), Ioana-val (román csajszi), és Teddy-vel (nagyfőnök a szervezetnél) megyünk. Majd csinálok képeket, hogy dokumentálni tudja számotokra is. Biztos jó lesz, remélem az idő is szép lesz. De már beszéltem Laska-val (mentorom) és Diana-val (ifjúsági csere képzésen találkoztunk) hogy majd az ősszel is megyünk hegyet mászni. Laska-t szeretem nagyon, olyan jó, hogy ő a mentorom. Mert nem csak megkérdezi, hogy mi van velem, hogy érzem magam, van-e valami bajom, hanem ő is megosztja velem az életét, az érzéseit. Szeretek vele beszélgetni, szeretek vele sétálgatni a városban.
Ha haza megyek, és újra találkozok mindenkivel biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz őket újra elhagyni. Az énekkarból a csajokat nagyon szeretem, ők nagyon fontosak. Közéjük tartozni, velük bandázni, szeretni őket, és általuk szeretve lenni nagyon csodás érzés, a lehető legjobb a világon. Amikor eljöttem Szentesről ők voltak azok, akiket a legnehezebb volt otthagyni. Szeretlek Terike, Erika, másik Erika, Nóra, Ági!
Eddig nem akartam haza menni, nem is nagyon gondoltam rá, és most, hogy ennyire közel van már, most olyan fura érzés. Persze várom már, hogy ott legyek, és annyira jó lesz megölelgetni Tündérbogyót és Csigát! Nekem vannak a legdrágább kistesóim! A nagymamám már nagyon vár, olyan cuki, mikor mondtam neki, hogy megvettem a jegyet, azóta számolgatja a napokat, hogy mikor láthat már újra megint. Most, hogy már mindjárt otthon vagyok, most megint úgy érzem, hogy a szentesi barátok a legfontosabbak, most őket szeretem legjobban, és már nem is érdekel annyira, hogy itt bandázzak ezalatt a pár nap alatt valakivel, most olyan, mintha már nem is szeretném annyira a bolgár barátaimat, és ez fura, mert pedig nagyon szeretem őket. Csak olyan, mintha lenne két része a lelkemnek, egyik az otthoni, a másik meg az új, amit Bulgária fejlesztett ki, és most az otthoni működne.
Tegnap Cider és Bowling party volt. Jóóó volt nagyon! Először mentem Zsaniékhoz, ahol Boris csinált nekünk nagyon finom vacsit, és többféle cider-t ittunk. Utána pedig átmentünk a Mega Bowling Club-ba. Nagggyon király volt! Szeretek bowling-ozni, nagyon!
Holnap reggel indulunk hegyet mászni a Vithosa-ra. Eredetileg Laska-val terveztem, hogy megyek majd valamikor, de ő elment Angliába meglátogatni a bátyját, úgyhogy most Lera-val (amerikai lakótárs), Ioana-val (román csajszi), és Teddy-vel (nagyfőnök a szervezetnél) megyünk. Majd csinálok képeket, hogy dokumentálni tudja számotokra is. Biztos jó lesz, remélem az idő is szép lesz. De már beszéltem Laska-val (mentorom) és Diana-val (ifjúsági csere képzésen találkoztunk) hogy majd az ősszel is megyünk hegyet mászni. Laska-t szeretem nagyon, olyan jó, hogy ő a mentorom. Mert nem csak megkérdezi, hogy mi van velem, hogy érzem magam, van-e valami bajom, hanem ő is megosztja velem az életét, az érzéseit. Szeretek vele beszélgetni, szeretek vele sétálgatni a városban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése